Kovács József 77 éves balassagyarmati nyugdíjas szerint a magyar közszolgálati televíziót nem szabadna közszolgálatinak hívni, mert amit tesznek, az nem tájékoztatás, hanem félreinformálás. Ezért a maga részéről támogatja egy olyan európai televízió létrejöttét, amelyben az uniós intézmények és azok döntései nem afféle „patás ördögként”, hanem pártatlanul és elfogulatlanul jelennének meg a nézők előtt.
Álláspontja lehetne egy a többi közül, ami vasárnap délelőtt elhangzik, ha idős emberek a mise után kedélyesen elbeszélgetnek egymással, ez a kijelentés azonban ezúttal kapott egy külön nyomatékot: a volt nógrádi kárpitos mester a véleményét ezúttal Firenzében, egy európai uniós konferencián mondta el. Később egy interjúban megismételte azt az Európai Parlament tévéstábjának is. A nógrádi városból érkezett férfi egyike volt annak a néhány magyar állampolgárnak, akik civil álláspontot képviselve ajánlásokat fogalmaznak meg az európai intézményeknek arról, hogy képzelik el a kontinens jövőjét. Az összesen nyolcszáz európai civilt véletlenszerűen választotta ki egy független közvélemény-kutatócég az EU sokszínűségét tükröző kritérium, vagyis földrajzi származás, nem, életkor, társadalmi-gazdasági háttér és képzettségi szint alapján. A jövőképről szóló ajánlásaik azért lesznek lényegesek, mert azokat később az európai döntéshozóknak – köztük például az uniós állami vezetőket tömörítő Európai Tanácsnak – be kell építeniük a határozataikba, s ha ezt nem teszik, annak okát külön meg kell indokolniuk. Leegyszerűsítve: ezúttal Kovács József balassagyarmati kisnyugdíjas „diktálhatna” Orbán Viktornak és nem fordítva – voltaképp ez lenne a demokrácia lényege.
Egy másik magyar résztvevő, Kozmáné Gombkötő Hajnalka oroszlányi könyvtáros is ezt támasztotta alá, amikor azt mondta: nagyobb teret kellene adni az alulról jövő kezdeményezéseknek, és meg kellene fordítani az egész európai döntéshozatali metódust. Persze azt nem lehet elvárni, hogy a civilek személyesen vegyenek részt mondjuk az Európai Tanács ülésein, de azt igen, hogy bizonyos folyamatokba legalább online módon belelássanak, és megfogalmazhassák a véleményüket. Akkor ugyanis markánsabban kiderülne, hogy az állampolgárok gyakran sokkal szélesebb látókörűek és nagyobb toleranciával rendelkeznek, mint a saját kormányuk. A firenzei konferencián szó esett arról, hogy a sokszínűséget képező és kisebbséget alkotó csoportok, például az LMBTQ közösségek, vagy a migránsok stigmatizáltak, emiatt az emberek előítéletekkel közelítenek hozzájuk. Az oroszlányi könyvtáros szerint ennek nem kis részben az az oka, hogy az állampolgárok nem ismerik egymás kultúráját. – De honnan is ismernék, akikor a magyar közszolgálati műsorokban a menekültekről csak negatívan bemutató tudósításokat lehet hallani. Biztosan vannak sikertörténetek, ám azokat a magyar néző sosem látja – tette hozzá lapunknak nyilatkozva. Azzal is előrukkoltak a résztvevők, hogy a kisebbségi csoportokat jobban be kellene vonni a jogszabályok kidolgozásába, és nagyobb képviselettel kellene rendelkezniük az állami és az uniós intézményekben. Megfogalmazták, hogy a kisebbségi csoportok tagjait reálisan kellene bemutatni az iskolákban, a munkahelyeken, az érdekvédelmüket pedig fontos lenne erős jogszabályokkal is alátámasztani. Az egyik civil ajánlás mintha kifejezetten néhány, ezen a téren renitens kelet-európai országnak, köztük hazánknak szólna: eszerint amennyiben egy uniós tagállamban nem érvényesülnek az emberi és a kisebbségi jogok, úgy ténylegesen foganatosított, visszatartó erejű, egyértelmű uniós szankciókkal kell sújtani a tagállamokat, amelyek egyik lehetősége az uniós források megvonása, de súlyos jogsértések esetén az érintett uniós országnak távoznia kellene az unióból – fogalmazták meg egyértelmű állásfoglalásukat a civilek.
