Ha már a nyulaknál tartunk, akkor én is egy nyulas találós kérdéssel kezdeném: „Miért nyúl a nyúl? Káposztáért!” Sajnos, ha ezt átültetjük jelen helyzetünkbe, és szimbólumként tekintünk rá, akkor ez esetben a nyúl a Demokratikus Koalíció, élén Gyurcsány Ferenccel, és valóban a még megmaradt káposztáért, vagyis a Magyar Szocialista Pártért nyúl(na), vagy keményebben fogalmazva lenyúlná. Ebben nincs semmi új, teljesen nyílt titok. Például gondoljunk csak a nemrég történtekre, a szocialista politikusok elszipkázására.
De a történelemben korábbra is visszatekinthetünk. Gyurcsány Ferenc az MSZP-ben úgy lépett fel, mint egy megmentő, aki elhozza majd a harmadik utas politikájával a szebb jövőt. Ehhez sajnos a párttól minden támogatást meg is kapott – nem hallgattak azokra a hangokra, amelyek kezdettől fogva óva intettek a liberális gazdaságpolitikai kísérletezéstől. Akkor még jó példaként szolgált Tony Blair és Gerhard Schröder. Na de hol vannak már ők? Mondhatni, mindhárman ámokfutásuk után távoztak. Vagyis Gyurcsány csak látszólagos, amíg új pártját építgette. A politikai életből sohasem akart visszavonulni, annak ellenére sem, hogy ezzel megágyazott a Fidesznek. Miközben a DK-t megerősítette, egyre jobban igyekezett és igyekszik megkerülhetetlen politikus maradni.
A Gyurcsány Ferenc által képviselt harmadik utas neoliberális gazdaságpolitika megbukott, és kis híján az országunkat is csődbe vitte. Ekkor jött az IMF, de a történetet mindenki ismeri, nem szeretném azzal untatni a tisztelt olvasót, hogy milyen feltételek vállalása mellett adtak kölcsönt, teljes mértékben eladósítva Magyarországot, zuhanó repülőre téve egyúttal az alsóbb társadalmi rétegeket. Mert ugye a kapitalisták, felismervén a helyzet nyújtotta lehetőségeket, azonnal rászálltak a „pénzre”, mint a keselyű a dögre.
Ennek ellenére a politikai mutatványos Gyurcsány további rombolása révén egy korábban virágzó kormányzópártot tönkre téve, abból kiszakadva, mosta kezeit. És az államcsőd elkerülése miatti stigmát nem a DK hordozza, hanem az MSZP. Sajnos, egy átlagember, aki nem foglalkozik mélyrehatóbban a politikával, a mai napig hajlamos a mai Gyurcsányt összemosni a mai Szocialista Párttal, illetve pártunkat hibáztatni a kialakult helyzetért. Valóban, az MSZP hibázott a tekintetben, hogy Gyurcsányt szabadjára engedte, de a felelősség legnagyobb része most a DK-t illetné, ami a közéletben elsikkad, és így rajtunk marad a megbélyegzés.
A Gyurcsány Ferenc vezette kormányzás bebizonyította, hogy liberális alapokon nem lehet kormányozni, ez a gazdaságpolitikai rendszer megbukott. Habár a DK baloldaliként definiálja magát, de mindannyian tudjuk, hogy valójában egy liberális párt. A liberalizmus alapvetően a tőkés kizsákmányolással kéz a kézben jár. A liberalizmus – amit a DK is képvisel – forrásai kiapadtak, Földünket teljes mértékben kizsákmányolták, most éljük fel az utókor „tulajdonát”, azt, ami őket illetné meg. Eladósították a világot, nem tudják finanszírozni a gazdaságot, ergo nincs likviditás. Mondhatni minden forrás kiapadt. És kik a leginkább elszenvedői ennek az ámokfutásnak? A saját munkájukból élők. A tőkések pedig ezt kihasználva a világgazdaságban egy olyan függőségi viszonyt alakítottak ki, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy az átlagember hitel nélkül tudjon boldogulni. Az olló exponenciális gyorsasággal nyílik, amit a harmadik utas, liberális gazdaságpolitikának köszönhetünk.
Visszatérve arra a gondolatra, hogy a DK mégis miért akarja „leszalámizni” az MSZP-t, vagy más szóval, miért akarja megenni a megmaradt káposztát. Az ingatlanai miatt? A kiterjedt hálózati rendszere miatt? Amiatt a tudás miatt, amit évtizedek alatt felhalmozott? Sok-sok kérdést lehetne még feszegetni, ezt mindenkinek a fantáziájára bízom. De egy biztos, az lenne a legjobb nekik, ha a Fidesszel szemben olyan erőt képviselhetnének, hogy a másik oldalon – szándékosan nem baloldalt írok – csak ők lennének és diktálhatnának. Gyurcsány annyira önző és exhibicionista, hogy képtelen belátni, személye olyannyira hiteltelenné vált még a nem fideszes szavazók szemében is, hogy illő lenne végre visszavonulnia a politizálástól, hiszen, amennyiben az Összefogás le szeretné váltani az orbáni rezsimet, akkor hiába nyomjuk a gázpedált, ha a személyisége behúzza a kéziféket.
Erős baloldal nélkül a rendszerváltás nem fog sikerülni. Az erős baloldal záloga, a megtépázott MSZP Baloldali Tömörülés Platformja, amely a demokratikus szocializmus eszméit képviselve kívánja balra tolni mind a saját pártját, mind az Összefogást. Hiszen az orbáni rendszer leváltására létrejött hatpárti összefogásból hiányzik az igazi baloldali karakter, ami nélkül a társadalmi jólét nem garantálható, nem garantálható teljes mértékben a jogbiztonság, a közbiztonság és létbiztonság sem. Mi, demokratikus szocialisták, a liberálisokkal ellentétben meg akarjuk állítani az egyetemek és az egészségügy privatizációját, meg kívánjuk teremteni a „népi gondoskodó államot”, melyben az emberi megélhetés magas színvonala garantált. Ehhez nagyon jó alapot ad a Platformunk által kidolgozott „Szocialista Kiáltvány”, melynek eszmeiségét át kell ültetni a gyakorlatba, meg kell jeleníteni és véghez kell vinnie a – reményeink szerint – leendő hatpárti kormánynak, és gátat kell szabni, vagy legalább satuféket nyomni a liberalizmusnak és a konzervativizmusnak. Ha ez nem sikerül, akkor a baloldali értékek eltörpülnek majd a tőke folyamatos éhsége felett, amelynek beláthatatlan következményei lesznek.
Tehát, ha a nyúl a káposztáért nyúl és azt megkaparintja, megeszi, akkor szinte a nulláról sokkal nehezebb és időigényesebb lesz a baloldaliságot újra felépíteni. Hiszen ez idő alatt a kapitalizmus vígan fogja továbbra is kizsákmányolni és nyomorban tartani az emberiség nagy részét.
(A szerző az MSZP – Baloldali Tömörülés Platformjának elnökségi tagja. Írásával a vitát a szerkesztőség lezárta.)
