(Háború. 1962) Bp., hatker, teljesen beépítve. Nincsenek parkok. Délelőttös heteken, tanítás után, a Hunyadi téren fociztak. Ha csak kis idejük volt, és kis idő mindig akadt. Szünetekben az iskolaudvaron, pár perc, már ment is. Mint az őrültek. Eszeveszettek. Az Andrássy úti általánosba járt, szemben a Képzőművészeti Főiskola, az iskola mellett a Lukács cukrászda, egy háztömbbel odébb az egykori ÁVH épülete. Suli után legtöbbször kisföldalattiztak a Ligetbe játszani. A Hunyadi tér jó lett volna, de a téri galerivel folyton ment a balhé, verekedés, hógolyózás kődarabokkal, ilyesmi. A Hunyadi tériek meg a Simonyi-féle Vörösmarty utcai galeri. A Szondy sarkán, egy lebombázott ház helyén, míg oda nem épült a MABÉOSZ székháza, sokáig megmaradt a grund. A Simonyiék olykor bevették (K)-t maguk közé, nem volt ki a csapat, de az túl vad volt, üvegcserepek, téglatörmelék közt folyt a játék, nem úszta meg senki, hogy perceken belül ne dőljön belőle a vér. De a focihoz hozzátartozott ez is, (K) meg a focihoz tartozott hozzá. A Rózsa utcában játszanak, ha véletlenül arra jön egy autó, mindenki megáll, megvárják, hogy elhúzzon. Foci vagy olvasás. Nyolcadikban a Tormási nevű osztályfőnök eljátszatta velünk A Pál utcai fiúkat. (K) már olvasta. Minden stimmelt benne. Törökméz, prünella, medvecukor, árpacukor, diákabrak, ezekről nemigen tudta, hogy mi. Az einstandról tudott. Az árulásról tudott. Mindent nagyjából tudott. Tormásit nagyon bírták. Pár év múlva ki lett rúgva, mert mutogatta magát a kisfiúknak. Nem (K) volt a Nemecsek, hanem két tehetséges prolifiú, Barta Jani meg a Szöllősi, váltott szereposztásban. Ezt (K) nem értette, fájt neki, pont bevált volna Nemecseknek, kicsi volt és szöszi. Kolnayt játszotta, keresztény úrigyerek, igazából stimmelt a szereposztás. A gittegyletes különjelenetet sokszor előadták, sikerrel. A díszleteket a Rajkai papája csinálta, aki a Thália Színház díszlettervezője volt. Rajkai mint Csele. Meghalt autóbalesetben. Tormási is meghalt. (K) néha találkozik egy-két osztálytársával, megbeszélik a Tormásit. Tiszta fiúosztály, kettővel alattuk már vegyes. „Egyszóval mindenki előkészületeket tett a távozásra, s csak egyedül a tanár úr nem vett tudomást arról, hogy öt perc múlva vége lesz mindennek, mert a tanár végighordozta szelíd tekintetét a sok buksi gyerekfej fölött, és így szólt: / – Mi az? / Nagy csönd lett erre. Halálos csönd. Barabás kénytelen volt elereszteni a szíjat, Geréb maga alá kapta a lábát, Weisz ismét befordította a zsebét, Csónakos befogta a száját a kezével, és a tenyere mögött végezte be az ásítást, Csele békében hagyta a »lapokat«, Boka hamar zsebre vágta a piros tintatartót, melyből, a zsebet megérezve, rögtön szivárogni kezdett a szép kék antracén.” Megváltozott a szag az iskolában, mikor megjelentek a lányok. A grundon minden a lányok miatt történik. Értük, nélkülük. Ha megjelennek a lányok, kiürül a grund. De mi az az antracén?
(Költészet. Polgári élet. 1966, 2006) Az anyád és az apád. Használod őket. Anyu, apu, egy ideig használod, egy idő után már nem. Hallgatod az apádat, úgy teszel, mintha érdekelne, amit dumál, próbálsz figyelni, és valameddig megy is, aztán már nem. Aztán megint, mert ráveszed magad, de közben elvesztetted a fonalat. Ha egyáltalán volt valamiféle fonálnak nevezhető. Látványosan unatkozni, az nem azt jelenti, hogy mások látják rajtad, hanem, hogy te látod magadon. Beszél hozzád az apád, és nem látja, ahogy nem figyelsz, azt csak te látod. (K) nézi az apját, de nem figyeli. Tetszik neki az apja. Csak unalmas, gondolja. Unalmas volt, gondolja. És érzi, hogy sírni fog.
(Szerelem. 1986) Csak nőket veszek észre, gondolja (K). És csak bizonyos típust. De több bizonyos típust. Férfiak is vannak a világon, léteznek férfiak, azokat nem látom. Látom, de nem veszem észre. Vannak nők és emberek, jó, de ezt így megtartom magamnak, gondolja, mert nem korrekt. És észrevesz egy férfit. Nem tartja különösképp érdekesnek. Észrevette, nosza! Nohát! Az a legérdekesebb ebben az egészben, hogy észrevett egy férfit. Na, milyen korrekt vagyok, gondolja.
(Fizika. 1962) Mindenki cigarettázik. Az egész család cigizik. (K) nagyanyja nem. Az apja is, (K) anyja láncdohányos. A cigarettafüst kiszellőztethetetlen. Minden hamutartóban van csikk. (K) anyja beleüríti a csikket a vécébe. Nem rossz a füstszag, (K)-nak igazából tetszik, vagy ha nem is tetszik neki, nem találja rossznak. Normális, ha egy lakásban füstszag van. Kinyitod az ablakot, bejön a friss levegő. A füstszag marad. Úgy dönt a füstszag, hogy jobb itt neki.
(Politika. Háború. 1995) Az S-Bahn megállójában egy reklámfotó felirata, majdnem nyugati színekkel, Hurra, ich lebe noch! Club Cola. Unsere Cola. Él még a mi komcsi kólánk. ((C)) sorol néhány endékás kifejezést, és nevet. Sír, nevet. Sättigungsbeilage, mondja, le is fordítja, jóllakási mellérakás. És nézi (K)-t, hogy mit szól. Garnírung, teszi hozzá. Azok a Winkelement, akik felvonulásnál lengetnek a tribün felé, vicces, nem? Feuerwehrzwangsanholung, ezt már le se fordítja. A karácsonyi angyalt Jahresendflügelpüppchennek hívtuk. A lebombázott Anhalter pályaudvarból egyetlen fal maradt, előtte tetejére állított mozdony mint szobor, később eltakarítják.
(Polgári élet. 1962) Kert. (K) apja a kertben. Gyomlál. Kifekszik a napra. Kifekszem, mondja. Nem szenveleg. Olvas. Elalszik. A feje mögött összekulcsolt kézzel alszik. (K) anyja végképp nem szenvelgő típus. Hol szenvelegnek, hol nem. Egyik szenveleg, akkor a másik biztos nem szenveleg. Csak egy kapa van, (K) apja kapálgat.
(Szerelem. 2011) Ha csinálok ezzel a mandarinnal egy mellengurítást, meghámozod nekem? És ((C)) csinál egy mellengurítást. És (K) meghámozza a mandarint. Otthagyja ((C))-t? Szerintünk ott fogja hagyni ((C))-t? Ki kit hagy ott, ez tétova. Mennyit összetétovázok, gondolja (K). Miközben tetszik neki a mellengurítás.
