Nem véletlenül támad deja vu - Budapest 1956, Prága 1968 - érzése a kelet-közép-európai szemlélőknek a kazahsztáni események kapcsán. Az Oroszország mellett Belaruszt, Örményországot, Kirgizisztánt, Kazahsztánt és Tádzsikisztánt tömörítő Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (KBSZSZ) sietett Qasym-Jomart Tokaev kazah államfő segítségére, aki a január 2-a óta tartó, egyre hevesebb népharag megfékezését reméli a testvéri „békefenntartóktól”.
A KBSZSZ még szerda éjszaka döntött, csütörtök reggel pedig már meg is érkeztek előretolt, a TASZSZ hírügynökség szerint orosz egységei és „megkezdték feladataik végrehajtását”. A katonai szövetség közleménye szerint erőik fő feladata „a fontos állami és katonai létesítmények védelme, a Kazah Köztársaság rendfenntartó erőinek segítése a helyzet stabilizálásában és a törvényes keretek közé való visszatérésben". Az idegen csapatok „meghatározott”, de a nyilvánosság felé nem közölt időre érkeztek Kazahsztánba. (Magyarországon például 35 évet maradtak, a Moldovából kivált Transznisztriában 30 éve őrzik a békét és stabilitást.)
A helyi fegyveres erők sem tétlenkedtek, a legnagyobb város, Almati utcái csütörtökre viszonylag elcsendesedtek, a rendőrség közölte, hogy „több tucatnyi” lázadót öltek meg. Az állami televízió arról számolt be, hogy a biztonsági erők 13 tagja is meghalt meg, közülük kettőt lefejeztek. A rendőrség aláhúzta, hogy a „likvidált” lázadók azonosítása folyamatban van. A kiemelés nem véletlen, a kazah vezetés azt hangsúlyozza, hogy külföldről szított és szervezett lázongás zajlik az országban, a rendfenntartók fellépését pedig terrorellenes hadműveletként emlegetik. Egyelőre nem nevezték meg, kit-mit sejtenek a „külföldi” jelző alatt. Vlagyimir Putyin is hallgat, egyedül Alekszandr Vucic szerb kormányfő mondta ki, amit a hivatalos közlemények csak sejtetnek: "külföldi titkosszolgálatok" szították a zavargásokat.
Tény, hogy nem békés, bársonyos forradalom zajlik Kazahsztánban, hiszen kormányzati épületeket gyújtottak fel a tüntetők és a nemzetközi repülőteret is megostromolták. A Reuters helyszíni tudósítói is erőszakos eseményekről számoltak be, fotóikon kiégett épületek és autók látszanak. A TASZSZ több televízió székhelyének megtámadásáról és kifosztásáról is hírt adott. Az is kétségtelen azonban, hogy országos felkelés volt kibontakozóban, amely messze nem az autógáz áráról szólt. A tüntetőket már nem tudta megfékezni az autógáz és vele együtt több szolgáltatás és alapélelmiszer árának újbóli rögzítése, a kormány menesztése (lemondásának elfogadása), vagy a Nemzetbiztonsági Tanács elnöki tisztségének Tokaev általi átvétele, amelyet eddig az államfői posztról 2019-ben lemondott Nursultan Nazarbaev, az Elbaszi (a Nép feje) töltött be. A tüntetők „az Öreg”, azaz a személyi kultuszt állampolitikai szintre emelő, 81 éves Nazarbaev tényleges távozását követelték és ledöntötték le az Elbaszi aranyszobrát is.
Az autógáz árának elszabadulása csak szikra volt a felszín alatt fortyogó indulatokra. A természeti erőforrásokban, kőolajban, földgázban, rézben, szénben és uránban gazdag országra ugyan nem a tömegnyomor jellemző, de a szociális békétlenség évek óta gyülemlik, elsősorban a mérhetetlen társadalmi és vagyoni szakadékok miatt. Már Nazarbaev hátrább lépése is ennek volt köszönhető, az elnök a számára megbízható Tokaev előtérbe tolásával, de a valós hatalom megtartásával próbálta átmenteni saját és családja pozícióit, vagyonát.
„Az országban mindenki tisztában van azzal, hogy Tokaev csak egy báb” - nyilatkozta az Al-Jazeera hírtelevíziónak Bota Jardemalie kazah emberi jogi és politikai aktivista, aki 2013-ban politikai menedékjogot kapott Belgiumban. Értékelése újabb deja vu érzést kelthet a magyarokban. Szerinte ugyanis a rezsimet a lakosság szemében az exelnök és három lánya, valamint veje, Timur Kulibaev szimbolizálja. Utóbbinak monopóliuma van a gazdaság minden ágazatában, különösen az olaj- és gáziparban, s az autógáz árának emelését is mindenki ennek tulajdonítja.
Nazarbaev az 1990-es években, elnöksége kezdetén a "gazdaság az első" jelszóval engedélyezte a magánvállalkozások fejlődését, csakhogy ezzel párhuzamosan fokozatosan teljes ellenőrzése alá vonta a politikai életet, minimálisra szűkítette az emberi jogokat és a sajtószabadságot, személyi kultuszt épített ki. A politikai-jogi háttér biztosítása után ágazatról ágazatra kezdte átvenni a gazdaságot. Jandermalie szerint Nazarbaev családja elsőként az olaj- és gázipart, illetve a természeti erőforrásokat vonta saját felügyelete alá, ezután következett az építőipar, a bankszektor, a távközlés, majd a kiskereskedelem. "Most már egyszerre van politikai és gazdasági monopóliuma Nazarbaevnek és klánjának" - nyilatkozta az aktivista.
