Két éve az Egererdő Zrt. gyakorlatilag letarolta az ország (természetvédelmi szempontból) egyik legértékesebb erdejét, a bükki Tar-kő közelében elterülő 180 éves ősbükköst. A kifejezetten fakitermelési célú tarvágás felbecsülhetetlen károkat okozott: a Natura 2000 besorolású területen korábban számos különösen ritka madár-, növény- és rovarfaj élt, a faanyag viszont a fák élemedett kora miatt nem sokat ért.
A bükki eset korántsem egyedi. A budakeszi Vöröskőbánya területén egy különleges hangulatú nyírerdőt vágott ki nemrég a kezelő Pilisi Parkerdőgazdaság, majd az éppen a sziklás, kőfalas jelleg miatt egyedi élővilágú bányatelket elkezdte sittel feltölteni. A Börzsönyben 2018-ban merült fel az őserdő-állapotú Csarna-völgy (az ország legnagyobb kiterjedésű háborítatlan erdeje) elpusztítása az Ipoly Erdő Zrt. kérdéses indokoltságú kisvasút-projektje miatt. Az az ügy végül a civilek – elsősorban a WWF – és a sajtó fellépése nyomán úgy oldódott meg, hogy az erdőterület az erdőgazdaságtól átkerült a Duna-Ipoly Nemzeti Park vagyonkezelésébe (és onnantól természetesen fel sem merült az erdőirtás ötlete).
Többek között a fentiek miatt szemlélik riadtan a természetvédelemmel foglalkozók azt a minapi törvénymódosítást, amelynek nyomán az állami pénzből, az állam által megvásárolt védett erdőterületek az eddig fő szabálynak számító nemzeti parki kezelés helyett erdőgazdasági kezelésbe kerülnének. Ahogyan a problémára rávilágító környezetvédelmi szakportál, a Greenfo.hu összefoglalta, a központi költségvetésben minden évben szerepel egy elkülönített összeg a nemzeti parki igazgatóságok számára, hogy abból védett, illetve védelemre érdemes erdőket vásároljanak. Az eljárás eddig az volt, hogy a nemzeti park az állam nevében vásárol, és automatikusan az adott erdő vagy erdőrészlet kezelője lesz. Jelenleg az ország védett erdőterületeinek 90 százaléka állami tulajdonban és nemzeti parki kezelésben van (a maradék 10 százalékon néhány magánerdő mellett főként az állami tulajdonú, honvédségi kezelésű erdők osztoznak). A vagyonkezelést az erdőgazdaságok, a természetvédelmi kezelést a nemzeti parkok végzik, ami számos konfliktust indukál. Az érdekütközések gyakran a természetvédelmi szempontok körül eszkalálódnak, és nem segítik az értékőrzést (amit az is mutat, hogy a tizenhárom hazai, közösségi jelentőségű természetes erdőtípus hét rossz, öt pedig kedvezőtlen állapotban van), de az érdekellentétnek aligha az az optimális feloldása, hogy a nemzeti parkoktól elveszik a természetmegőrzési jogosítványokat.
Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója a törvénymódosítás kapcsán azt mondta: a forrást a vásárlásokhoz a költségvetés továbbra is a nemzeti parkok számára különíti el, ám nekik ezentúl semmi közük sem lesz a papíron az ő pénzükből, természetvédelmi indokkal megvásárolt erdőkhöz, mivel azok profitorientált gazdálkodást végző állami erdőgazdaságokhoz kerülnek. (A Népszava más forrásból származó információi szerint esetleg csak átmenetileg: van olyan elképzelés, hogy az érintett erdők egy része végül a fideszes hátterű alapítványoknál kötne ki. Az említett törvénymódosítás az ilyesfajta magánosítást, illetve a klasszikus privatizálást is megkönnyíti - ezt, illetve az opcionális vadászati hasznosítást bizonyára akadályozná a nemzeti parkok figyelő közbeékelődése.)
Gálhidy László, a WWF Magyarország erdőprogramjának vezetője a portálnak úgy fogalmazott: a hazai erdők természetességi állapota eleve rossz, többek között amiatt, hogy olykor az olyan fokozottan védett erdőterületeken is engedélyezik a fakitermelést, ahova egy egyszerű kiránduló (elvileg természetvédelmi megfontolásból) be sem léphet.
A természetvédelmi szervezet alkotmányellenesnek tartja a nemrég elfogadott törvényjavaslatot, ezért a köztársasági elnök közbelépését kéri. Az Alkotmánybíróság ugyanis kimondta, hogy a környezet- és természetvédelem korábban jogszabályban rögzített szintje törvényesen nem csökkenthető – ennek a ma is hatályos határozatnak kellene most Áder János közreműködésével érvényt szerezni.
