Valamilyen úton-módon a kultúra iránt érdeklődő ember látókörében időről időre felbukkan Salvador Domingo Felipe Jacinto Dalí i Domenech, az egyetemes művészettörténet egyik legfigyelemfelkeltőbb személyiségének alakja. És ennek valószínűleg még a síron túl is ő örül a legjobban. A mindösszesen 65 perces Salvador Dalí ifjúkora című dokumentumfilm most a művész életének arra a kevéssé ismert, útkereséssel teli részére világít rá, ami 1904-től 1929-ig, vagyis születésétől Miróhoz, Picassóhoz és a párizsi szürrealista csoporthoz való csatlakozásáig tartott. Viszonyításképp: Az emlékezet állandósága, mely a jellegzetes Dalí-i tudatalatti tájon elfolyó, formájukat vesztő zsebórákat ábrázol, és ami a már kiforrott szürrealista festő alkotása 1931-ben készült.
A krónika a francia határtól nem messze elfekvő katalán Figueres városka nagypolgári miliőjéből indul. Itt látott napvilágot 1904-ben Dalí, aki a Salvador keresztnevet hétévesen elhunyt bátyja után kapta, mivel szülei meg voltak győződve, újszülött fiuk az elhalálozott idősebb gyermekük reinkarnációja. Ez a festőművész filmben is elhangzó saját elmondása szerint egész életében meghatározta őt: azt gondolta, a halott testvére rendelkezik lelkének a másik felével.
A film röviden, mégis részletességre törekvően foglalkozik az ifjú Salvador szürrealizmusig vezető útjával, amely mestereként vált igazán halhatatlanná. Ám a történet rámutat: a tehetséges ifjú festőnek számos stíluson keresztül kellett kutatnia, mire eljutott önmagáig. Az irányzatok éppúgy életének állomásait jelentették, mint a különböző kulturális közegek, amelyeket megjárt – sőt, igen sokszor a kettő kéz a kézben járt egymással. Figueres után Madridban folytatta művészeti tanulmányait, ahol olyan korszakalkotó művészekkel ismerkedett meg, mint Federico García Lorca és Luis Buñuel, akivel ekkoriban készítették az Andalúziai kutya című filmalkotást. Ezt követően 22 évesen Párizsba ment, ahol megismerkedett Pablo Picassóval és Joan Miróval, a korszak festészeti avantgárdjának kiemelkedő tagjaival. Általuk került kapcsolatba a francia szürrealistákkal és későbbi feleségével, legfőbb múzsájával és modelljével, Galával – amivel elérkezett életének azon szakaszába, ahol azzá vált, aki először jut eszünkbe, ha Salvador Dalíra gondolunk.
A dokumentumfilm az életrajzot kétféleképp skicceli fel. Egyrészt az örökséget kezelő Gala – Salvador Dalí Alapítvány által a film készítőinek rendelkezésre bocsájtott archív dokumentumokra épít. A narráció nagy részét az ő, valamint húgának, Anna Mariának személyes naplórészletei teszik ki. Emellett nagyban támaszkodik újságcikkekre, privát fotókra, a művésszel készült interjúk gyermekkori visszaemlékezéseire és persze a filmben bemutatott életrajzi időszakok festményeire is. Másrészt pedig a jelenben az életmű szakértői beszélgetnek a vásznon, ami által szintén új részletekre derül fény.
Az ismeretterjesztő film fogalmazásmódja nem éppen hű hősének nagyságához – azonban nem is ez a dolga. Jól érthetően, pörgősen, tömören számol be a nagyság kialakulásának történetéről.
Infó:
Salvador Dalí ifjúkora – A művészet templomai
Rendezte: David Pujol Forgalmazó: Pannonia Entertainment Ltd.
Országos premier: 2021. december 16.
