Négyemeletes panelház. A tetők peremén behúzott nyakú, felborzolt tollú városi galambok motyognak. Reggelente álmos konyhafények furakodnak a szomszédos parkban alvó kora téli ködbe. Az ablakok gyenge fényeiben emberi alakokat látni. Van, aki meztelen, van, aki köntösben, van, aki pizsamában. Az egyik ablakban harmincas nő, férje ingjében (három számmal nagyobb rá) bóklászik a konyhában, valami romantikus filmben látott hasonlót, gondolta, kipróbálja. Ha közelebb lennénk, látnánk a kócos fejeket, az arcokat, a lassan induló és sokáig kitartott szájszagú ásításokat a kávéfőzők felett.
A napi teendők átgondolását.
A galambok is átgondolják a napi teendőket, rövid a lista, egészen földközeli, ahogy a városi galambok sem magas röptű madarak. A konyhákból lassan a fürdőszobákba gyalogolnak a reggeli emberek, a szemek még püffedtek, az álmok maradékai még viszketnek a szemsarkokban. Az egyik gyakori ébredés utáni cselekvés többek közt a fülvakarás, a hallószerv belső, különböző vékony és hosszúkás tárgyakkal még elérhető vidékeinek vakargatása. Vizsgáljuk meg ezt közelebbről.
Az eszközök tekintetében különböző változatokat figyelhetünk meg. Valaki gyufaszállal, a bátrabbak kiegyenesített gemkapoccsal. És persze a fültisztító pálcikások népes tábora. Van, aki kisujjal, pontosabban az e célból kicsit hosszabbra hagyott körmével végzi a kényes és állítólag szórakoztató műveletet. Van, aki szagolgatja az így talált anyagot, van, aki csak nézegeti, mint egy régebben elvesztett, majd megtalált személyes tárgyat. Ahány fül, annyi fülzsír. Van, aki szárazra morzsolja és elpöcköli. De ne szaladjunk ennyire előre.
A földszinten lakó biológia-tanárnő, aki, ugye, profi az emberi anatómia főbb részeiből, a fület tartja az emberi test leggusztustalanabb részének. Ezt rendre el is mondja az érintett tananyag oktatása kezdetén az általános iskolában. Édesanyja teljesen süket volt, ő csupán fél fülére nem hall, innen a féktelen gyűlölet. A régi időkben, amikor feljebbvalói még elnézték az általa alkalmazott gyengédebb fizikai büntetést, rángatta is lelkesen a kipirosodott gyerekfüleket, ha rossz volt valamelyik tanítvány. Nem is igazán a gyereknek, vagy annak gyenge tanulmányi eredményének, vagy hiányos képességeinek szólt a fülek cibálása, hanem magának a fülnek. Hogy miért ilyen ronda. Mára lehiggadt. Ha már nagyon nem tudja fegyelmezni az osztályát, jobb tenyérrel a tanári asztal lapjára csap és azt kiáltja: ez hallatlan! Néhány másodpercnyi süket csend árad szét az osztályteremben ilyenkor. Pulzusrobajlás.
Az első emelet hármas lakásában a könyvtáros lakik. Fülvakarás közben többször gondol arra, vajon mire mondják azt: „elrakni füle mögé a kispolcra”. Mivel a könyvtárosok bizalmas, sőt misztikus kapcsolatban állnak a szavakkal, könyvtárosunk is a szóra gondol: fül. Miért éppen fül? Ki találta ki, ki mondhatta ki először ezt a szót? Hangosan artikulálva, tagolva, nagybetűkkel többször kimondja a tükör előtt: F-Ü-L. Az l-t hosszan megnyomja. Férje megkérdezi odakintről, minden rendben van-e. A szomszéd író egy szenvedélyesre sikerült fülpiszkálást követően felírja a noteszébe: „Egy fürdőszobaszekrényben ottfelejtett utolsó fülpiszkáló magányossága.” Többet nem foglalkozik a témával.
A másodikon egy könyvelő házaspár lakik. A könyvelő felesége ki nem állhatja, ha férje turkál a fülében, ezért az titokban kijár inkább a kamrába, ha nem bír magával és mindenáron a nevezett testrésze belső térségeibe kívánkozik. Kitalál valami kamu ürügyet, aztán a kamra sarkába tornyozott, alaposan lecsomagolt nyárigumiszettre ül, gyufaszállal kezében. Becsukott szemmel, fejét a villanykörte fényébe emelve önfeledt fülturkálásba kezd. Néha kéjesen felszisszen. A gyengéden csiklandó mozdulatok között elveszti időérzékét, kizár minden problémát, üzemanyagár-emelést, az apró bogarakat a bolti kenyérben, a szomszédban folyton ugató kutyát, a baromfihús áfáját. Átadja magát az élvezetnek. A kamrában azért tartják az autógumikat, mert a könyvelők alapvetően gyanakvó természetű emberek és nem bíznak meg a földszinti közös tárolóban. Egészen megszokták, hogy a néhány négyzetméternyi helyiségben fellógatott kolbászoknak és füstölt sonkáknak a gondos csomagolás ellenére is kissé gumiillatuk van. (4db 175/65R14 82T típusú abroncs kuporog a sarokban az egyik jól csengő nevű gumigyártótól.)
A harmadik emeleten lakik a szakács. Vajas kenyeret ken éppen. Közben azon töpreng, mit jelent pontosan az, hogy valakinek vaj van a füle mögött? Miért nem margarin? Vagy kacsazsír? Néhány napja nem bírta tovább és fülkaparászás után felemelte az erre a célra fejlesztett pálcát, sokáig nézte, szagolgatta a műanyag botocska végén talált barnás elszíneződést. Megkóstolta, keserű volt. Kirázta a hideg bokától tokáig. Aztán, mivel szereti a horrorfilmeket és a pszichothrillereket, fülvakarás közben néha bamba tekintettel elmélázik azon, mennyi emberi fül lenne szükséges egy közepes lábasnyi pörkölthöz. Fülpörkölt, mondja ki ilyenkor hangosan, majd a fűszerezésen töri fejét, kurkumát biztos tenne bele, ez egy fix pont.
Közvetlen szomszédja egy zeneszerző. Számára az emberi fül és a hallás egy csoda, a természet egyik legnagyobb ajándéka, amit az ember kapott. Nagyon jól tudja, hogy az egészséges emberi fül négyszázezer hangot képes megkülönböztetni. Nehezen felfogható szám. Romantikus szerzeményeket ír a megbízóinak, gyakran használ trillákat, ha fokozni akarja a hangulatot. És szerelmes a felette lakó tinilányba, aki nála tizenkét évvel fiatalabb. Fülig szerelmes belé, egészen a dobhártyáig, sőt tavasszal a belső fülben található csigáig, illetve az abban található Corti-féle szervig.
Az említett tinilány éppen álmos tekintettel, telefonjával a kezében ül a konyhai széken. Hallójáratát kisujja hosszú műkörmével piszkálva nézi a telefonján a hetekkel ezelőtt felvett videót egy szüreti felvonulásról. Eszébe jut, hogy semmi kedve nem volt az egészhez. Egy ponton leállítja a felvételt és kinagyítja a képet. Szekér lovakkal, a szekéren népviseletbe öltözött nők és férfiak. Elkerekednek a szemei, fülei kipirosodnak. Kíváncsi tekintete az egyik ló hátsó lábai felé fordul, pontosabban a lábak közé. A csődörnek éppen erekciója volt. Elcsodálkozik a természet méretein, eme irdatlan bőségén. Kimelegedik, pirospozsgás lesz az arca, és mint mindig, ha zavarban van, bal fülcimpáját morzsolgatja kissé ostoba arccal. Egyébiránt az egyik legérzékenyebb erogén zónája a bal füle, imádja, ha szex közben harapdálják, nyalogatják. Ezt az alatta lakó zeneszerző szerencsére sose fogja megtudni.
Kis idő elteltével lassan minden fülpiszkáló eszköz a szemetesekbe kerül vagy kirepül a nyitott konyhaablakon, a könyvelő a barna végű gyufaszálat visszateszi a skatulyába, mert nem szeret pazarolni. Lassan felszáll a köd a lakótelep parkjában, a tetők peremén a behúzott nyakú, felborzolt tollú városi galambok is felszállnak, elrepülnek egy óriási, fül alakú felhő irányába. Mintha egy gigantikus fül belehallgatna az emberi világba. A távoli hegy tetején lévő tévétorony teteje szinte beleér ebbe a felhőbe, mint egy óriási fülpiszkáló.
