Közeledik az év vége, jön a tűzijáték-szezon. A bevásárlóközpontok és hipermarketek parkolóiban megjelennek a konténerek, amelyekben legális és nem legális pirotechnikai eszközöket lehet vásárolni. A lakóparkokban, a családi házas övezetekben versengenek a "tűzmesterek", hogy kinek van több röppentyűje, kinek egyedibb a tűzijátéka.
Ilyenkor az állatok a számukra rémisztően hangos (és ne feledjük: az emberénél sokkal jobb érzékszerveik miatt százszor-ezerszer hangosabb) dörrenések miatt rettenetes kínokat állnak ki. Igen nagy részük pánikba esik és eszét vesztve menekül. A környékünkön a "szilveszteri lövöldözés" már aznap megkezdődik, amikor megnyitnak a tűzijáték-árusító konténerek (elvégre csak ki kell próbálni, amit vettünk). Vannak aztán, akik az év végét valamely wellness-szállóban vagy síparadicsomban töltik, ezért vagy az utazás előtt, vagy megérkezéskor puffogtatják el a hangos muníciót, ami tehát lehet december 29-30. és január 2-3. is. Akik csak vendégségbe mennek, azok sem akarnak kimaradni a jóból: indulás előtt, szilveszter 10-12 órától és érkezés után, elsején 5-15 óra között intenzív „fegyverropogás” hallik.
Ez a helyzet a leggondosabb gazdik számára is kivédhetetlen. Egyik évben például utcáról befogadott kis tacskókeverékünk egész nap bent volt velünk a házban, de az estére-éjszakára készülve délután hat körül kiengedtem a kertbe pisilni. Szerencsétlenségünkre éppen ebben a három percben robbantott néhányat a keresztutcában valamelyik szomszéd, amitől a kutyus úgy megijedt, hogy átpréselte magát a kerítés alatt és elrohant. Két nap múlva teljesen kimerülve támolygott haza, kiivott egy tál vizet, lefeküdt és aludt vagy húsz órát. És ő még a szerencsések közé tartozik: számtalan állat kerül ilyenkor az utakra, rosszabb esetben az autók kereke alá veszélyeztetve önmagát, de akár a forgalombiztonságot és – ezen keresztül – emberéleteket is.
A házi kedvencekre még csak vigyáznak úgy-ahogy a gazdik. De ki törődik ilyenkor a haszonállatokkal, lovakkal, marhákkal, disznókkal, lábas jószággal? Elképzelhetetlen, hogy mondjuk egy juhász nyugtató drazsét vagy füldugót adjon a gondjára bízott több száz állatnak. Ők ugyanúgy páni félelmet élnek át a számukra felfoghatatlan eredetű, rémesen erős robbanásoktól, mint a vadon élő állatok. És ne tévedjünk, az emberek által lakott területeken (és főleg azok környékén) igenis nagy számban élnek mindenféle rágcsálók, rókák, borzok, vadmacskák, őzek, szarvasok, no meg a felsorolhatatlan fajtájú madarak.
A magánszemélyek ugyan a jogszabályok szerint csak egy szűk intervallumban vásárolhatnak és használhatnak pirotechnikai eszközöket, ám ezt a korlátot rengetegen nem tartják be. Emiatt nemcsak a félnapos szilveszteri durrogás húzódhat szét 3-4 napra, hanem a legálisan (?) beszerzett tűzijátékokat az év bármely szakában, a környezet számára teljesen váratlanul, születésnapi ünnepségeken, kerti partikon, bulikon használják fel.
Szintén pár éve történt, hogy a balatoni szembe-szomszéd a lánya születésnapján tűzijátékot rendezett anélkül, hogy bárkit figyelmeztetett volna a környéken, ahol egyébként rajtunk kívül is szép számmal akadnak kutyások. Az este kilenckor, néma csendben hirtelen felcsattanó hatalmas dörrenésektől az akkor hét hónapos collie-kölykünk úgy megrémült, hogy valahogy átvergődött a kerítésen (a pánikra jellemző, hogy egész további életében még annak a magasságnak a feléig sem ugrott soha). A rémült kutyust vagy tízen kerestük órákon át, míg a nyaralókon túl, egy cserjés részen remegve, elbújva meg nem találtuk. (Azt már csak az emberi nemtörődömség illusztrálására írom le, hogy tavaly nyáron a szomszéd ismét "lődözött" egy kicsit, természetesen most is minden előzetes figyelmeztetés nélkül.)
Összegezve: a tűzijáték minden időben és módon állatkínzás, aminek egyformán ki van téve minden házi kedvenc, haszon- és vadon élő állat. Egyetlen megoldás kínálkozik: a tűzijátékok teljes tilalma, beleértve az állami, önkormányzati, céges és magán rendezvényeket egyaránt. A tiltásnak természetesen csak akkor van értelme, ha be is tartatják, és valóban zsebbe vágó, kemény bírságokat szabnak ki az elkövetőkre.
Ma viszont ott tartunk, hogy a hatalom egyik kezével „szigorít” az állatvédelmi törvényen, a másik kezével pedig maga szervezi és bonyolítja az egyik legdurvább állatkínzást. Sajnos akadnak követői bőven.