Valami történt, vagy történül éppen. Amit sokan tán észre sem vesznek, vagy ha mégis, másként vélekednek.
„Valahol utat vesztettünk” - írja Szekfű Gyula 1943-44 télfordulóján, az urivi áttörés után, a 2. Magyar Hadsereg pusztulása után.
Valahol utat vesztettünk akkor is, most is? Valami azonban most is elveszett. Elveszett az emberek hite abban a legfontosabb értékben, ami a társadalom összetartó ereje lehetne, de már nem az. A közbizalomban.
Megjelent viszont valami. Egy olyan új érték, ami korábban ritkábban volt. A Bizalom, a Közbizalom új nemzedéke.
Mert senki ne gondolja, hogy 2018-ban azért nem választotta meg Hódmezővásárhely népe a helytartó jelöltjét polgármesternek, mert az rossz ember volt. Ő nem rossz ember volt, ő a hégémón helytartójának kijáró embere volt. Kijáró embere volt annak a helytartónak, akinek kedve és igénye szerint az akkori polgármester (Vásárhelyen köztudottan, nem egyszer) este 8 órára hívott össze városi közgyűlést azért, hogy a hégémón helytartója Budapestről megérkezhessék (akire aztán néha éjszakáig kellett várni).
De a főváros főpolgármesterét sem azért váltotta le Budapest népe 2019-ben, mert rossz ember volt. Tarlós István sem rossz ember volt. Ő is helytartó volt. Orbán Viktor helytartója volt, kijáró embere volt és tán még jó közhivatalnok is volt.
Ugyanezek az önkormányzati új szelek söpörték el 2019-ben fél Magyarországon a közigazgatási helytartókat, a kijáró embereket, Orbán Viktor harlekinjeit. A bizalomvesztés szele söpört végig Magyarországon, hogy a romokon újjáépülhessen valami. Az új közbizalom.
Olyanok építik éppen, mint azok, a valahai új nemzedék, akik 1988-ban lebontották a régi, bizalomvesztett rendet, és új rendet kezdtek építeni. Meg is kapták a méltóságot: a nemzetközi hírvilágtól, diplomáciai világtól, pénzvilágtól, mindenfelől. Legelébb és főként Soros Györgytől. Ők voltak a bokréta Isten kalapján!
Aztán mivé lettek? Legelébb is ők lettek a „Haza”, ami „nem lehet ellenzékben”! Majd ők voltak a kordonbontók is, akikből mára kordonépítők lettek. Sőt adósság (és adó) csökkentőkből adósság (és adó) halmozók lettek, visszamenőleges törvénykezők lettek, magánnyugdíj számlák konfiskálói lettek, birodalom bontókból birodalomépítők lettek. Magánbirodalmaké! Felcsúton, Hatvanpusztán, Batidán… Sőt Gánton is, amire talán Zarándok János tudna legérdekesebben emlékezni.
A magánbirodalom építők ideje lejáróban van!
Új szelek járnak. Az új széljárások hozták el a zarándokjárásokat is. Ahhoz az új nemzedékhez, aminek elege lett a rothadó régi rendből és újat akar építeni. Méghozzá meglehetős elszántan, lelkesen és képzetten. Sőt összefogottan is. Megmozdult a világ, megmozdult Európa. Egymásnak adják a kilincset nagykövetek, még Macron francia elnök is, hogy szemükbe nézhessenek azoknak, akiktől Magyarország megújulása várható. Amiben nem csak mi, ők is reménykednek. Európa tényezőinek látogatása megannyi hitelességet, európai legitimitás előleget kínál az új nemzedéknek. Aminek látogatását, kapcsolatfelvételét Székelyudvarhely polgármestere - Európával ellentétben - elutasította. Zentáé viszont örömmel fogadta.
Advent ideje van. Valami Új Adventé? Az Eljövetel, a Várakozás ideje. Aminek most éppen kettős jelentése és jelentősége lehet. Szíveink reménykedéssel vannak töltekezve.
Legutóbb hirtelen megnyílott a Hazugság Szája, megáradt a Cloaca Maxima, és az emlékezetes kiáradásból megtudhattuk, hogy az új nemzedék nem más, mint nemzetbiztonsági kockázat, a nép ellensége.
Mint nagyapám és apám 1953-ban.
Tényleg ennyire utat vesztettünk?