Megtippelni sem próbálom, vajon hányan tudnák a helyes megfejtést, persze anélkül, hogy a mindent tudó wikipédiából puskáznának...
Aktuális mondandóm szempontjából ugyan nem különösebben fontos, de azért elárulom, hogy hívják a messze földön híres létesítményt: Estadion Journalista Mário Filho. A sokkal ismertebb nevét a közeli patak után kapta a 88 992 néző befogadására alkalmas riói komplexum.
Ennyit bevezetőül, csupán érzékeltetni szerettem volna, hogy ott a messzi távolban miként alakulnak is ilyen, meg hasonló dolgok...
Mert nálunk mintha nem mennének ilyen simán, magától értetődően a névadások!
Itt van például a minap felavatott monstre, minden korábbi mértéket és elképzelést jócskán felülmúló újdonságunk a Népligetben, kőhajításnyira a Groupama Arénától a maga 20 022 nézőre méretezett lelátójával: minden túlzás nélkül állíthatom, hogy senki nem tudja biztosan, hogy mi a neve, a találgatások ezzel kapcsolatban több, mint zavarba ejtőek!
Úgy kezdődött, hogy először az egyszerre szörnyű és ellentmondásos Budapesti Multifunkcionális Sportcsarnoknak „szólították”... Már akkor felkaptam a fejem, elvégre, ha multifunkcionális, akkor miért sportcsarnok, hiszen a sport a multi egyike, nemdebár?
Amikor elérkezett a nyitási ceremónia nagy napja, akkor a sportnapilap egyébként rutinos szerzője lányos zavarában új nevet talált ki, ami – ha lehet – még rosszabb, mint az előző: „multifunkcionális Budapesti Kézilabda-aréna”... Ne is firtassuk, hogy ez így mennyire rettenetes, s mennyire nem helytálló!
De... Méltó egy másik, már jelentős múlttal rendelkező fővárosi sportkombinát szintén rejtvénynek számító nevéhez: BOK-csarnok! Leánykori nevén Syma-csarnoknak hívták a hajdani kezdeményező, kivitelező és finanszírozó svájci kiállításszervező cég után, most meg... Nemcsak a gyengék kedvéért a „megfejtés”: BOK=Budapesti Olimpiai Központok! Hadd ne minősítsem ezt!
Mielőtt állást foglalnék a honi sportlétesítmények elnevezését illetően, futottam még egy kört itt a szomszédban is: az osztrák fővárosban több variáció jön szembe, elvégre van ugye a Wiener Stadthalle, de jólismert az egy-egy kiemelkedő labdarúgónak emléket állító, nevükön nevezett létesítmény is, mint a Gerhard Hanappi-, vagy az Ernst Happel-stadion, igaz, az utóbbit mindenki csak Práter-stadionnak hívja.
Nálunk már régen nem csak ízlés dolga a stadionok, sportcsarnokok, uszodák konkrét sportemberről történő elnevezése, holnap estig tartana a felsorolás, ha elkezdeném a névsort, tehát...
A magam részéről azt vallom, ha már ez a trend, akkor legyen követendő, tartsuk magunkat ehhez, mert potenciális névadókból annyi van, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük... Vagy... Van még más megoldás, hiszen ha nem is minden utcasarkon, de azért azt hiszem találni olyan névadó szponzort, aki hajlandó mélyen a zsebébe nyúlni, lásd a budapestin kívül szintén kézilabda Eb-házigazdaságra készült szegedi létesítményt, a Pick Arénát!
Számomra egy a lényeges: tűnjön el, mint egy rémálom minden, ami BOK, meg multifunkcionális, meg hasonló!
