Korábbi önmagukhoz képest a magyar fiatalok az utóbbi években nagyobb érdeklődést tanúsítanak a politikai ügyek iránt, de ilyen tekintetben még mindig jelentősen elmaradnak hasonló korú közép-európai társaiktól – derült Bíró-Nagy András és Szabó Andrea kedden ismertetett kutatásából, amely a Friedrich-Ebert-Stiftung támogatásával készült.
A közéleti aktivitás többféle formáját megvizsgálták, a petíció aláírásától kezdve a tüntetésen való részvételig. Bármelyiket nézték is, a magyar 15-29 évesek politikai részvétele és részvételi szándéka lényegesen alacsonyabbnak mutatkozott, mint a V4 más országaiban (Visegrádi négyek: Csehország, Lengyelország Magyarország és Szlovákia).
A magyar fiatalok relatív többsége, négytizede nem küzd alapvető anyagi problémákkal a háztartásban, ahol él. Legtöbbjük azonban nagyobb kiadásokat – autóvásárlás, új lakás vétele – már nem nagyon engedhet meg magának. V4-es összehasonlításban a magyar fiatalok szubjektív jövedelemérzékelése a legkedvezőtlenebb.
Bár a magyar fiatalok a legkevésbé elégedettek a jelenlegi életükkel, a jövőt illetően – ennek ellenére, vagy éppen ezért – a legoptimistábbak. Félelmeiket úgynevezett posztmateriális ügyek uralják (klímaválság, társadalmi igazságtalanságok, korrupció), míg legkevésbé a bűnözéstől, a bevándorlástól és a terrorizmustól tartanak.
Kevesebb magyar fiatalt zavarna egy muszlim szomszéd, mint egy roma család. Negatív érzéseket legkevésbé a homoszexuálisok és a zsidók irányába táplálnak. A magyar fiatalok közül többen bevándorlásellenesek (63 százalék), mint ahányan büszkék a magyar állampolgárságukra (40 százalék).
A vizsgálat megállapítása szerint a V4-eken belül a fiatalok nagy többsége maradna az Európai Unióban. A politikai csoportok között ugyanakkor nálunk a legnagyobbak a különbségek: az ellenzékiek és bizonytalanok közül csupán minden tizedik, míg a kormánypártiak közül minden ötödik fiatal támogatná Magyarország távozását az EU-ból.
Összességében – hangsúlyozta Bíró-Nagy András és Szabó Andrea – a magyar fiatalok értékvilágában a magyarságtudat és az európai polgár képe jól megfér egymással. A globális, nemzeti és lokális identitások nagyságrendileg nem térnek el egymástól a visegrádi országokban, a leszűkítő, nacionalista gondolkodás távol áll a közép-európai 15–29 évesek világától.
A demokrácia és a politikai rendszer működésének megítélése egészen szélsőséges polarizációt mutat Magyarországon. Míg a kormánypárti magyar fiatalok közel hattizede szerint a választások szabadok és tisztességesek, az ellenzékieknél ez az arány mindössze 10 százalék körül van. A magyar fiatalok harmada (33 százaléka), az ellenzékiek több mint fele szerint csak erőszakkal lehet leváltani a Fideszt. A nyilvánosságban elérhető információk, a fékek és ellensúlyok rendszerével kapcsolatban is politikailag szélsőségesen megosztott magyar ifjúság képe rajzolódik ki.
A magyar fiatalok az ideológiai értékeket tekintve erősen fragmentáltak (töredezettek). A relatíve legnagyobb elfogadottsága a „liberalizmusnak” van (17 százalék), a második leggyakrabban megjelölt értékcímke a zöld, környezetvédő, amelyet minden tizedik 15–29 éves választott.
A magyar fiatalok kritikusan ítélik meg az iskolarendszer színvonalát. A politikai polarizáció ebben a kérdésben is tetten érhető: egy ellenzéki és egy kormánypárti fiatal merőben másként látja az oktatás színvonalát.
A kutatás arra jutott, hogy a V4-ek fiataljai – így a magyar fiatalok – attitűdjeiben nincsenek empirikus bizonyítékai a generális lázadásnak, a szülők nézeteivel való nyílt szembenállásnak, a konfliktusos együttélésnek. A magyar fiatalok 12 százaléka nagyon egyetért szüleik politikai nézeteivel, további 29 százalékuk pedig nagy vonalakban azonosul azokkal. Ezzel a magyar fiatalok értenek egyet a legnagyobb mértékben szüleikkel a visegrádi országok között, és csak 18 százalékuk állítja, hogy egyáltalán nem, vagy csak kicsit ért egyet velük.
Magyarországon óriási a politikai szakadék a kivándorlás kérdésében is: háromszor annyi ellenzéki (36 százalék) és kétszer annyi bizonytalan szavazó (24 százalék) szeretné elhagyni az országot, mint kormánypárti fiatal (12 százalék). A többi visegrádi országra is igaz, hogy nagyobb az ellenzéki és bizonytalan szavazók kivándorlási szándéka, de – hívta fel a figyelmet Bíró-Nagy András és Szabó Andrea – jóval kisebbek a különbségek a politikai csoportok között.
