„Továbbra is egységesen lépjünk fel” – mondta el az állami intézményvezetőkhöz intézett beszédében Sergio Mattarella. Mindenki tudja, mire gondolt. A 2021-es év, amint erre ő maga is utalt, rendkívül pozitív az ország életében. Mario Draghi februárban hivatalba lépett kormánya sikert sikerre halmozott, s nem csak gazdasági téren. Egységesítette a társadalmat, ami valóságos csoda a politikai törésvonalak mentén hagyományosan megosztott társadalomban. Ám a 2022-es év még sok kérdést tartogat. Mattarella elnök mandátuma február elején lejár, január 20. után meg kell választani az utódát. Bár ha az olaszokon múlna, meghosszabbítanák Mattarella mandátumát, ő nem hajlandó erre, júliusban elmúlt nyolcvan éves, elfáradt, mondja, s már azt is tudja, hová költözik a Quirinale-palotából.
Ez azonban felveti a nagy kérdést: ki legyen az új elnök? Magától értetődő lenne, hogy Draghi, hiszen Mattarella mellett ő a legtekintélyesebb politikus. Hírek szerint tőle sem állna távol ez a megoldás, szeptemberben múlt el 74 éves, így egy hétéves államfői mandátum még beleférne. Ha Draghi úgy döntene, lemond a kormányfői tisztségről az elnökség javára, a pártok sem állhatnának az útjába. Csakhogy akad egy gond. Amennyiben nem maradna miniszterelnök, véget érne az ország történetében szinte példátlan konszenzusdemokrácia. Draghi kormányát a jobboldali populista Olasz Testvérek (FdI) kivételével minden parlamenti párt támogatja. Nincs olyan kaliberű személy a politikai palettán, aki Draghihoz hasonlóan lépes lenne egységbe kovácsolni ezen pártokat.
Giorgia Meloni, az FdI elnöke, a maga részéről közölte, ha Draghi elnök lenne, akkor előrehozott választást kellene kiírni. Ez a határozottsága pedig komoly kihívást jelent Matteo Salvini, a Liga elnöke számára. Esze ágában sincs ugyanis az urnákhoz járulni 2022-ben, kényelmes neki a jelenlegi helyzet, pártja a kormány tagja és eljátszhatja azt a szerepet, hogy ő a kabinet belső ellenzéke. Ám ha Meloni nagyon kötné az ebet a karóhoz, Salvini is kénytelen lenne támogatni az idő előtti voksolást, nehogy a jobboldal elárulásával vádolhassák. Jelezte is, azt szeretné, hogy Draghi kitöltse 2023 márciusáig szóló mandátumát. Szintén Draghi maradásában érdekelt Silvio Berlusconi pártja, a jobbközép Forza Italia, amely többször hangoztatta: váltig támogatják Draghi kormányát. E kiállás esetében azonban nem csak arról van szó, hogy a párt ennyire szívén viseli az ország sorsát. Berluconi elnök akar lenni, de erre csak akkor van esélye, ha Draghi a kormányfői székben marad.
Berlusconi elnöki ambíciója a látszategységre törekvő jobboldali pártok számára is kellemetlen. Ha az egykori kormányfő ugyanis bejelenti, államfő kíván lenni, Salvini és Meloni (egykor Berlusconi kormányában szolgált) is nehezen mondana nemet függetlenül attól, hogy egyikük sem lelkesedne ezért a forgatókönyvért. Már csak azért sem, mert Salvini ugyan igyekszik megőrizni „macsós” atttitűdjét, de mérsékeltebb lett azóta, hogy a Liga a kormány tagja lett. Salvini azt hangoztatta, széleskörű konszenzusra törekednek a következő államfő kijelölésénél, de Berlusconi aligha élvezne ilyen támogatottságot. A balközép Demokrata Párt (PD), valamint a baloldali populista Öt Csillag Mozgalom (M5S) jelezték, számukra elfogadhatatlan a volt kormányfő személye. Kérdés, mit akar Matteo Renzi egykori kormányfő, az Italia Viva párt elnöke, az ő lépéseit mindig személyes érdekei határozzák meg.
Az új elnököt a törvényhozás két háza, valamint a régiók vezetői választják meg, tehát a jobboldali egység sem elég Berlusconi sikeréhez. Csak abban reménykedhet, hogy a negyedik szavazási körben, amikor már egyszerű többség is elég, átvoksolnak rá néhányan a centristák és a baloldal képviselői közül.
Hogy mennyire igyekszik kifarolni a Forza Italián kívüli két jobboldali párt Berlusconi mögül, azt a La Repubblica értesülése is igazolja. Eszerint Meloni titkos tárgyalásokat folytatott Letizia Morattival arról, vállalná-e az államfői tisztséget. Moratti jó barátja Berlusconinak is, hiszen első kormányzása, 1994-1996 között az olasz közszolgálati médium élén állt. Ugyanakkor a Meloni-Moratti találkozó nyilván szíven ütötte Berlusconit, hiszen szembesülnie kell azzal: még a jobboldalon sincs meg a kellő támogatottsága.
