A fado eredete az évszázadok homályába vész, az 1820-as években a szárazföldet, családjukat elhagyni kényszerülő tengerészek vágyait megfogalmazó zenéjeként vált ismertté. Világszerte népszerűvé azonban az 1999-ben elhunyt Amália Rodrigues, a műfaj királynője tette: „Mindaz, ami szomorú,/Az mind a fado” - énekelte. Carolina Cardoso Rodrigues, művésznevén Lina, a fado énekesek mai nemzedékének egyik kiváló képviselője a katalán Raül Refree zenész-producer segítségével lépett új utakra, a dalok hagyományos portugál gitár-spanyol gitár kíséretét zongora-szintetizátor aláfestéssel váltotta fel. Az ezt bemutató, tavaly év elején megjelent Lina_Raül Refree című album a világzenei rádiók európai sikerlistájának élére került, elnyerte a Carlos do Carmo Awardot, a világzenei Év Lemeze 2020 díját, a No Soló Fado internetes újság szerint a Legjobb Portugál Album lett, és a német lemezkritikusok díjának is örülhettek az alkotók: a sor még folytatható lehetne.
“Portugália északi részén nőttem fel, nem fado énekléssel kezdtem, öt évig operaéneklést tanultam a Porto Opera Circle-ben, és zenés színházi művésznek készültem. A fadót csak 17 évesen kezdtem művelni, eleinte apám tanított, de sokat hallgattam Amalia Rodrigues lemezeit is - amikor meghalt, még csak tizenöt éves voltam. Szerettem a dalait, azt az újfajta költészetet, amit a műfajba hozott, a zenészeit: a kora előtt járt. Ennek bizonyságául elsősorban az 1962-ban megjelent Busto című lemezét említem, melynek majd minden dala Alain Oulman szerzeménye: ami itt hallható, az valóban forradalmi megújítása volta hagyományos fadónak. Akkoriban az emberek nem is fogadták el, de ma már abszolút elismerésnek örvend. Amália Valóban a portugál lélek kifejezője volt. Persze másokra is odafigyeltem, és két albumot is készítettem a régóta megszokott akusztikus gitáros kísérettel Carolina művésznéven. A tradíció tovább él, így amellett, hogy Raüllel új utakat kerestem, a hagyományos módon is éneklem a fadót” - mondta el a Népszavának Carolina Cardoso Rodrigues.
Az, hogy Raül Refreevel készítsen lemezt, a menedzsere ötlete volt, Carolina egyébként ismerte a producer-zenészt Rosalina Vila és Sílvia Pérez Cruz spanyol énekesnőkkel készített munkái révén. Raül elment Lisszabonba, meghallgatta a fadót ahogy Lina énekelte, tetszett neki, elfogadta a hagyományos felállást, de amikor a stúdióba vonultak, az általa kitalált új stílusú kíséret természetesen adta magát, ami annak is köszönhető, hogy nagyon jó zenei kapcsolat alakult ki közöttük. A projekt jó fogadtatásra talált, mint említettük, sorra kapta az elismeréseket. Zeneileg tehát megújultak, de mi a helyzet a szövegekkel, hogyan ültethető át a harmadik évezredben a dalok hagyományos szövegvilága? - érdeklődtünk. “A fado mindig a szerelemről, a fájdalomról, az otthon iránti vágyakozásról szólt, Lisszabonról. Ezek ma is érvényes témák, amit már az édesanyám, Amália lemezeiről vagy apám énekéből is ismertem, és amelyek révén a fado megtalálja helyét az egész világon, lényegében minden fadista ezekről énekel. Igyekszünk megőrizni a tradicionális kereteket, de ezek megtartásával új zenék és szövegek is születnek. Nagy a merítési lehetőség, Amália daloskönyvéből is ki tudom azokat választani, amelyek a legjobban illenek hozzám, a legfontosabbak nekem” - tudtuk meg végül Carolina Cardoso Rodrigues-től.
Infó:
Lina_Raül Refree
Fado a 21. századra hangolva
december 9.
Müpa
