„Most elveszik tőlem a Memorialt. Elveszik az elítéltek és kivégzettek emlékét, azokét, akiket teherautók alá dobtak, akik éhen haltak, akik megfagytak a teherautókban miközben egyik táborból a másikba szállították őket, akiket a Lubjankában és Koljmán megkínoztak, és akiket nemrég az utcán, a rendőrségi kocsikban és a rendőrőrsökön vertek meg. Elveszik mindazok emlékét, akiket koholt, hamis vádak alapján bebörtönöztek. Több ezer ilyen fogoly emlékét veszik el, akik veszélyesek a hatóságokra”, ezekkel a szavakkal tiltakozott Oroszország legrégebbi, még a szovjet korszak végén alakult emberi jogi társasága, a Memorial Társaság felszámolása ellen Ljudmila Petrusevszkaja regény- és drámaíró. A korábban Állami Díjjal kitüntetett szerző egyben bejelentette, lemond a Putyintól átvett díjáról, mindazzal együtt, hogy ezért az elnök megsértésével vádolhatják. Döntését azzal indokolta, hogy „Putyin hazudott nekem, amikor átadta a jelvényt, a doboz csokoládét és a virágcsokrot - egy olyan darabért, amelyet azok emlékének szenteltünk, akik soha nem tértek vissza a sztálini táborokból”. Az író szerint azonban „az emlékezés szörnyű dolog Oroszország jelenlegi vezetői és Putyin számára”, ezt bizonyítja a Memorial bezárása is. Az írónő szavait a lettországi száműzetésben dolgozó, idén májusban külföldi ügynökké minősített orosz és angol nyelven publikáló független hírportál, a Meduza idézte.
Amint arról a Népszava is beszámolt, november 12-én az orosz főügyészség kezdeményezte a Memorial felszámolását, mert nem tett eleget a külföldi ügynöktörvény által előírt kötelezettségeinek. A felszámolási kérelem egyaránt vonatkozik a sztálini diktatúra rémtetteit feltáró, az áldozatok emlékét ápoló nemzetközi történelmi társaságra, illetve az emberi jogi központra.
Hogy mi volt a 2009-ben az Európai Parlament Szaharov díjával is kitüntetett központ bűne? Formálisan az, hogy megtagadta a „külföldi ügynök” kötelező feltüntetését oldalain és munkáin. De hogy biztosra menjen az ügyészség, az emberi jogi központot szélsőségességgel és terrorizmus pártolásával is megvádolta, mivel az feltételezett „iszlám radikálisokat, Jehova tanúit és baloldali nacionalistákat is politikai foglyoknak nyilvánított”. Márpedig a szélsőségesség vádja nem valami kényelmetlen címke csupán Oroszországban. Nemkívánatos vagy külföldi ügynök minősítéssel is számos atrocitásnak van kitéve Putyin rendszerében minden civil szervezet, a szélsőségessé nyilvánítottakat viszont idén tavasztól azonnal betiltják, tagjaikat pedig örökre eltiltják a közélettől, ezért a legfőbb orosz jogvédő szervezetek kénytelenek voltak az önfeloszlatást választani az elmúlt hónapokban, tagjaik és segítőik védelmében. Erre a sorsra kényszerült a börtönben lévő Alekszej Navalnij és a külföldi emigrációban élő egykori olajmágnás milliárdos Mihail Hodorkovszkij szervezet- és médiahálózata egyaránt.
A Memorial sorsa a Legfelsőbb Bíróság kezében van, amely korábban már elutasította feloszlatását, mert nem találta megalapozottnak az ügyészség kérését. Most viszont vajmi kevés az esélye annak, hogy az LB szembemegy a Kreml elnyomógépezetével, vélik az orosz jogvédők.
Az ügyészség november 12-i indítványa után a világ legfőbb jogvédő szervezetei, nemzetközi szervezetei és vezető politikusai emelték fel a szavukat a Memorial védelmében, követelték Putyin elnöktől a külföldi ügynöktörvény hatályon kívül helyezését. A Meduza számára nyilatkozó orosz jogvédők és ismert közéleti szereplők mégis pesszimisták a társaság jövőjét illetően. A Memorial pere november 25-én kezdődött az orosz Legfelsőbb Bíróságon, verdikt egyelőre nem született.
Bár az orosz társadalom már edzett a putyini rezsim szisztematikus visszaélései, jogsértései és a civil társadalmat célzó boszorkányüldözése terén, a Memorial felszámolása sokkolta a politikai kérdésekben állást nem foglaló rétegeket is. Nem véletlenül. Amint az orosz és nemzetközi jogvédő csoportok közös tiltakozása fogalmaz, „Oroszország egyik emberi jogi óriásszervezetének bezárására irányuló lépés egy újabb Rubicon-átlépést jelent” a független hangok elfojtását célzó kormányzati kampányban.
A Memorial azért több, mint a legtöbb jogvédő csoport, mert a jelen jogtiprásai mellett 1988-as létrejötte óta azon dolgozik, hogy megőrizze a Szovjetunió legbrutálisabb politikai elnyomásának, a Sztálin rendszer áldozatainak emlékét. Felszámolásával felbecsülhetetlen értékű, több tízezer egyedi dokumentumot, könyvet és kiállítási tárgyat őrző archívumának, könyvtárának és múzeumának léte is veszélybe kerül, a 30 év alatt felépített nemzeti és nemzetközi kincsnek számító gyűjteményt a megsemmisülés veszélyezteti.
A peresztrojka szimbólumának is tekintett Memorialt egyik alapítója, a Nobel békedíjas Andrej Szaharov születése 100. évfordulójának évében számolja fel Vlagyimir Putyin rezsimje.
