„Olyan albumot akartam készíteni, amely Csajkovszkij Diótörőjét idézi: száz év múlva is hallgatják majd az emberek” – mondta Michael Jackson a Dangerousről.
Nem mondható, hogy nem készült rá rendesen, hiszen éppen száz dalt írt a lemezhez, ezek közül választotta ki a korongra kerülő tizennégyet. A Black or White megjelent kislemezen is, és 1991. december 7-től 1992. január 18-ig, hét héten át a Billboard-lista első helyén állt. A Beatles Get Back című száma (1969) óta a megjelenéstől számított legrövidebb idő alatt jutott fel az amerikai magaslatra.
Van még néhány különlegesség.
Ez volt 1992 legkelendőbb kislemeze világszerte; egyúttal 1960, az O sole mio tengerentúli változata, Elvis Presley It's Now or Neverje óta az első amerikai előadó dala, amely az élre került Nagy-Britanniában. Összesen húsz országban jutott a topra, köztük Ausztráliában, Franciaországban, Kanadában, Mexikóban, Olaszországban, Spanyolországban, Svédországban, Svájcban, még Kubában, Új-Zélandon és Zimbabwéban is. A szám videóját egyszerre huszonhét országban mutatták be 1991. november 14-én, csekély félmilliárd nézője volt.
Az olimpikonok is imádták. Az 1992-es barcelonai ötkarikás játékokon résztvevő sportolók Tina Turner Simply the Best című dalának lejátszását kérték a leggyakrabban az MTV műholdas csatornától, a második legkedveltebb szám a Black or White volt. Igaz, a Dangerous csak 32 millió példányban kelt el, korábban a Thrillerből Guiness-rekordot jelentő 65 millió, a Badből 35 millió fogyott. A Rolling Stone magazin az 1991-es album számai közül a Jackson-életmű kilencedik helyére tette a Black or White-ot, a tizenötödikre a Remember the Time-ot, a huszonnegyedikre a Dangeroust.
Azért arra a nagylemezre is testes kis koncertturnét lehetett építeni, a buliszéria 1992. június 27-től 1993. november 11-ig tartott. A másfél év alatt 69 hangverseny zajlott Münchentől Mexikóvárosig, összesen 3 millió 166 407, átlagban 45 890 néző előtt. Sao Paulóban 250 ezer, Buenos Airesben 225 ezer, Tel-Avivban 180 ezer ember csápolt Jackónak. A Kurír éber kritikusát nem tévesztették meg a számok, a bulvárlap „a szintetikus műanyagokból összefércelt Michael Jackson Black or White című klipjéről” számolt be.
Uj Péter mélyebbre ásott a Népszabadságban: „Az M. J.-ipar máig a Thrillerből él. A Bad sikere még ugyan mérhető hozzá, a Dangerous is nagy siker, ha csak úgy nézzük; de ha a befektetett pénzeket, a megmozgatott erők nagyságát vesszük, nevezhetnénk haloványnak is a legutóbbi, 1991-es Jackson-lemezt, a maga kis 17 milliós eladásával.” (Az eltüntetett lap cikkének megjelenéséig – a szerk.) Kollégám a szövegekről hozzátette: „Melankóliára hajlamos alsó tagozatosok gondolkodhatnak így. Nem, ez nem pénzszagú infantilizmus, ez nem az egyre ifjabb rajongókat hajhászó Pap Rita-, Dolly Roll-modell. Ez igazi tragédia. Annak tűnik.” S nemsokára Jackson szomorúan említette: „Azt hiszem, én vagyok a legmagányosabb emberek egyike a világon.”
Itthon harminc éve, 1992. január 15-én Gergely Róbertnek az Emanuelle-lel és a Hull az elsárgult levéllel megspékelt albuma vezette az eladási listát, Jackson a tizennegyedik helyen állt a Dangerous-szel. Apropó, tizennégy! „A ritmus rabszolgája” ennyi éven át nem adott interjút, mígnem 1993. február 10-én kilencven millió tévénéző előtt beszélgetett Oprah Winfrey-vel. A dalszerzésről azt mondta: „Csak a hírvivő vagyok. Minden szám a gondviselés műve. Az Úr választja ki az embereket bizonyos dolgok megvalósítására, ahogyan Michelangelót, Leonardo da Vincit, Mozartot, Muhammad Alit vagy Martin Luther Kinget kiválasztotta. Azt hiszem, én még csak kapargatom a felszínt.”
Két héttel korábban azért a viszonylag nézett Super Bowlon lépett fel, a szünetben – a többi közt az 1982-es Billie Jean, valamint az 1985-ös We Are the World mellett – felhangzott a Black or White is. Jackson nem hiába emlegette: „Ha ma csak ugyanolyan jól csinálod, mint tegnap, az nem elég jó.”
A moonwalk maradt. Arról is azt mondta: „Nem én táncolom. Átmegy rajtam.” Egészen jól közvetített. A tehetséges Mr. Jackson a Beatles és Elvis után a harmadik előadó az eladási örök listán.
Fehéren-feketén.
