Számos harcot folytat párhuzamosan Boris Johnson, és úgy tűnik, a koronavírus-pandémia visszaszorítása, a magasba szökött infláció, a megélhetési költségek megugrása miatti társadalmi aggodalmak, az áprilisra tervezett adóemelésekkel szembeni ellenérzések, a járványügyi intézkedéseket ismételten megsértő Downing Street 10.-i partikkal kapcsolatban indult vizsgálat, a kormányfői privát rezidencia felújításának finanszírozása során elkövetett szabálytalanságok felderítése, illetve a mindezek következtében fellángolt tory képviselői rebellió árnyékában kevesebb figyelem irányul a Brexit megvalósítására.
Johnsonra súlyos nyomás nehezedik, hogy egy évvel az átmeneti időszak lejárta, az Európai Unióból való teljes kilépés után váljanak végre érzékelhetővé a szigetország visszanyert szuverenitásának előnyei. A közvélemény arra vár, hogy a tory vezető pontosan tárja fel, miként távolodik el az Egyesült Királyság az EU törvényeitől és milyen adók csökkentésére nyílik mód. Nem csak a kilépést támogató hangadó konzervatív politikusok, hanem egyszerű emberek is úgy látják, nem sok értelmük van az újonnan megszerzett jogoknak, ha az élet számos területén megmaradt a Brüsszelhez való alkalmazkodás.
A kormányfő eddigi Brexit-teljesítményének értékelését megnehezíti, hogy a múlt év második felében tapasztalható súlyos gondok, mint a legfeltűnőbben az üzemanyaganyag-ellátást és az élelmiszer-kiszállítást megbénító munkaerőhiány, legalább annyira írható a koronavírusos megbetegedések és a járványügyi szigorítások, mint az EU-kapu becsapásának számlájára. A 2021-es számok nem igazolták, hogy helyes döntést hoztak a britek, amikor 2016. június 23-án a kilépés mellett döntöttek. Ha a kivonulási egyezmény életbe lépése utáni azonnali drámai visszaesés, - az EU-ba irányuló export 45, a tagországokból érkező import 34 százalékkal zuhant, - a hónapok múlásával enyhült is, mind a kivitel, mind a behozatal makacsul elmaradt a korábbi kereskedelmi teljesítménytől. Az előrejelzések nem is annyira borúlátók, mint amennyire egymásnak ellentmondóak. Ahogy ez a The Sunday Times áttekintéséből kiderül, az Office of Budget Responsibility, a költségvetési fegyelem betartását ellenőrző hivatal a Brexit következményeként a GDP hosszú távon négy százalékos visszaesésére számít, ugyanakkor a Goldman Sachs és az HSBC úgy véli, Nagy-Britannia le fogja pipálni a többi fejlett országot.
Decemberben bombaként robbant a hír, hogy a kormány adó-, felzárkóztatási és zöldpolitikája elleni tiltakozásul lemondott Brexit-ügyi miniszteri pozíciójáról Lord (David) Frost, Johnson bizalmi embere és kilépési tárgyalója. Portfolióját az őszi kormányátalakításkor kinevezett külügy- és nemzetközi fejlesztési miniszter, Liz Truss vette át. A leplezetlenül becsvágyó, a kormányfői tisztséget megcélzott politikus csütörtökön találkozik először brüsszeli hivatali megfelelőjével, Maros Sefcovic-csal, a diplomácia vezetőjének kijáró vidéki kúriában, a kenti Cheveningben. Truss a legutóbbi Sunday Telegraph-ban közzétett cikkében először nyilvánított véleményt Észak-Írország Brexit-vonatkozásaival kapcsolatban, kijelentve: "ha feltett szándékával ellentétben nem tud tárgyalásos megoldást elérni, kész átformálni a megállapodást, akár a 16-os cikkely foganatosítását is beleértve. Az északír protokollnak ez a bekezdése szerinte „az esetleges akut, érzékeny problémák megoldását szolgálja". Sefcovic még november elején „komoly következményeket” helyezett kilátásba, ha az Egyesült Királyság az egyoldalú megoldáshoz fordulna, melyet jogsértő jellege miatt a parlamenti képviselők jelentős része is elutasít.
Truss a Brexit-népszavazás idején még az EU-ban maradás mellett kampányolt, mert rossz nyelvek szerint karrierje szempontjából ebben látott nagyobb fantáziát. Csalódott azonban mindenki, aki puha fellépést várt tőle az EU-val szemben. Ragaszkodik például ahhoz, hogy a Nagy-Britanniából Észak-Írországba irányuló termékek beérkezését semmilyen ellenőrzés és papírmunka ne nehezítse. Bár hivatalnokok igyekeznek megoldást találni a brit exportőrök északír szállításainak megkönnyítésére, a kontinensről induló termékek behozatala változatlanul problematikus. Ugyan január 1-jével hivatalosan megszűnt az ún. kegyelmi időszak, átmeneti enyhítésekre szükség esetén lehet számítani. Karácsony előtt például az EU jelezte, hajlandó lenne a szabályok átírására annak érdekében, hogy életmentő gyógyszerek határellenőrzés nélkül kerüljenek be Észak-Írországba. Az engedmény gondolata azután merült fel, hogy brit gyógyszerészeti cégek a bürokrácia okozta kényelmetlenségek miatt az északír ingyenes egészségügyi szolgáltatás ellátásának feladásával fenyegettek.
A Brexittel kapcsolatos egyik legnagyobb csalódás a munkaerőpiacon következett be. A közép-kelet-európai dolgozók akadálytalan beutazásának leállítása a kilépés híveinek egyik fő érve volt. A nagy-britanniai élet több területén bekövetkezett munkaerőhiány az újonnan bevezetett szigorú bevándorlási szabályok legalábbis átmeneti felülírására kényszerítette a kormányt. Kamionsofőrök, szálloda- és vendéglátóipari, mezőgazdasági dolgozók, szociális gondozók pár hónapos munkavállalói vízumot kaphatnak. Az első jelek szerint viszont a sarkon fordult, csalódott közép-kelet-európai munkaerőt nem könnyű visszacsábítani a bizonytalanságba.
