Sajátos megoldást választott arra a kormány, hogy a választások előtt ne érezzék égetőnek a szavazók a rohamos élelmiszerár-drágulást. Mint arról beszámoltunk, Orbán Viktor miniszterelnök sikerként reklámozza, hogy 2022 februárjától május végéig a Széchenyi Pihenő kártyákkal (SZÉP-kártyák) a boltokban is lehet fizetni. Számításaink szerint a változással elvileg 270 milliárd forintnyi összeget – nagyjából az éves magyar élelmiszer kiskereskedelmi forgalom tizedét – lehet átcsatornázni az élelmiszerpiacra. Ráadásul úgy, hogy közben a SZÉP-kártyát kibocsátó három bank, a Csányi Sándor vezette OTP, a Mészáros Lőrinc érdekeltségében landolt MKB és a K&H is a pénzénél marad. Az államnak sem kell fizetnie a „jótékonykodásért”, mivel a SZÉP-kártya utáni bevételeit így is megkapja. A változás kárvallottjai a szállodák és a vendéglátás lehet, mivel a bevételeik jelentős része származott a kártyákból.
Azt, hogy pontosan mekkora összeg van a magyar SZÉP-kártyákon csak találgatni lehet, mivel a kormány ezt nem kötötte a nyilvánosság orrára. Annyi biztos, hogy tavaly, amikor a SZÉP-kártyák addigi 32,5 százalékos adóterhét 15 százalékra csökkentették Tállai András államtitkár úgy fogalmazott: ezzel mintegy 41 milliárd maradt a javadalmazottak zsebében. Ebből kikövetkeztethető, hogy tavaly 270 milliárdot tett ki a munkáltatók által a teljes SZÉP-kártyás piac. Ez nagyjából megfelel a 2010 előtti, akkor még sokszereplős, ám főleg a francia utalványos cégek által vitt cafetéria-keretnek.
A Tállai-féle államtitkárság azt is közölte, hogy a SZÉP-kártyára történő utalások adatai szerint az elmúlt években a feltöltések 70 százaléka vendéglátás, a 10 százaléka szabadidő és a 20 százaléka szálláshely alszámlára ment. Igaz, egy ideje „átjárhatóak” a zsebek, azaz a használók az évente elvileg maximum 800 ezer forintnyi keretüket arra költhették, amire akarták. A mostani döntéssel viszont a SZÉP-kártyás cafetéria egész rendszere válik okafogyottá. Azzal ugyanis, hogy élelmiszert is vehetnek a kártyából a munkavállalók, sokkal jobban járnának, ha egyszerűen készpénzként kapnák meg ezt az összeget. Így nem kellene még a SZÉP-kártyát kibocsátó pénzintézeteket is kifizetni.
Az éves szinten több százmilliárd forint körülire becsült cafetéria-piacot sokáig a francia tulajdonú kibocsátó cégek, a Ticket Déjeneur és a Sodexo dominálták. 2010 után viszont a Fidesz-kormányzat lényegében ellehetetlenítette az itteni működésüket. A kedvezményes adózású cafetéria piacot az Erzsébet utalványprogram kapta meg, amelyet az akkor létrehozott állami Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) adott ki. Amellett, hogy a kormányközelbe landolt cafetéria piac a korábbinál is átláthatatlanabbá vált, a kabinet a saját gazdasági holdudvarába próbálta átcsatornázni a vásárlói költéseket. Így a hazai láncokban – CBA, Coop, Reál –hamar lehetett Erzsébet utalvánnyal fizetni készételért, a nagy multiláncok hosszú ideig és piaci híresztelések szerint jelentősen előnytelenebb feltételekkel kapták meg az Erzsébet utalványok elfogadását. Az indoklás szerint az MNÜA „szociális programot hajtott végre az utalványok 1-6 százalékos kezelési költségeiből”, ám hogy pontosan mekkora összeget zsebelt be a szervezet azt nem lehetett tudni. Az Európai Bíróság közben 2016-ban megállapította, hogy a szociális juttatásokra való hivatkozás sem volt elégséges indok arra, hogy a kedvező adózású utalványos piacot az állam egy az egyben elvonja piaci cégektől és az állami tulajdonú MNÜA monopóliumává tegye. Az itteni piacról kiseprűzött francia cégek is bírósághoz fordultak, és az Európai Bíróság csak a Sodexonak 25 milliárd forintos kártérítést ítélt meg.
A meglehetősen sajátosan működő, nem ritkán botrányokkal is tarkított Erzsébet utalványos rendszert végül a kormány „csak egy kártya maradhat a piacon” felkiáltással kivezette a piacról. Helyette a 2012-ben elindított SZÉP-kártya vette át az utalványos piacon az Erzsébet utalványok által hátrahagyott űrt.
