„Apám alappillére volt, hogy semmilyen flancolás ne legyen” – meséli Zwack Sándor, aki gyermekkorát igazi olasz kisfiúként élte Firenzében, bár édesapja magyar, édesanyja brit, dadusa pedig német volt. Magyarul kamaszkoráig egy szót sem beszélt, így sok nyelvi nehézséggel kellett megküzdenie, amikor 14 éves korában Magyarországra költözött a család. Az Az UNICEF Magyarország Így lettem című podcast és videósorozatának legújabb epizódjának vendége Zwack Sándor, a Zwack Unicum nyrt. igazgatóságának elnöke. A Mészáros Antónia készítette beszélgetésből kiderül, hogy milyen kapcsolata volt híres édesapjával, ki jut mindig eszébe a kávé illatáról, mi történt vele négyévesen Velencében, mit keresett targoncásként egy londoni borkereskedésben. „Apám nem tudott mit kezdeni kisgyerekekkel. Akkor kezdődött vele a kapcsolatom, amikor olyan 14 éves voltam és értelmesen tudtam beszélni, főleg azokról a dolgokról, ami neki érdekes. Akkor volt nagyon erős a kapcsolatunk. Mindig ott volt, de ő nem pelenkázott, nem jött el az edzéseimre, szülői értekezletre.”
Sándor más utat választott a gyereknevelésben. Modern apának tartja magát, akinek nagyon intenzív kapcsolata van a gyermekeivel. „Ami nekünk félvállról egy mondat, a gyereknek nagyon mély sebet tud hagyni. Mindig vigyázni kell, hogy mit mondunk, mert nem tudhatjuk, mit okoz a gyerekben” - véli Zwack Sándor, aki a családi vállalkozáshoz vezető meglepően nem egyenesen vezető útjáról, traumafeldolgozásról és gyermekkora meghatározó szereplőiről is beszél.
