Új időszakra készülhet Magyarország és Lengyelország az új német kormány beiktatásával, de hogy Olaf Scholz kancellár kabinetje nagyon is szívén viseli a Varsóval ápol kapcsolatok jövőjét, jelzi, két nappal a kormány beiktatása után, múl pénteken Annalena Baerbock, vasárnap délután pedig Scholz is ellátogatott a lengyel fővárosba.
A Berlin és Varsó közötti különbségek e két vizit során is nyilvánvalóvá váltak, de az is, hogy a külpolitika irányvonala tekintetében nincs teljes egység a hárompárti német koalícióban. A Zöldek társelnöki tisztségét is ellátó Baerbock keményebb megközelítést szorgalmaz az Unió rebelliseivel szemben, a szociáldemokratákhoz viszont közelebb áll az Angela Merkelt is jellemző pragmatikusabb megközelítés. E tekintetben még sok vita várható a környezetvédők és az SPD között, sőt, már az első kisebb koalíciós perpatvar is annak kapcsán alakult ki, ki irányítja a külpolitikát, a kancellári hivatal, vagy a külügyminisztérium? Scholz közvetlen környezete szerint az előbbi felelős az irányvonal meghatározásáért, amiről Baerbock hallani sem akar.
Mindenesetre Scholz igen visszafogott volt a lengyel fővárosban, jóllehet, előző szombaton, Jaroslaw Kaczynski, a Jog és Igazságosság (PiS) elnöke, kormányfőhelyettes heves németellenes beszédet mondott a populista pártok varsói tanácskozásán, megelőlegezve azt, hogy rossz lesz a lengyel kabinet kapcsolata az új német kormánnyal.
Scholz néhányórás varsói fellépése a diplomáciai egyensúlyozás jegyében telt el. Egyfelől ugyanis a két ország közötti barátságot emelte ki, másrészt nem hagyhatta figyelmen kívül az Európai Unió sorsára is hatást gyakorló jogállamisági kérdést. Az egyik legnagyobb ellentét az Északi Áramlat 2 német-orosz gázvezeték ügyében alakult ki. Mateusz Morawiecki kiemelte, e témát illetően „az álláspontunk évek óta változatlan”. Varsó szerint a gázvezeték lehetőséget ad Oroszországnak arra, hogy Ukrajnát és az EU keleti országait zsarolja. Hozzátette, az lenne a legjobb, ha Berlin lemondana a vezeték üzembe helyezéséről. Scholz azonban, ha csak „becsomagolva” is, de egyértelmű nemet mondott erre. Mint fogalmazott, Németország azon dolgozik, hogy a gáz mint energiaforrás feleslegessé váljon. Ez 25 év múlva meg is valósulhat. Bár Scholz szerint ez „nincs is messze”, Morawiecki ezt aligha így látja. E tekintetben is tapasztalható véleménykülönbség Scholz és Baerbock között, utóbbi ugyanis a ZDF televízióban úgy vélte, a „jelen körülmények között” nem támogatható a gázvezeték megnyitása. Ezzel az Ukrajna elleni orosz fenyegetésre utalt.
De a belarusz határon keresztül érkező menekültek lengyelek általi fogadtatását is máshogy értékelte Baerbock és Scholz. A külügyminiszter pénteken bírálta Varsónak a bevándorlókkal szembeni kemény fellépését, a kancellár ezzel szemben kerülte a kritikát. Ugyanakkor Scholz élesen bírálta Alekszandr Lukasenkót, mint mondta, a belarusz elnök politikai céljai érdekében visszaél a menekültekkel, ami „embertelen. Közös feladatunk, hogy ezt elutasítsuk” – hangsúlyozta a kancellár, amit Morawiecki elégedetten nyugtázott. A lengyelországi jogállamiság leépítésével kapcsolatos vitában, amely miatt az EU újjáépítési alapjából származó pénzeket zárolták, Scholz már nem volt ennyire előzékeny. „Európa az értékek és a jog közössége” – mutatott rá. Kifejtette, pragmatikus megoldást remél.
A Süddeutsche Zeitung értékelése szerint világossá vált, hogy az Európai Unióról alkotott elképzelések nagyon eltérnek egymástól. Morawiecki megismételte Kaczynski korábbi bírálatát a német koalíciós szerződés szövegét illetően, amelyben hitet tesznek amellett, hogy az EU föderatív állammá váljon. A PiS elnöke ezt úgy kommentálta, hogy Németország „negyedik birodalmat akar építeni”. Morawiecki szintén majdnem ilyen élesen fogalmazott és azt mondta, hazája nagyra értékeli „szuverenitását és függetlenségét”.
A lengyel kormányfő ismét kártérítést követelt Berlintől a nácik által a második világháborúban Lengyelország ellen elkövetett rémtettek miatt. Ezt a felvetést Scholz a „megkötött szerződésekre” való hivatkozással elutasította. Ugyanakkor új elemként megjegyezte, Németország „továbbra is kész magas összegű hozzájárulást nyújtani az Európai Unió költségvetésének finanszírozásához”. Ez lehetővé tette a „nagy gazdasági fellendülést” Kelet-Európában is, tette hozzá.
