A konzervatív lap azt írja, hogy Lengyelország a sajtószabadság elleni támadással tudatosan aláássa szövetségesi kapcsolatait Amerikával, illetve Európával, de vajon miért, amikor az Ukrajna elleni agresszív orosz fenyegetés folytán az ország biztonsága is veszélybe kerül. Az elemzés pont a térségben uralkodó helyzet miatt tartja különösnek, hogy a PiS éppen most verte keresztül a jogszabályt, amely érdekeltsége eladására kényszerítené a legnagyobb magán televízió tengerentúli tulajdonosát. Washington kezdettől fogva arra figyelmeztetett, hogy ez azért nem kéne.
Hogy itt amerikai befektetésről van szó, az csupán az egyik ok. A másik, hogy az igencsak az átlátszó próbálkozás a legbefolyásosabb kormánykritikus orgánum kikapcsolását célozza. A külföldi tiltakozások hatására a terv egy időre polcra került, ám most hirtelen előkapták és minden vita nélkül elfogadták, noha 7 éve nem volt ekkora a veszély, hogy Moszkva lerohanja Ukrajnát.
Talán az a feltételezés vezérelte a PiS-t, hogy amikor ilyen nagy a baj a régióban, a transz-atlanti szövetség nem figyel oda mindenféle akcióra, ami gyengíti a sajtószabadságot. De az is lehet, hogy a Jog és Igazságnak édes mindegy, hogy a viszony pont akkor romlik meg a legfőbb partnerrel, amikor ekkora fenyegetés éri Lengyelország biztonságát is.
A budapesti Írók Boltjának vezetője teljesen értelmetlennek tarja, hogy külön be kell csomagolni és a többi kötettől külön kell árulni az olyan könyveket, amelyeket a hatalom indexre tesz, mivel szerinte azok a melegséget népszerűsítik kiskorúak számára. Szakács János szerint a tilalom csupán többletmunkával jár. Viszont csak felhívja a figyelmet ezekre a kiadványokra, a kígyó a saját farkába harap. A Labrisz, a casus bellit jelentő „Meseország mindenkié” kiadója egyébként minden egyen csomagolásra külön figyelemfelkeltő szöveget ragasztat.
A törvény tiltakozást váltott ki mind Brüsszelben, mind Magyarországon, pont a tavaszi választások előtt, Orbán Viktor azonban rátett még egy lapáttal. A kormány népszavazásra készül, mégpedig annak a radikális, konzervatív irányvonalnak a jegyében, ami a miniszterelnök szerint a liberális ideológiák elleni keresztény bástyává tette az országot.
Az ellenzék úgy látja: a tilalom összemossa a melegséget a pedofíliával. Nagy M. Boldizsár, a Meseország mindenkié szerkesztője arról számolt be, hogy a tilalom folytán példátlan támadások érik az LMBT-közösség tagjait, amit megerősít Dudits Luca, a jogvédő Háttér Társaság képviseletében. Szerinte a húzás felbátorítja az erőszakra amúgy is hajló kisebbséget, mivel az a maga oldalán tudja a kormányt.
Ehhez képest Labrisz egy másik munkatársa, Rédai Dorottya azt közölte, hogy példátlanul megugrott az érdeklődés a Meseország mindenkié iránt. Eredetileg csupán 1500 példányt terveztek, de már a következő 15 ezerből is alig van. Egyébiránt pedig hamarosan 10 idegen nyelven is megjelenik a régi mesék modernizált átirata. Az viszont kedvezőtlen, hogy a hatalom közbelépése folytán egyre több iskola mondja le azokat a felvilágosító rendezvényeket, amelyek segítségével a homofóbia ellen akarták érzékennyé tenni a gyerekeket.
Márki-Zay Péter azt mondja, ha ő nyer, eltörli a jogszabályt. Virág Andrea, a Republikontól pedig kétli, hogy a melegellenesség olyan sikeres választási téma lehet, mint korábban a migránsok vagy a Soros elleni kampány. Sőt, még vissza is üthet, mert az LMBT-kisebbség nálunk meglehetősen erős.
Egész Lengyelországban tüntetések voltak, mivel a hatalom egy újra előkapott jogszabály szélsebes elfogadásával el akarja némítani az amerikai kézben lévő független hírtévét, a TVN24-et. Varsóban több ezren vonultak az elnöki palota elé, azt követelve, hogy Duda vétózza meg a törvényt, mivel az korlátozza a sajtószabadságot. Az ügy már korábban rontott Washington és Varsó viszonyán, de a PiS pont akkor porolta le, amikor Oroszország miatt amúgy is nagy a feszültség Kelet-Európában.
A fővárosban Trzaskowski főpolgármester arról beszélt az összegyűlt tömegnek, hogy itt nem egyetlen csatornáról van szó, mert egy váratlan pillanatban egyszer csak fel fog bukkanni a cenzúra az interneten, megpróbálják kiiktatni az össze független tájékoztatási forrást. Idáig egyébként pár óra alatt már több mint másfél millióan írták alá tévé védelmében megfogalmazott felhívást.
A PiS azt állítja, hogy túl nagy a külföldi sajtócsoportok befolyása a hazai médiapiacon és ez eltorzítja a közvitát. Az ellenzék szerint ugyanakkor a fellépés része annak a tekintélyuralmi hadjáratnak, amelynek következményeként Lengyelország egyre több kérdésben kerül szembe Brüsszellel, az LMBT-jogoktól kezdve az igazságügy reformjáig.
A 2. legnagyobb orosz pénzintézet elnök-vezérigazgatója nem gondolja, hogy országát leválasztanák a SWIFT-ről, vagyis a bankok nemzetközi pénzutalási rendszeréről, de ha mégis, szerinte az sem jelentene tragédiát. Andrej Kosztyin a Külkereskedelmi Banktól megjegyezte, hogy a Nyugat hiába fenyegetőzik komoly gazdasági szankciókkal arra az esetre, ha Moszkva benyomulna Ukrajnába. Mint rámutatott, bár az intézkedés komoly és barátságtalan lépés volna, ám nem szolgálná az igazságot.
A hírügynökség megjegyzi, hogy az orosz fél már kialította a saját bankközi rendszerét arra az esetre, ha kilöknék a SWIFT-ből, pont azért, hogy enyhítse a szankció hatását.
A vezércikk arra figyelmeztet, hogy az idén minden eddiginél több újságírót vettek őrizetbe a világban, ami mérföldkövet jelent a szabad sajtó elleni támadásban a tekintélyuralmi vezetők részéről. A konzervatív alapállású nemzetközi civil szervezet, a Bizottság az Újságírók Védelmére összesen 293 esetről több, ami 13-mal múlva felül a 2020-as rekordot. A média munkatársai közül legalább 24-en lettek gyilkosság áldozatai. 18-an pedig gyanús körülmények között vesztették életüket, de ott nem sikerült egyértelműen kideríteni a tettesek mozgatórugóit.
Ezen a területen is Kína vezeti a listát, immár 3. éve. Utána a sorrend Myanmar, Egyiptom Vietnam és Belarusz. A statisztika összeállítói szerint az erőszakos autokraták egyre kevésbé hajlandóak eltűrni a független sajtójelentéseket, hatalmuk érdekében felrúgnak minden szabályt. De hogy így állnak hozzá, az önmagában igazolja a szabad sajtó fontosságát. Lukasenko még gépeltérítésre is hajlandó volt, hogy kézre kerítsen egy külföldre menekült újságírót és így üzenjen a többieknek.
Hszi, Putyin, Erdogan és többiek semmitől sem riadnak vissza, hogy megszabaduljanak a tömegtájékoztatás kotnyeles képviselőitől. Erre a legszörnyűbb példa, ahogy Szaúd-Arábia lemészároltatta és feldaraboltatta Jamal Khashoggit.
Nem kérdéses, bizonyos vonatkozásban korlátozni kell a szólásszabadságot, pl. nem szabad rágalmakat vagy veszélyes álhíreket terjeszteni és ugyanez vonatkozik a gyerekek bántalmazását ábrázoló képekre is. De itt a cél a társadalom védelme, nem pedig az ellenőrzése. Ezzel szemben a tekintélyuralmi vezetők kézben akarják tartani a sajtót, hogy megőrizzék hatalmukat és a törvények felett állhassanak. Pontosan tudják, hogy ez sérti a szabadságjogokat, án éppen ezért támadják az újságírókat mindenféle körmönfont váddal, veszik őrizetbe őket.
A média legázolása azt jelenti, hogy a szabadság egyik nagy védőbástyáját rohamozzák, és hogy egyre több ilyen eset fordul elő, annak félre kell vernie a vészharangokat.
