Már a Szépművészeti Múzeum 2012–13-as Cezanne-kiállítása idején is olyan csillagászoknak érezhette magát a művészetszerető közönség, mint akik egy-egy galaxist pillantanak meg, és egy rövid időre megsejtik a mindenség titkait, ám most Geskó Judit művészettörténész – aki korábban budapesti Picasso- és Van Gogh-tárlat kurátora is volt – még magasabbra tette a lécet. Az első nagy kiállítás, a Cézanne és a múlt: hagyomány és alkotóerő címet viselő tárlat „könnyebbségét” az jelentette, hogy Cezanne-t olyan klasszikus mesterekkel együtt vizsgálta, mint Luca Signorelli, Michelangelo, Caravaggio, Bernini, Goya, Delacroix, Poussin, vagy Courbet. A XX. századi modernektől idegenkedő, konzervatív ízlés így gond nélkül megtalálhatta a maga gyönyörűségét, de talán eltöprenghetett azon is, miként találkozik és talál egyensúlyt a barokk és a konstruktivizmus egy filozófus festő életművében. S ha más nem is, Poussin fő műve, az Et in Arcadia ego (Én is Árkádiában vagyok) adott elegendő muníciót a további töprengésre: a halál, az elmúlás ott van Árkádiában, az idilli világban is. A Cézanne és a múlt mindenesetre komolyabb élménnyel szolgált egy Cezanne-album lapozgatásánál – s bár a világ nagy múzeumaiból a legnehezebb Cezanne festményeit kölcsönözni, érkeztek jelentős művek Budapestre.
Ez így történt most is – plusz magángyűjteményekből is érkeztek képek –, igaz, e mostani tárlat is a Szépművészeti Múzeum gyűjteményét vette alapul, amelynek művei igen jól mutatnak kontextusba helyezve. De a Cezanne-tól Malevicsig: Árkádiától az absztrakcióig már keményebb dió. A Szépművészeti új nagy kiállítása a francia mester életműve és az európai avantgárd művészet 1906 és 1930 közötti kapcsolatait vizsgálja, és talán nem tévedek nagyot: az 1935-ben elhunyt Malevicset is még egy kicsit tanulja a nagyközönség (értékelni).
A mintegy százhúsz festmény, szobor, rajz, vízfestmény, sokszorosított grafika Cezanne gondolkodását, hatását kísérli meg megjeleníteni. „Hogy jól tudjak lefesteni egy tájat, először meg kell ismernem a szerkezetét” – olvashatjuk Cezanne sorait a tárlat elején, s kapjuk mellé Kállai Ernő művészetkritikus „tektonikus” és „szerkezetes” fogalmait az Új magyar piktúra (1925) című könyvéből. (Kállai jelzője Cezanne festészetére jó húsz évvel később „konstruktívvá” változott.) Tömeg, térfogat, szerkezet, szín és forma, tükröződés, továbbá az olyan problémafelvetés, mint a látható és a láthatatlan megragadása – „a tájat sohasem lehet bezárni egy térképbe”, ahogy idézi a tárlat Maurice Merleau-Ponty francia filozófust – még „csak” a tájképfestészet problematikája, és már-már azt hisszük, mindjárt ott vagyunk Malevicsnél és Rozsgyesztvenszkijnél. Persze még nem.
A tematika természetesen ennél sokkal alaposabb. Külön fejezet a természet mindennapi jelenségeinek érzékelése, átalakítása, azaz Cezanne és a kubizmus (Picasso, Léger, Braque), valamint az absztrakció viszonya. Újabb fejezetek a kapcsolódási pontok a holland De Stijl mozgalom (Mondrian, Friedrich Vordemberge-Gildewart), az orosz konstruktivizmus és szuprematizmus már említett művészei, valamint a Bauhaus mestereinek alkotásai és Cezanne művészete között. Finomkodás és hangulat helyett legyen világosság, pontosság és egyensúly – tűzték ki célul a De Stijl művészei. Szín, forma vagy kompozíció: a vizuális érzékelés számít – vallották az orosz avantgárd művészei, akik a zászlajukra tűzték Cezanne nevét. Cezanne-izmus, Cezanne-kultusz Oroszországban, egyáltalán hogyan jutott el Moszkvába Cezanne művészete? – ez talán az egyik legizgalmasabb része a kiállításnak. Vagy az a felvetés, milyen erkölcsi vonatkozásai vannak Cezanne vizuális közléseinek.
A filozófus festő tanulmányozta a múltat, hogy a jelenre vonatkozó tanulságokat levonja. Mindig új és új problémafelvetései voltak – ez hatott kortársaira, későbbi követőire. Persze, ahogy az orosz „tanítványok” is vallották, Cezanne művészetére előregyártott fogalmak nem alkalmazhatók. Az, hogy óriás – közhely. E kiállításon mindenesetre megérthetjük, hogy Picasso miért tekintette a modernek apjának Cezanne-t.
Infó:
Cezanne-tól Malevicsig: Árkádiától az absztrakcióig
Szépművészeti Múzeum, február 13-ig
Kurátor: Geskó Judit
