Bejgli
Minden ember tudja, milyen a bejgli,
(erről szólt rég egy humoros írás),
ember karácsonyt nehezen hever ki,
s nem fogy a mákospatkó, ez a szívás!
S a diós sem, rettentő áradata
ránk szárad, marad tenger súlyával,
hiába volt kellemes zamata,
kemény lesz, s aki törődik fogával,
tejben-kávéban próbálja áztatni
csak azért, hogy kidobni ne kelljen…
Folyton lángon van így most a gázplatni,
forralgatjuk a tejet a tűzhelyen,
végül nem ízlik, kár piszkálgatni,
s a patkót helyére: csizmámra teszem.
Rétesek
Nehéz koszt után kell valami édes,
dióval, mákkal, szilvával, barackkal
jó – de még jobb a tökös-mákos rétes,
ez biztos az asztalnál marasztal.
Te vagy, ó, rétes, a sütik vezére!
tésztád megtöltve, összetekerve,
nem tudom, ízed kincsekkel felér-e,
de a kincs te vagy, nekem rendelve.
A székely rétesről nem beszéltem még:
király ő is a rétesek között,
túró, mák és meggy benne a töltelék
jól egybesült és besűrűsödött,
róla Schiller-módra ódát költenék:
mert ez ad aztán teljes örömöt!
