Kövér László a múlt héten egy interjújában megismételte, amit már korábban is többször mondott, miszerint ön minden eszközzel, akár erőszakkal is megdöntendőnek tartja az Orbán-kormányt. Tényleg ezt gondolja?
A házelnök úr sajnos nem azt mondta, hogy mondjuk Soros-bérenc vagyok, mert azt válasz nélkül hagytam volna. Sőt, megtiszteltetésnek könyveltem volna el. Most azonban, már nem először, egy csaknem évtizedes nyilatkozatomat forgatta ki. Pontatlanul idézte interjúmat 2012 januárjából. Egyetemi oktatóként sokat adok az idézeteim pontosságára.
Mit idézett Kövér és mit mondott ön?
A házelnök úr ezt nyilatkozta: “Szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy mit mondott Charles Gati már 2012 januárjában: ’Igenis vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt – ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen – elmozdítsák’. A cél tehát bármely eszközzel megbuktatni az Orbán-kormányt. Azóta és most sincs másképpen.” Ő is tudja, hogy nem mond igazat. Az igazság az, hogy én abban a régi interjúban Mark Palmer volt nagykövettel értettem egyet és őt idéztem. Arról volt szó, hogy ha az Orbán-Kövér kormány meghamisítja vagy elcsalja a választást, az istenadta nép ezt nem fogja eltűrni, fellázad és tiszta választást követel. No és a sajtó szabadságát, mint a 48-as vagy az 56-os ifjúság tette. A 2012-es interjúban egyébként egy betű sem szerepelt valamilyen “célról”, azaz arról, hogy valaki (ki?) “bármely eszközzel” meg akarná buktatni az akkori kormányt. Ugyanebben az interjúban, sőt ugyanebben a bekezdésben szó szerint azt mondtam annak idején, hogy a magyar jövő “elsősorban nem attól függ, hogy az Egyesült Államok vagy az Európai Unió mit tesz, hanem attól, hogy mit tesz a magyar szavazó.”
Úgy tűnik, hogy Kövér pikkel önre.
Kétlem, hogy egy ilyen magas rangú közjogi méltóság egy távolban élő egyetemi oktatóra pikkelne. Csak éppen ellenségre van szüksége. A sorosozás már unalmas, és most éppen én jutottam a házelnök úr eszébe. Az én nevemet ugyanis könnyű kiejtenie: Gáti. Legközelebb, ha éppen Bident oktatja ki a tévében vagy a rádióban, vigyáznia kell. Az angol kiejtés ugyanis nem „biden”, hanem – fonetikusan -- „bájden”.
Most mintha ön pikkelne Kövér úrra?
Jó, tárgyalás nélkül elfogadom az ítéletet: így van. Pikkelek rá, de nem ezért az interjújáért, hanem azért, mert korábban “öreg nyugdíjasnak” nevezett. Ez nem volt szép tőle. Bár öregszem, még mindig tanítok a Johns Hopkins Egyetemen. Most írtam alá egy új, másfél éves szerződést.
Elnézést, de barátai már jó ideje Karcsi bá’-nak becézik.
Így van! Így írom alá a magyar barátaimnak irt e-mailjeimet is, ezzel is hangsúlyozva büszkén vállalt gyökereimet. Ez talán nem ugyanaz, mint a „Karcsi bácsi” vagy pláne az „öreg nyugdíjas”, akit ugyebár így már-már szenilisnek lehet beállítani. Félek, hogy Kövér úr bántó célzattal hívott öreg nyugdíjasnak.
Vajon miért tett ilyesmit? Valaha jó kapcsolatban voltak.
A régi, akkor meg liberális Századvég kiadónál két, angolul írt könyvem jelent meg magyarul 1991-ben és 1992-ben. Az egyik könyv magyar fordítását a jövendőbeli házelnök úr ellenőrizte, a másikat a mostani miniszterelnök úr. Nem szívesen emlegetem föl, hogy akkoriban mi mindent tudtam meg Kövér úrról. Például azt, hogy az „átkos” végén még az MSZMP-nél dolgozott. Például azt, hogy még a Fidesz megalakulása után is a Fidesz és az MSZMP között ingázott, mert nem tudta, hogy végül is ki fog nyerni. Például azt, hogy biztató káderként lakást utalt ki neki az MSZMP Csepelen. Ilyesmiről nem szeretek beszélni, mert nem ez a múlt számít, hanem a jelen. A fő probléma az, hogy a házelnök úr továbbra is leninista-sztálinista. Aki nincs vele, az ellene van. Nem ismeri a tisztességes nézeteltérést, szerinte nincs politikai ellenfél, csak ellenség.
Ezekkel a nézetekkel Magyarországon nagyon sokan nem értenek egyet.
Jó hír! Hadd tegyem hozzá, hogy a nemrég befejezett kétéves, posztgraduális pszichológiai tanulmányaim óta van egy kis fogalmam a politikai lélektanról. Ez alapján bátorkodom megjegyezni, hogy a házelnök úrnak komoly félelmei lehetnek attól, hogy hamarosan öreg nyugdíjas lesz. Ez azért probléma, mert nincs szakmája, amit újra kezdhetne. Hivatalos életrajzát most nem tanulmányoztam, de tudtommal semmihez sem ért. Ügyvédi gyakorlata nincs, fizikai munkára már alkalmatlan, idegen nyelveket nem ismer. Más szóval: fél a saját jövőjétől, és ezért hív engem öreg nyugdíjasnak. Ezt a folyamatot hívjak a lélektanban kivetítésnek, amikor valaki másra keni a saját problémáját s így igyekszik megszabadulni önmaga gyötrődéseitől.
Számít válaszra Kövér László részéről?
Nem nagyon érdekel, hogy a házelnök úr vagy valamelyik beosztottja válaszol-e arra, amit mondtam, de arra roppant kíváncsi vagyok, hogy mihez kezd majd az áprilisi választás után. Érdekes időket élünk.
