– a hvg.hu információi szerint a lehallgatási anyagban így nevezte a Magyar Végrehajtói Kamara elnöke, Schadl György azt a titokzatos embert, akivel időnként külföldön találkozott.
Noha a lehallgatási anyagokból nem derül ki, ki lehet a Schadl által „gazdájának” nevezett rejtélyes figura, az biztos, hogy nem Völner Pál államtitkár. A végrehajtói kar elnöke rendszeresen és sokat telefonált. Ennek köszönhetően pedig az összes gyanúsított képbe tudott kerülni. Az ügy kiindulópontja egy korrupt adóhatósági középvezető volt, az ő telefonjának a lehallgatását kezdte el idén áprilisban a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ). A gyanú szerint azoknak sikálta el az adóügyeit, akik neki kenőpénzt adtak. Az ő megfigyelését követően került képbe Schadl György. A lehallgatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint mindenféle ügyeket intézett vagy próbált intézni telefonon, az egészen nagypályás mutyiktól a nagyobb cégek felszámolásán át az olyan pitiáner ügyekig, mint amikor valakinek egy sikeres egyetemi vizsgát igyekezett „megoldani”. Mindezt telefonon. De akadt olyan is, hogy építési hatósági ügyben járt közbe. Gyakorlatilag nem volt olyan ügy, legyen az nagy vagy kicsi, aminél Schadl ne abban gondolkozott volna, hogy éppen kit kell vagy lehet megkenni pénzzel. Úgy tűnt, hogy ebben a közegben meglehetősen otthonosan mozgott.
Miután az ő telefonjára ráálltak, akkor derült ki, hogy egyik állandó kapcsolata Varga Judit igazságügy-miniszter helyettese, Völner Pál államtitkár. Egyébként lehetőségük is lett volna lekapcsolni a végrehajtói kar elnökét, amikor a titkos felderítés egyik anyaga szerint a kenőpénz egy üveg borban cserélt gazdát. Ekkor azonban nem léptek a hatóságok, hanem tovább folytatták a felderítést. Schadl és Völner rengeteget beszélgetett egymással telefonon – kendőzetlenül, még a bűnözők körében használatos virágnyelvet is mellőzve.
A hvg.hu forrásai szerint életszerűtlen, hogy Varga Judit már ősszel ne tudott volna arról, milyen ügybe keveredett helyettese. Az iratokból nem derül ki, hogy az NVSZ utánajárt-e, ki lehet az a személy, akit Schadl titokzatos módon a „gazdájaként” emleget, pedig ez kulcskérdés lehet abban, volt-e Völnernél jóval befolyásosabb politikai kapcsolata a Végrehajtói Kamara elnökének.
Éppen ez az oka annak, hogy bennfentesek egy, a kormányzaton belül zajló belviszály egyik melléktermékének tulajdonítják a Völner-ügy kipattanását, de persze ez utóbbi vélekedés egyelőre pusztán teória. Mindenesetre ha igaz, hogy egy belső villongás is hozzájárult Volner bukásához, akkor az sincs kizárva, hogy a belviszály még jobban eszkalálódik majd, újabb meglepetéseket okozva a NER háza tájékán.
