Olaszországban igazi annus horribilis volt 2020, a drámai lombardiai képek a koronavírus első hulláma tombolásának csúcsán mélyen beivódtak az emberek emlékezetébe. Mario Draghi tavaly februárban hivatalba lépett kormánya ezért kétféle stratégiát követett a pandémia visszaszorítására. Egyfelől mindent egy lapra feltéve igyekezett növelni az átoltottságot, másfelől a nem oltottakra szankciókat vetett ki. Az olasz sajtóban csak „no vaxként” emlegetett oltatlanok ugyan időnként erőszakos megmozdulásokat tartottak, de Itáliában alacsonyabb népszerűségnek örvendenek, mint például Franciaországban, épp a lombardiai tragédia következményei miatt.
Itáliában a zöld útlevélnek nevezett oltási bizonyítvány ellenzőinek aránya nem éri el a megkérdezettek harmadát (31 százalék), míg a támogatók aránya 60 százalékos. A legnagyobb ellenzők a jobboldali radikálisokra szavaznak: 39,9 százalékuk valamely populista tömörülést támogatja. A leginkább oltásszkeptikusak a szélsőjobb Olasz Testvérek (FdI), Giorgia Meloni pártjának szavazói, 45,4 százalékuk utasítja el a vakcinákat. De nem sokkal jobb az arány Matteo Salvini pártja, a Liga támogatóinak körében sem (38,4 százalék). Ez főleg Salvini nem éppen következetes kijelentéseire vezethető vissza. Pártja sem egységes: egyes Liga-tagok is feltűntek az oltásellenesek nyári tüntetésein, míg mások, például Giancarlo Giorgietti gazdaságfejlesztési miniszter, vagy Luca Zaia, Veneto kormányzója, támogatják a kormánynak az oltásellenesekkel szembeni kemény fellépését.
Ami az zöld útlevél bírálóit illeti, az alacsonyabb iskolai végzettségűeknél magasabb az elutasítók aránya (34,8 százalék) az egyetemi diplomával rendelkezőkhöz képest (25,3). A kereskedők, kézművesek és önfoglalkoztatók 39,1 százaléka nem kedveli az egészségügyi dokumentumot, de az arány a munkanélküliek körében is magasabb (38,2 százalék). A zöld útlevél elutasítottsága tehát egyrészt összefügg a politikai nézetekkel, másrészt pedig az adott személy gazdasági körülményeivel.
Az omikron variáns most keményen sújtja az olaszokat is. Az ország egymillió polgára koronavírusos, de egy helyi jelentés szerint a háromszor beoltott 80 év felettiek 56-szor nagyobb védettséget élveznek, mint azok, akiket nem oltottak be. Hétfőtől tizenegy régióban korlátozásokat vezettek be, Mario Draghi kormányfő célja, hogy a szerdai kormányülésen minden munkavállaló számára kötelezővé tegyék a védőoltást.
Az olaszok kezdenek belefáradni a járványba. Az omikron decemberi megjelenésével legalább minden harmadik olasz (36 százalék) nagyon vagy meglehetősen nagynak tartja a vírus által jelentett veszélyt, ami 8 százalékpontos növekedést jelent szeptemberhez képest, amikor kezdett lecsengeni a delta variáns legsúlyosabb fázisa.
A vírusvariánsok szűnni nem akaró váltakozása mind jobban megviseli az olaszok idegrendszerét. Azok aránya, akik szerint Olaszország túlvan a nehezén, a júniusi 49 százalékról decemberre 30 százalékra csökkent. Összességében a Francesco Paolo Figliuolo tábornok által vezetett oltási kampányt a lakosság kétharmada (66 százaléka) pozitívan értékeli, míg minden ötödik (19 százalék) negatívan. Ez utóbbi arra vezethető vissza, hogy egy éve sokan még meg voltak győződve arról: egyetlen adag oltás is kiirtja a vírust. Most már azonban negyedik dózisról is szó van, emlékeztet a Corriere della Sera. A polgárok majdnem fele abból indul ki, hogy a vészhelyzet vége még messze van: a megkérdezettek 20 százaléka úgy véli, hogy ez egy-két év múlva következhet be, de 29 százalék ennél is pesszimistább, szerintük ez csak több mint két év múlva várható. A válaszadók a vírus eltűnését átlagosan 19 hónap múlva várják, míg októberben még 17 hónapra számítottak, ami szintén a közhangulat romlását mutatja. Mint a Corriere emlékeztet rá, bár a pandémia legyőzésének dátumát természetesen senki sem tudja megjósolni, de a gazdasági élet szempontjából nagyon is fontos az emberek véleménye. Ettől függhet a fogyasztás a következő hónapokban, ez is befolyásolja például a szállodafoglalásokat, az utazást, a megtakarítások mértékét.
A következő hetek politikai szempontból is döntően meghatározzák a további történéseket. Eldől ugyanis, hogy a rendkívül sikeres Mario Draghi kormányfő marad-e, vagy februárban a Quirinale-palotába költözik majd a leköszönő államfő, Sergio Mattarella utódaként. A szavazás folyamata január 24-én kezdődik, közölték kedden. Az elnök jelölése a pártok feladata, Draghi tehát magától nem jelentheti be, hogy indul államfőként. Ha azonban így döntene, aligha mondhatnának erre nemet a pártok. A bizonytalanságot az okozza, ha elnök lenne, maradna-e a jelenlegi széleskörű koalíció. Erősen kérdéses, van-e rajta kívül olyan személy, akit a balközép Demokrata Párttól (PD) a Ligáig (az Olasz Testvérek kivételével) minden politika erő elfogad. Az elnöki szék után áhítozó Silvio Berlusconi, a jobbközép Forza Italia elnöke bízik abban, hogy Draghi kitölti 2023 márciusáig szóló mandátumát. A volt kormányfő hivatalosan ugyan még nem jelentette be, hogy ő is elnökjelöltnek tekinthető, de már heves kampányt folytat a háttérben. Karácsony előtt egy sor értékes festményt küldött ajándékba különféle politikusoknak. „Csak úgy”…
