A néhai diktátor sarja, egy kegyetlen hadúr, illetve két gátlástalan politikus – enyhén szólva megosztó személyek kezdeményezték múlt héten a nyilvántartásba vételüket jelöltként a december 24-én esedékes líbiai elnökválasztáson. Kevés közös van bennük azt leszámítva, hogy egyikük sem látszik alkalmasnak arra, hogy egyesítse az évek óta megosztott országot. A szavazás mégis közöttük és aközött az átmeneti miniszterelnök között dőlhet el, aki tegnap jelentette be indulását, pedig előzőleg többször is megígérte, hogy nem fog pályázni a széles körű hatalommal felruházott államfői posztra. Egyelőre azonban az sem biztos, hogy a voksolást meg lehet tartani, miután egyes városokban felfüggesztették a választás előkészítését, tiltakozásul két jelölt nevezése miatt.
Egyikük, Szajf al-Iszlám Kadhafi múlt vasárnap regisztráltatta magát a dél-líbiai Szebhában, apja – az országot több mint négy évtizeden át vaskézzel uraló Moammer Kadhafi ezredes – stílusát idéző fizimiskában. Ő a 2011-es forradalomból kiábrándult, a megbukott diktatúra jóléte és stabilitása iránt nosztalgikus rétegek támogatására apellál. Az ifjabbik – 49 éves – Kadhafi indulása azonban azért is keltett megütközést, mert a megbuktatott rendszer kegyetlenségeiben is része volt, háborús bűnök elkövetéséért a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság is körözi őt.
Ugyancsak felkavarta az indulatokat, hogy kedden a kelet-líbiai felkelők főparancsnoka, Halifa Haftár tábornok kezdeményezte nyilvántartásba vételét. A 78 éves hadurat szintén háborús bűncselekményekkel gyanúsítják, mivel amerikai állampolgár is, ezért vele szemben az Egyesült Államokban adtak be keresetet a 2016–2017-ben Bengázi ostroma során végrehajtott atrocitásokért. Haftár Nyugat-Líbiában a 2019-ben Tripoli elfoglalásáért indított, tavaly visszavert kíméletlen offenzívája miatt örvend közutálatnak. Számos bizonyíték támasztja alá, hogy csapatai törvénytelen kivégzéseket hajtottak végre, foglyokat kínoztak és holttesteket gyaláztak meg.
Két másik prominens jelölt nevezése kisebb felháborodást váltott ki, ám politikai tevékenységük őket is sokak számára elfogadhatatlanná teszik. A 77 éves Aguila Szálehnek, a kelet-líbiai Tobrukban székelő képviselőház elnökének közvetlenül nem tapad vér a kezéhez, ám felelős az elmúlt évek káoszáért és hadakozásáért, mert nem volt hajlandó elismerni az előző egységkormányt, és támogatta a Haftár vezette felkelést. Az 59 éves Fathi Basaga egykori belügyminisztert pedig éppen az teszi megosztó figurává, hogy szerepet vállalt a korábbi kabinetben, melynek tagjait a keleti felkelők iszlamista terroristáknak kiáltották ki.
Az ötödik, egyben utolsó jelentősebb elnökaspiránsnak, a 63 éves Abdulhamíd Mohamed Dbeibehnek sem elhanyagolható a társadalmi elutasítottsága. Már a családneve sem jó ajánlólevél: unokatestvére, Ali Ibráhim Dbeibeh a Kadhafi-rendszerben vezette az állami beruházásokért felelős hivatalt, ahonnan dollármilliárdokat sikkasztott el. A korrupció árnyéka a kormányfőre is rávetül: az ENSZ hivatalos vizsgálata szerint úgy jutott pozícióhoz, hogy támogatói megvesztegették a líbiai vezetők megválasztásával megbízott küldötteket. Hivatalba lépése óta Dbeibeh tulajdonképpen ugyanezt űzi nagyüzemben, hiszen osztogató kampányt folytat, állami pénzek felhasználásával próbálja növelni saját népszerűségét. A módszer a jelek szerint működik, emiatt a kormányfő akár – más körülmények között – az elnökválasztás favoritja is lehetne, ám vajmi kevés esély látszik arra, hogy a decemberi szavazáson a népakarat döntsön.
Hiába jött létre idén márciusban az ENSZ közvetítésével a Dbeibeh vezette (újabb) egységkormány, a központi államhatalom nem erősödött meg, az ország jelentős részében továbbra is az egymással vetélkedő fegyveres csoportok kezében maradt az irányítás, akik eldönthetik, melyik jelölt kampányolhat a városaikban, vagy akár a választást is elcsalhatják a javára. „Láthattuk a helyhatósági választások alatt is, hogy a különböző milíciáknak megvan a saját kedvencük, és nem riadnak vissza attól sem, hogy megtömjék az urnákat a nekik kedvező szavazatokkal” – mutatott rá nemrég az Arab Digest podcastjában Tarek Megerisi, a Külkapcsolatok Európai Tanácsának elemzője.
A Nyugat ennek dacára ragaszkodik ahhoz, hogy a megadott dátumon rendezzék meg a választást, mert abban látják Líbia stabilizációjának zálogát. November 12-én a francia, a német és az olasz kormány, illetve a líbiai vezetők által közösen rendezett párizsi nemzetközi konferencián a résztvevők megállapodtak abban, hogy szankciókat vetnek ki azokra a személyekre, akik megakadályozzák a választás megrendezését, vagy elutasítják annak végeredményét. Tarek Megerisi ugyanakkor úgy vélte: a várható visszásságok miatt elkerülhetetlen, hogy megkérdőjeleződjön a majdani győztes legitimitása. Mindennek következményeként széteshet a törékeny békefolyamat, az ország visszasüllyedhet a vitatott, 2014-es parlamenti választás után kialakult káoszba, és akár kiújulhat a tavaly óta szünetelő véres polgárháború is. Az elnökválasztás kimenetele irreleváns: bárki is nyer, a líbiai társadalom csak veszíthet.
