A kormány által felvett gigahitelből a jövő évi személyi jövedelemadó (szja) visszatérítésre is telik. Ugyanakkor a sors furcsa fintora, kevésbé költőien: a következményekkel nem számoló osztogatás hozadéka, hogy ez a gesztus ártani fog az amúgy is meglehetősen gyenge lábakon álló nyugdíjcélú megtakarításoknak. Az önkéntes pénztárakba történő befizetésekre és a nyugdíjbiztosításokra szánt összeg akár 10 százalékkal is csökkenhet, azon egyszerű oknál fogva, hogy így a gyermekes családok jelentékeny részének nem marad befizetett szja-ja, és ennek megfelelően nem is tudják majd visszaigényelni az önkéntes pénztái befizetéshez járó kedvezményt. Kétségtelen tény ugyanis - és jellemző a magyarok sajátos gondolkodására -, hogy a pillanatnyi előnyök fontosabbak a számukra, mint az időskorukról való távlatosabb gondoskodás.
Ez azonban korántsem csak a munkavállalók magatartását minősíti. Elsősorban onnan eredeztethető, hogy az Orbán-kormányzat gyakorlatilag megszüntette a béren kívüli juttatások (cafetéria) adókedvezményét, és ennek hatására a cégek elsöprő többsége felhagyott azzal a bevált gyakorlattal, hogy dolgozói önkéntes nyugdíjpénztári befizetéseit támogatja. Ma már alig harmaduk vállalkozik erre, éppen fele annyi, mint egy évtizede. Ha hosszú távra akarják elkötelezni az alkalmazottaikat, akkor inkább bért emelnek, mert az látványosabb, mint az ugyanolyan költséget jelentő cafetéria.
A kormányaink politikai hasonlósága mellett az a nem sok büszkeségre okot adó jelenség is összeköti hazánkat Lengyelországgal, hogy mindkét helyen az átlagfizetésnek alig 2 százalékát teszik félre az emberek nyugdíjra - Svájcban, Kanadában és Ausztráliában ennek a hatszorosát. Emellett itt is és ott is csökkent a nyugdíjmegtakarítás mértéke 2010 és 2020 között, ami egyetlen más OECD-tagországban sem fordult elő; másutt egyetlen esztendő alatt 11 százalékos növekedést mértek. A húzóerőt mindenütt a kötelező magán-nyugdíjpénztárak jelentették.
A pandémia természetesen az egyes országok jelenlegi nyugdíjrendszerének fenntarthatóságát is megkérdőjelezte. Nálunk is közelebb került az a pont, amikor már döntést kell arról hozni, hogy a jelenlegi állami kassza ebben a formában meddig tartható fenn. Az egyre fogyó népesség befizetései előbb-utóbb már nem lesznek ugyanis elegendőek. Az idősebb magyar munkavállalók többsége rendületlenül bízik ugyan az állami rendszerben, de a fiatalabbaknál már érezhető - még ha csekély mértékben is - a realitások figyelembevétele, az öngondoskodás szükségességének felismerése. De áttörésről még nem beszélhetünk.
Mivel egy nyugdíjreform esélye ma még teljesen bizonytalan, valamilyen pótmegoldásra feltétlenül szükség van. "Ahogy az ember abbahagyja a munkát, megpillantja a saját életét csupaszon" - állapította meg a közel 80 éves Nádas Péter. De vajon ezekben a keserű önvizsgálatokban szerepel-e, hogy ki milyen mértékben gondoskodott az öregkoráról, ha egyáltalán képes volt rá? A családok felének ugyanis legfeljebb jelentéktelen megtakarítása van, az is készpénzben.