"Amit most hallok a baloldaltól, hogy a rezsit úgy kell csökkenteni, hogy kevesebb vizet, áramot meg gázt kell használni, ilyenkor van egy szó, amit az ember mond, csak az édesanyák iránti tiszteletből nem hangosan" - fogalmazott többek között a közrádiónak adott pénteki nyilatkozatában Orbán Viktor kormányfő. "Meg amikor azt mondja, hogy magas a benzinár, akkor használjuk kevesebbet az autót, meg üljünk többen egy autóba, erről is van az embereknek egy véleménye. Tehát szerintem ezek nem jó dolgok. Én értem, hogy a politikához hozzátartozik a küzdelem, meg a kormányt kritizálni kell, de szerintem vannak pontok, ahol nem szükségszerűen kéne, hogy így legyen. Itt egyet is érthetnénk akár."
E szavakat nehéz másként értelmezni, mint hogy a kormányfő az energiatakarékosság hallatán rendszeresen egy anyázást fojt magába. Illetve szerinte az embernek, aki attól teljesedik ki, ha egyedül ül egy kocsiban, a közösségi közlekedésről, az autómegosztásról vagy épp a kerékpározásról is "megvan a véleménye". Sőt, szavait szokás szerint azzal nyomatékosította, hogy szerinte ebbéli kinyilatkoztatása (is) egy fajta, politikán felül álló, nyilvánvaló, széles körű egyetértésre okot adó tétel.
Ezzel szemben a valóság, hogy az energiatakarékosság nem "baloldali", hanem elsősorban tudományos javaslat, ami a világszintű felmelegedés elleni küzdelem, így évtizedes távlatban az emberiség túlélésének egyik záloga. Ugyanakkor sem a tudomány, sem az EU, sem a "baloldal", sem az egyszeri embertől, sem a gazdaságtól egyelőre nem kíván húsbavágó, a kényelmet érdemben csökkentő áldozatokat. A jellemző kérés például, hogy oltsuk le a villanyt vagy húzzuk le a fűtést ott, ahol nem tartózkodik senki vagy alszunk, lehetőleg ne utazzunk egyedül egy autóban, szigeteljük le a falakat és a nyílászárókat, ne szemeteljünk vagy válogassuk le a hulladékot. Az energiatakarékosság nemcsak az Európai Unió egyik fő, eurótízmilliárdokkal támogatott törekvése, de - igaz, csak általánosságban - szerepel az Orbán-kormány több stratégiai iratában is. Áder János szintén többször hangoztatta, hogy "a legolcsóbb energia, amit meg sem termelünk". Ugyanakkor a kinyilatkoztatásokon túli tettek tükrében az Orbán-kormánynak valóban nem szívügye az energiatakarékosság. Néhány elszórt, szerény, ötletszerű, gyakorta visszatérítendő támogatástól eltekintve az - addig sem kiugró - lakossági programok fél évtizede lényegében elhaltak.
Ráadásul eközben a kormánynál folyamatosan gyűlik a több százmilliárdra becsülhető, az EU által biztosított, az uniós szabályok szerint csak energiahatékonyságra költhető úgynevezett szén-dioxid-kvótabevétel. Épületszigetelési támogatások helyett azonban a kormány tavaly annak vizsgálatára hirdetett pályázatot, hogy az összeget miként költhetnék inkább atomblokkokra. Szintén emlékezetes, amikor 2015-ben a Brüsszelből kifejezetten a hazai háztartások energiahatékonyságára küldött, százmilliárdos vissza nem térítendő támogatást az Orbán-kabinet az utolsó pillanatban saját épületei felújítására csoportosította át. Bár a kormány most soha nem látott mértékű, több mint kétszázmilliárdos, vissza nem térítendő támogatással szerelné fel több tízezer szegényebb család házát napelemmel és hozzá kapcsolódó fűtéssel, szakértők szerint ez energiatakarékossági "láb" nélkül még növelheti is a légszennyezést. Miközben a felvetésekre gyakorta az a kormányválasz, hogy a csok és lakásfelújítási támogatás is költhető energiahatékonyságára, szakértők szerint ez az ellenőrizetlen átalakítás évtizedekre állandósíthat szakszerűtlen megoldásokat. A kormány a fogyasztáscsökkentés jelszavával indított egy úgynevezett energiahatékonysági kötelezettségi rendszert is, ám a bonyolult és áttételes szabályozásból szigetelések helyett egyelőre csak a hazai közműcégeket sújtó, új járulékok látszanak.
A kormányfő és sajtója - így kérdésnek álcázva a közrádió riportere, Nagy Katalin is - úgy véli, hogy Márki-Zay Péter "megszüntetné" a rezsicsökkentést és ellenzi az üzemanyagtarifák mostani befagyasztását. Ezt szembe állítják ama, borítékolható közvélemény-kutatási eredményükkel, hogy az emberek több mint négyötöde örül az új benzin- és gázolajárkorlátnak. Az ilyen típusú manipulációkat maga az érintett rendszeresen, határozottan visszautasítja. Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt a visszatérő, kormánypárti felkérdezésekre következetesen rögzíti, hogy csupán a gazdagok rezsijét emelné piaci szintre, illetve csak a tartós üzemanyagár-befagyasztást nehezményezné. Érdemi, hosszú távú megoldásként ugyanakkor nem díj-, hanem - különböző energiahatékonysági megoldások révén - fogyasztáscsökkentést szorgalmaz. Ebben Márki-Zay Péter semmiben nem tér el a világ vagy az EU fősodratú tudósai és politikusai véleményétől. Azt nyilvánvalóan senki sem kéri a családoktól, hogy ne fűtsék ki a lakást, vagy soha ne üljenek autóba, amiként azt Orbán Viktor már-már káromkodásba hajló megjegyzése sugallja. Márki-Zay Péter fő üzenete inkább az, hogy nincs ingyenebéd: ha valahol az állam fizeti ki helyettünk egy termék piaci árát, azt a másik oldalon romló közszolgáltatásokban, gyengülő forintban vagy növekvő államadósságban érezzük meg.
Ugyanakkor az is tény, hogy Márki-Zay Péter energiaárakról alkotott álláspontja meglehetős összetett és az ellenzéki programok közül a leginkább piacbarát, ami már csak a jelölt hagyományos értelemben vett konzervatív értékrendjéből is fakad. Ugyanakkor ez a mai magyar közéleti színvonal ismeretében akár naivnak is tűnhet, hisz közgazdasági érveléséből könnyű politikailag félremagyarázható félmondatokat kiragadni. Szintén tagadhatatlan, hogy rezsi-, vagy épp üzemanyag-ügyben Márki-Zay Péter hangsúlyai érzékelhetően eltérnek a benzinárstopot követelő, a szegényeknek ingyenközművet ígérő, számottevő választói bázist maguk mögött tudó ellenzéki tömörülésekétől és ez ügyben az elképzelések összefésülése még hagy kívánnivalót maga után. Ezen természetesen kapva kap az állandó tűzkészültségben lévő kormánypropaganda, amely erre épített, egyre hangosabb kampányában Márki-Zay Péter némiképp eltérő értékrendű szövetségesein kéri számon a közös miniszterelnök-jelölt eleve félremagyarázott szavait.
