Mint a kortársak általában, észre sem vesszük, ami az orrunk előtt történik. Pedig a történelem a maga végzetes logikátlanságával itt robog a szemünk előtt, és a világ hosszú idő óta nem billegett annyira a szakadék szélén, mint most.
A menekültválságnak álcázott lengyel-belarusz ellentét éppen úgy háborúval fenyeget, mint a megjósolhatatlan végkimenetelű ukrán helyzet. Márpedig az EU vak, ha nem segít a lengyeleknek – és a menekülteknek –, és a NATO is vak, ha nem figyel arra, hogy Moszkva érthető okokból nem akar NATO-fegyverzetet látni a határai közelében - miközben mindkét szervezet szinte hang nélkül tudomásul vette a Krím megszállását. Ám ha Oroszország a nemzeti szuverenitását félti az atlanti szövetségtől, miért gondolja, hogy a nyugati betagozódást megtagadhatja Ukrajnától?
Eközben megkezdődött a világ gazdasági újrafelosztása. A kérdés konkrétan az: fel tudja-e venni a versenyt Kína Új Selyemút programjával az EU frissen meghirdetett Global Gateway (Globális Kapu) elnevezésű kezdeményezése? „Jobb későn, mint soha, jobb valamit csinálni, mint nem csinálni semmit” – kommentálja ezt a Financial Times publicistája. De hogy milyen eséllyel veszi fel a versenyt Kínával az EU, az kétséges. A brit üzleti lap szerint ez három dolgon múlik: elég sok pénzt tolnak-e bele, kínál-e az EU a programmal „befektetési szoftvert” is, ami vonzóbb, mint Kína ajánlata - amely például nem vizsgálja, hogy az Új Selyemútba bekapcsolódó kormányok mennyire korruptak -, s hogy sikerül-e elég vonzó nevet kitalálni. Ez utóbbi lett a Global Gateway....
Ami a tőkét illeti, sokan kifogásolják, hogy a 300 milliárd eurós keret sovány ahhoz képest, hogy az Új Selyemút 2020-ig 140 milliárd dollár kínai befektetéssel járt. Kína a pandémia előtt évente 100 milliárdnyit ölt a fejlesztésekbe; Brüsszel pedig 2021 és 2027 között uniós forrásokból, a tagállamok kasszáiból, az európai pénzintézetektől és a nemzeti fejlesztési alapokból rakna össze 300 milliárd eurót. Ehhez csatlakozhatna az egyelőre bizonytalan magántőke.
Így kerül a képbe a „befektetési szoftver”: Brüsszel kapcsolatépítést kínál függőség helyett. Az Új Selyemúttal ugyanis Peking hitelt ajánl, ami hozzájárul a további eladósodásához, az érintett ország mind nagyobb kiszolgáltatottságához. Nem mintha az EU-t emberbaráti elvek mozgatnák: a cél végülis a digitális és energiahálózatok, a beszállítói láncok kiépítése. Kína tehát az Új Selyemúttal az érintett országokat saját gazdasági vonzáskörébe akarja vonni, s erre készül az EU is. “Remélem, hogy nem arról van szó, hogy az Unió ki akarja szorítani a kínaiakat” – nyilatkozta a Deutsche Wellének Maria Demertzis közgazdász, aki szerint senki sem nyerne ezzel a versengéssel. De amikor a Politico tudósítója arról kérdezte Ursula von der Leyent, versenyezni akarnak-e Kínával, a EB elnöke megerősítette: “Határozottan ez a célunk”. „Fel kell kötni a csipkés alsót, Ursula!” – írta erre a Politico.
Közben Amerika már polgárháborút vizionál, Putyin Ukrajnában sürgölődik - a magyar kormány meg az orráig sem akar ellátni.