Kormányhivatalban dolgozó ismerősöktől hallom, hogy szóban azt közölték velük, a Miniszterelnökségről érkező, az állami alkalmazottak kötelező védőoltásával kapcsolatos utasításokat nem kell iktatniuk. Ez a parancs egyetlen dologra jó: ha egy dolgozó az oltás következtében lebetegszik, csak a közvetlen munkáltatóját szidhassa és vihesse akár bíróság elé, eszébe se jusson, hogy a fő felelős Orbán Viktor és kormánya. Persze senki nem csodálkozott az utasításon, mi több, megszokásból szinte elvárták a hárítás nagymestereitől, hogy a vezérkar bebiztosítsa magát a potenciális vádakkal szemben.
Az már sokkal kínosabb, hogy a miniszterelnök szándékosan az egészségügyben dolgozókra hárította a felelősséget, amikor a járványhalottak elképesztően magas számát kérték rajta számon a hétfői parlamenti ülésen. A pártvezér csavart egyet a kérdés lényegén, és azt találta mondani, hogy aki szerint túl sok a majdnem 36 ezer (!) halott, az az egészségügyben dolgozók munkájának minőségét vonja kétségbe. Fel sem merült benne - és a kedélyes vihorászásokból ítélve párttársaiban sem -, hogy egyetlen halott sem szárad a végkimerülésig dolgozó orvosok és ápolók lelkén, mind az ő sara, meg a kormánytagoké, akik saját érdekeik mentén hoznak járványintézkedéseket, nem pedig úgy, hogy szétnéznek az országban. Mit is beszélek? Persze, hogy tudja, csak nem érdekli: sem a vád, sem a halottak száma.
Szinte hallom, amint a hátizsákját cipelő csinovnyiknak a parlamenti lifthez menet odaszól: szövegelhetnek ezek akármit, vádolhatnak bármivel, a jogászok majd megvédenek, oszt jónapot. Még jó, hogy amikor a 2006-os választási kampányban a vesztésre álló körzetekben törvényszegésre biztatta a tétova fideszeseket, mondván, hogy ő is átlép minden szabályt, s nem számít, hogy ezért elmarasztalja majd a választási bizottság, mert jönnek a jogászai, oszt jónapot, akkor hatalmas narancsos buktával díjazták a választók ezt a kiszólását. Még néhány ilyen sunyi bújtatott vád, és jöhet akármennyi jogász, egy ország fogja azt mondani: ennyi volt. Oszt jónapot.