Valamikor régen, a Földközi-tenger helyén hatalmas erdők és mezők voltak. Majd a mai Gibraltári-szoros felől a tenger elkezdte feltölteni a szárazföldet, s az állatok a magasabban fekvő helyekre menekültek. De a víz körbekerítette a magaslatokat, az állatok a szigeteken rekedtek. Idővel a termetük összezsugorodott, alkalmazkodva a környezet nagyságához, és a rendelkezésre álló táplálékhoz. Amikor az első emberek megérkeztek Ciprusra, a ciprusi törpe vízilovak és a ciprusi törpe elefántok már kihaltak. Látván a görögök az elhullott elefántok koponyáit, középen egy hatalmas lyukkal, megértették, hogy itt valaha küklopszok éltek. Hát nagyjából ennyit tudtam Ciprusról, ezért az utazásom előtt még beszereztem két útikönyvet.
Vendégségben voltam Limassolban, egy nagyon kedves idős barátnőmnél, a fiánál, és a menyénél. Az erkélyen ülve a Földközi-tengerben gyönyörködtem, miközben a Marco Polo sorozatban megjelent Ciprus útikönyv (a megjelenés dátuma: 2008) 13. oldalán a „Melegek és leszbik” fejezetéből megtudtam, hogy akit ez a világ érdekel, annak a város Jermaszójia (Germasogeia) nevű negyedében kell felkeresnie egy éttermet, ahol „a mixer Dimitri és a didzsé Jiannisz prímán képben van az aktuális eseményeket illetően. A leszbik kedvenc helye” pedig a modern városközpontban van. De én Ciprusra Aphrodité miatt utaztam! Ezért bezártam a könyvecskét, amit az egyik itthoni Szabó Ervin fiókkönyvtárból kölcsönöztem – egy mindenki számára elérhető polcról vettem le – és kinyitottam Forgács András Ciprus című könyvét, amely 1999-ben jelent meg, és Limassolról így ír: „A kis történelmi városmag emlékeit leszámítva, nem szolgál sok érdekes látnivalóval a város.” Szerencsémre, a központban minden látványosságot megtaláltam. Bár a nagymecsetnek (Kabir-dzsámi) nyitva kellene lennie, az ajtók zárva, és az imatérben lévő kosz láttán arra gondoltam, hogy a dzsámit már jó ideje nem használják. A mecsettől nem messze van az Ájjá Nápá (Ayia Napa) katedrális. Mielőtt bemennék, elővettem F. A. könyvét, és megnéztem, hogy mit kell tudni az ortodox templomról. „A századforduló táján emelt épület külleme, belseje nem kecsegtet esztétikai élménnyel.” Elbizonytalanodtam, hogy most mi a "smart" csináljak, végül döntöttem, és bementem. Nem bántam meg.
A kikötő mellett áll a középkori erőd, ami F. A. szerint, a „külsejét tekintve jelentéktelen erődítmény”. Amikor Oroszlánszívű Richárd hajóival a Szentföldre tartott (1191), flottája viharba került, és a hajók közül három a ciprusi partokhoz sodródott. Az egyik hajón utazott az angol király húga Johanna, és menyasszonya, Navarrai Berengária. De a ciprusi király nem bánt lovagiasan a hölgyekkel, ezért Richárd szörnyű haragra gerjedt, és elfoglalta a szigetet. Majd az erőd kápolnájában feleségül vette Berengáriát.
Egy helyi busszal elutaztam a várostól 15 km-re lévő Koloszi (Kolossi) várhoz, a busz tele volt középiskolásokkal. Én voltam az egyetlen külföldi, és én szálltam le utoljára. Amikor délután 5 óra körül visszabuszoztam a városba, a járművön rajtam és néhány ciprusin kívül csak afrikai vendégmunkások voltak.
A Koloszi várat a XIII. század elején építették, és sokáig a johannita lovagoknak volt a legfőbb katonai központja, innen a neve: La Grande Commanderie. Később az erőd a templomosoké lett (1306-1313), de a rend felszámolása után visszakapták a johanniták. Rajtam kívül csak egy család volt az erődben, így a nagymester szobájában egyedül játszottam „katonásdit”, majd az ablakhoz ülve megebédeltem. Jól esett volna egy pohár Commandaria bor is, de ennek még nem jött el az ideje. Ciprus leghíresebb bora, a Commandaria ugyanis a lovagokról lett elnevezve. Ez az édes csemege vörösbor kétfajta szőlőből készül, és Limassol körzetében csak 14 településnek van engedélye a készítéséhez. A ma ismert legrégebbi borfajtát már Oroszlánszívű Richárd is kortyolta, és azt mondta róla az esküvőjén: „A királyok bora, a borok királya”. Egy XIX. század végi beszámoló szerint ebből a nedűből csak az Osztrák-Magyar Monarchia ínyenceihez nagyjából 230.000 litert exportáltak. II. Szelim szultán (megh. 1574), akit a kortársai csak „Korhelynek” hívtak, szintén rajongott érte, és ezért is foglalta el Ciprust.
De nem ő volt az egyetlen muzulmán, aki Cipruson a pohár fenekére nézett! A Tróodosz-hegységben található Plátresz az arisztokrácia egyik kedvelt nyaralóhelye, több híresség is megfordult itt. Fárúknak, Egyiptom királyának (ur. 1936-1952) Szelimmel szemben bűntudata volt az alkohol fogyasztásakor, ezért nem tisztán itta a ciprusi brandyt, hanem a szállodában csak az ő számára kitaláltak egy koktélt, ami többek között limonádét is tartalmazott. Így született meg Ciprus másik nemzeti itala a „Brandy Sour”, és innen indult a világ körüli útjára. (Civilizációk összecsapása és globális dzsihád.)
Ciprus történelme nem a görögökkel kezdődött, köszönhetően az itt bányázott réznek. Ez a fém annyira keresett volt az ókorban, hogy a réz latin neve, „Cuprum” a sziget nevéből ered. Ciprus a görög korban az Aphrodité-kultusznak volt a fő központja. A hagyomány szerint Petra tou Romiou-nál (Páfosz közelében) jött ki az istennő a tengerből. A kultikus helyen többen is fürödtek, fürdőnadrág híján alsónadrágban én is bementem a habokba. Aphrodité három legfontosabb temploma közül kettő – Páfosz, Amathusz – Cipruson található. És azt is tudjuk, hogy a mai Dalinál, az ókori Idalionnál ölte meg Árész Aphrodité szerelmét, Adoniszt. De az ókori romokat nem kerestem fel, mert F. A. szerint: „Az ásatási terület csak a szakemberek számára tartogat érdekességeket.”
Viszont Kurionban jártam! „Kurion vitán felül a szigetország leglátványosabb régészeti emléke. Ezt nemcsak a laikusok számára is értelmezhető páratlan leletegyüttesnek, hanem legalább annyira drámai fekvésének köszönheti.” (F. A.) A romok között sétálva a leglátványosabb emlék a „Gladiátorok háza”, ami arról kapta a nevét, hogy a ház padozatán gladiátorokat ábrázoló mozaikok vannak. Amathusz városát, mint a tálibok, a keresztény keresztes Richárd és a hadai rombolták le. De azért valamit hagytak az utókornak! Az Aphrodité szentély romjai között van egy hatalmas kőmedence, ami az istennő kultuszához tartozott. De sajnos ez csak egy másolat, az eredeti már a Louvre-ban van. A templom romjai egy dombtetőn találhatóak, és sötétedés után lefele jövet az jutott az eszembe, hogy vajon nincsenek-e itt mérges kígyók. Ugyanis régen nagyon sok mérges kígyó élt Cipruson, aztán jött Szent Ilona (megh. i.sz. 328 körül), Nagy Konstantin császár édesanyja, aki több száz macskát ajándékozott a szigetlakóknak azért, hogy azok megöljék a kígyókat. Manapság a cicáknak annyira jó dolguk lett, hogy egyszer egy olyan kétnyelvű táblát fényképeztem le, amire oroszul és angolul az volt írva: „Tilos a macskákat etetni!”
Cipruson korán megjelent a kereszténység, Szent Pált a ciprusi születésű Barnabás kísérte. A hagyomány szerint Páfoszban Pált harminckilencszer megkorbácsolták (2Kor 11,24), a büntetés márványoszlopa még most is látható. Lárnakának – a várost az ókorban Kitionnak hívták – volt a püspöke az a Lázár, akit Jézus feltámasztott. Lázárt a róla elnevezett templomban temették el, de a földi maradványait előbb Konstantinápolyba, majd a város keresztesek általi feldúlása után „Marseilles-ba csempészték” (F. A.), és nem Marseille-be. De a kriptában Lázár kőkoporsója még most is látható.
Forgács András könyvének a fényképei között négy helyen is találkoztam egy titokzatos hölggyel, kettőn pedig, azt hiszem, ugyanazokat az urakat látom. Ezek után nem tudom eldönteni, hogy vajon egy útikönyv, vagy egy családi album fényképeit nézegetem. Viszont nem látom a hölgyet a Lárnaka közelében található Umm Haram sírjánál, aminek a másik elnevezése Hala Szultán tekke. Umm Haram Mohamed próféta rokona és egyik korai követője volt, Cipruson halt meg. A sors különös fintora, hogy ez az iszlám kegyhely nem északon, a törökök lakta részen van. Pont aznap, amikor ide jöttünk, otthon felejtettem a hosszú nadrágomat, pedig a mecsetekbe, és a szent helyekre – ilyenek az ortodox kolostorok is – rövidnadrágban tilos bemenni! Vendéglátómat, Zsuzsát a nagyobb távolságokra már egy kerekes járókeret segíti, ezért az őrök, a hiányos öltözékem ellenére, mint segítőt beengedtek. De a fiának, Péternek, aki szintén bermuda nadrágban volt, arra az időre kint kellett maradnia.
Nikóziában (Nicosia) a várost elválasztó határnál többnyelvű felirat, mely szerint Nikózia az egyetlen megosztott főváros. Csak a görög negyedben bóklásztam, és ismét elővettem F. A. könyvét. „Nicosia újgazdag oroszok, kalandor kedvű jugoszlávok” egyik kedvelt városa, „ahol – úgy tűnik – gyökeret ver az ezzel együtt járó pénzmosás és prostitúció is”. Tehát Cipruson emberek, kultúrák, és vallások hiába jönnek-mennek, Aphrodité még mindig itt van.
U.I. Szerettem volna beszőni cikkembe, hogy tapasztalatom szerint manapság a mecsetekbe nem a ciprusi törökök, hanem az afrikai és az ázsiai muszlim vendégmunkások járnak. De nem tudtam. Most viszont mégis leírtam ezt, mert december 2-án egy szír migráns a lárnakai nagymecsetben kisebb kárt okozva gyújtogatott, mert nem akarták megengedni neki, hogy az épületben aludjon.
