Az előző vezető megbízatása lejárt, a miniszter nem hosszabbította meg Hanna Wróblewska megbízását a varsói Zacheta galéria élén, pedig a művészeti közéletben és a művészetpártoló közönségből sokan támogatták őt. Piotr Glinski kulturális miniszter viszont kinevezte az intézmény élére dr. Janusz Janowski festőt, aki egyben elnöke a lengyel képzőművész szövetségnek (ZPAP) is. A miniszternek joga van arra, hogy ne pályáztassa meg a posztot, s élt is ezzel. A döntés – Wróblewska menesztése és Janowski kinevezése – nem csak az érdekeltek szűk körét mozgatta meg. A kormányzó lengyel jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) párt ideológiai harcot folytat, s sorra szállja meg a független intézményeket.
Lehet, hogy a miniszter először elbizonytalanodott, de aztán győzött a politikai szándék – vélekedik Witold Mrozek kultúrpolitikai szakíró, a Gazeta Wyborcza kulturális rovatának szerzője, aki telefoninterjút adott a Népszavának. Túl sok kétes ügy került előzőleg nyilvánosságra Janowski elnöki működéséről a ZPAP-ban, támadják a megválasztását a szövetség élére. Mrozek emlékeztet rá, hogy a hónap végén tüntetés volt a múzeumért – művészek sokasága jött össze és összekapaszkodva vették körbe, védték az épületet a hatalomtól. Más művészek azt ígérték, hogy a vitatott kinevezés esetén megszállják a múzeumot. Mrozek hétfőn úgy értesült, hogy a minisztérium nem konzultált a galériában működő szakszervezetekkel – ez pedig feltétele a kinevezésnek. Ezen azonban túlléptek és hétfő délután a minisztérium beiktatta a középszerű festőt a galéria igazgatói posztjára. A botrány közben egyre inkább növekszik, hullámai már elérik a külföldet is. Ez érthető: a Zacheta kiemelt szerepet játszik a lengyel művészeti életben, s intézményként rendezője a Velence Biennálé lengyel pavilonja kiállításának. Korábbi vezetői elismert személyiségei voltak a nemzetközi művészeti világnak.
Miért kockáztatott a lengyel kulturális kormányzat? Mrozek szerint Glinskit erősen támadta a kormánypárton belüli szélsőjobb azzal, hogy a miniszter nem számol le radikálisan a „balos kulturális összeesküvőkkel”. Pedig az elmúlt egy-két évben nagyon igyekezett: a jobboldal embereit ültette a gdanski második világháborús múzeum, a varsói Nemzeti Múzeum élére. A kutatói közeg ellenállását semmibe véve nevezte ki a varsói Zsidó Történelmi Intézet élére Monika Krawczyk ügyvédet. Tavaly egy szélsőségesen jobboldali alakot állított a varsói Ujazdowski Palota Kortárs Művészeti Központ élére is. És lehetne tovább folytatni a sort.
A magát filozófusként jegyző 56 éves Janowski azzal szerzett nevet magának, hogy rendre fellépett a nyilvánosságban a művészeti életben való rezsimváltást követelte, és azt, hogy a korábbi kormányok alatt elismert művészek ne kaphassanak többé állami ösztöndíjakat. Ezt azzal erősítette meg, hogy fellépett az ún. LMBTQ-ideológia és a gender-elmélet bősz kritikusaként. Cserébe eddig is több fontos állami megbízása volt, tanácsadónak, zsűritagnak nevezték ki, s elnöke lett az Ujazdowski Palota kuratóriumának. Janowskinak tehát megfelelő az ideológiai pedigréje a PiS szempontjából arra, hogy átvegye az intézményt.
A múzeumalapítás és a létező kiállítási terek állami lefoglalása a médiatulajdonláshoz hasonlóan fontos eszköz a lengyel jobboldal számára. Ez is a nacionalista, melegellenes, klerikális-konzervatív eszmerendszer terjesztését szolgálná. Érthető, hogy a sokféleséget, újítást hirdető modern művészet nem illik ebbe a világba. Janowski például olyan esztétikát hirdet, amely már a XIX. század művészetét is rombolóan modernnek állítja. Piotr Glinski miniszter – állítja a lapunknak nyilatkozó lengyel szakértő – több olyan intézményt hozott létre, amelyek egyetlen célja a lengyel nemzeti eszme – értsd régivágású nacionalizmus – terjesztése. Ilyen például a Dmowski Intézet. Ezeken keresztül pedig a kulturális minisztérium költségvetéséből pénzelnek radikálisan nacionalista – például holokauszttagadó – szervezeteket. Ha egy Janowskihoz hasonló vezetője van a Zachetának, az azt jelenti, hogy a kortárs lengyel művészet egésze helyett egy szűk kizáró ideológia üzenete uralkodna ott – állítja a nekünk nyilatkozó kritikus.
