A kormányfő vasárnap este tévébeszédben jelentette be lemondását. Arra figyelmeztette honfitársait, hogy Szudán “a nemzet túlélését fenyegető” veszélyes fordulóponthoz közeledik, amelyre sürgősen megoldást kell találni. A leköszönő miniszterelnök ezért kerekasztal-tárgyalásokat szorgalmazott, hogy új megállapodás szülessen az elakadt demokratikus átmenetről.
Hamdokot 2019 augusztusában iktatták be, miután Omar el-Basír három évtizeden át tartó diktatúrája végetért és a rezsimet meggyengítő demokráciapárti tüntetők kompromisszumra kényszerítették az önkényurat megbuktató hadsereget. A hatalommegosztási megállapodás alapján Szudánban egy 39 hónapos demokratikus átmenet kezdődött, amelyben a legfőbb hatalmat gyakorló Szuverén Tanácsot 21 hónapig egy katonatiszt, a fennmaradó 18 hónapban egy civil irányította volna a majdani választásokig. Csakhogy a fegyveres erők főparancsnoka, Abdel-Fattah al-Burhan tábornok tavaly október végén - még a menetrendszerinti vezetőcsere előtt - felrúgta az egyezséget és elmozdította helyéről a civil kormányzatot. Hamdok nem volt hajlandó támogatni a puccsot, ezért megfosztották miniszterelnöki pozíciójától és házi őrizetbe vették.
A katonai hatalomátvétel komoly tiltakozásokat váltott ki Szudánban, a nagyvárosokban rendszeresen tízezrek vonultak utcákra, többek között a forradalom hősének tartott Hamdok visszatérését követelve. A demokráciapárti tömegeket a biztonsági erők kegyetlen fellépése sem tudta eltántorítani a tüntetésektől. Mindeközben a Nyugat és környező országok is nyomást gyakoroltak a katonai juntára, hogy állítsa helyre a civil kormányzást.
Burhan tábornok végül engedett, november 21-én látványos, a helyi tévék által élőben közvetített ceremónia keretében kiegyezett Hamdokkal, aki abban a reményben tért vissza hivatalába, hogy ezzel elejét veheti a további vérontásnak. A színfalak mögött hosszas tárgyalások előzték meg kettőjük alkuját, melynek részeként szabadonengedték a puccsellenes tiltakozások során letartóztatott politikai foglyokat. Az utca népe ekkorra viszont már azt követelte, hogy a tüntetőkkel kegyetlenkedő hadsereg teljes mértékben távozzon a hatalomból, éppen ezért elutasította az újabb kompromisszumot, és a forradalom árulójának kiáltotta ki Hamdokot. A demonstrációk folytatódtak és a biztonsági erők sem lettek kíméletesebbek, az összesítések szerint a puccs óta legkevesebb 57-en vesztették életüket a hatósági erőszak miatt. A régi-új miniszterelnök még kabinetet sem tudott alakítani, mivel civil szövetségesei elpártoltak tőle. Egy ideje már a levegőben lógott, hogy le fog mondani.
Hamdok távozása azonban nem old meg semmit, sőt, inkább csak ront a helyzeten. A katonai junta alighanem egy gyengekezű bábot fog kinevezni kormányfőnek, akit egyáltalán nem érdekelnek a civilek követelései. A szudáni válság minden bizonnyal mélyülni fog, az áldozatok száma pedig tovább emelkedik.
