Már az utcákon is megmutatkozik a népharag Törökországban a megélhetési körülmények folyamatos romlása miatt. A héten Isztambul több negyedében is szórványos tüntetések bontakoztak ki, százak vonultak az utcákra a kormány lemondását követelve. Az internetre feltöltött videók tanúsága szerint a rendőrök agresszívan léptek fel a tiltakozókkal és az eseményeket filmező újságírókkal szemben, összecsapásokra is sor került, sajtóhírek szerint csütörtökre virradóra 57 embert vettek őrizetbe. Az elégedetlenség oka prózai: a török líra összeomlása.
Törökország évek óta súlyos inflációs nyomással néz szembe, a pénzromlás mértéke idén már a 20 százalékot közelítette meg, az elmúlt napokban pedig drámaian felgyorsultak a negatív folyamatok. Ez abban csúcsosodott ki, hogy az áruházak egyes keresett importcikkek, például az okostelefonok és laptopok árának megemelésére kényszerültek vagy egyszerűen felfüggesztették az azokkal való kereskedést. A benzinkutaknál is érzékelhető volt egyfajta pánikreakció: szerdán autósok ezrei rohamozták meg a töltőállomásokat, hogy feltankoljanak a várható drágulás előtt.
A régóta gyengélkedő nemzeti valuta árfolyamát Recep Tayyip Erdogan török elnök taszította soha nem látott mélységekbe, amikor hétfőn védelmébe vette a jegybank kamatcsökkentéseit, és - a magas infláció dacára - az irányvonal folytatását szorgalmazta. Megszólalása óriási hullámokat keltett a pénzpiacokon, aminek következtében a török fizetőeszköz árfolyama rekordalacsony szintre zuhant - egy dollárért 13.44 lírát kértek el, pedig tavaly még 8, 2014-ben pedig 2 líra körül mozgott az árfolyam. Erdogan ominózus nyilatkozatában még önmagának is ellentmondott. Egyszerre állította azt, hogy az exportorientált gazdasági növekedés érdekében szándékosan a valuta leértékelésére törekszenek, illetve azt, hogy a gyengülés mögött egy álnok nemzetközi összeesküvés áll. A magyar közvélemény számára is ismerős szlogent pufogtatva “gazdasági szabadságharcot” hirdetett meg Törökország “ellenségeivel” szemben.
A török elnök azt az “unortodox” gazdaságpolitikai nézetet vallja, hogy a kamatemelés fokozza az inflációt, holott a hazájában zajló folyamatok is éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Erdogan mégis makacsul kitart meggyőződése mellett, részben ennek tudható be, hogy az elmúlt két és fél évben négyszer cserélte le a jegybank vezetőjét. A márciusban az intézmény élére kinevezett Sahap Kavcioglu azt teszi, amit az elnök elvár tőle, vagyis agresszívan csökkenti a kamatot. Csakhogy ennek hatására a török líra folyamatosan gyengül, az infláció pedig növekszik.
Erdogan maga alatt vágja a fát azzal, hogy a közgazdaságtani logikával hadakozik, a gazdasági visszaesés ugyanis a kormány népszerűségét is magával rántja. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a török államfőnek és az általa vezetett iszlamista-konzervatív Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) a csillaga egyaránt leáldozóban van. A felmérések következetesen a kormánypártnak és szövetségesének, az ultranacionalista Nemzeti Mozgalom Pártjának (MHP) gyengülését, az ellenzék erősödését mutatják. Sőt: az AKAM elemző cég legutóbbi előrejelzése szerint egy előrehozott választáson a szekularista-baloldali Köztársasági Néppárt (CHP) megelőzné az AKP-t. A közhangulatból kiindulva nem meglepő, hogy az ellenzék mielőbbi szavazást követel, ám Erdogan kijelentette: mindenképpen menetrend szerint, 2023-ban fogják tartani a parlamenti és elnökválasztást. Addig az elnök egyebek mellett megkísérli helyreállítani az elmérgesedett külkapcsolatokat, hogy bevonzza a külföldi befektetéseket és megteremtse a gazdasági fordulat alapját.
Ugyan az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval továbbra sem rendeződtek a nézeteltérések, a diplomáciai erőfeszítések egy látványos áttörést már elértek: Törökország és az Egyesült Arab Emírségek elásta a csatabárdot. A két ország az elmúlt évtizedben ádáz (részint ideológiai természetű) harcot folytatott a befolyásért a Közel-Keleten és az azzal szomszédos régiókban. Tavaly óta azonban fokozatosan közeledtek egymáshoz, miután kölcsönösen felismerték, hogy az együttműködés kifizetődőbb lehet a vetélkedésnél. Szerdán jelentős lépést tettek a partnerség felé: Mohamed bin Zájed emírségi trónörökös, egyben a gazdag Öböl-menti monarchia de facto vezetője Ankarába látogatott, ahol tízmilliárd dolláros befektetési megállapodást írt alá a török elnökkel. A hír valamelyest javított a líra árfolyamán, ami azt mutatja, a békülékenység biztosan segíteni fog Erdoganon, ám az AKP vezére igazán azzal tehetné a legtöbbet politikai jövőjéért, ha belátná tévedéseit és önfejűségével nem lenne önmaga legnagyobb ellensége.
