Magyarországon évszázadokon át a savanyú káposztából főzött korhelyleves volt a másnaposság – avagy a Katzenjammer (miként nálunk a XIX. században nevezték) – hagyományos és szinte egyetlen gyógyírja. Már csak azért is, mert Magyarországon évszázadokon át szinte csak és kizárólag savanyú káposztát evett a magyar, télen legalábbis nemigen akadt más. Ha pedig füstölt hús is került bele, akkor tudta a magyar, hogy ünnepnap van, s valószínűleg a templomba kéne menni, nem pedig otthon feküdni hasogató fejjel és háborgó gyomorral. Az örökké részeg és örökké másnapos Ady úrnak is tán azért éppen az ecetes hagymás virsli volt a kedvenc reggeli étele, mert a korhelyleves mintájára savanyú volt és laktató – meg hát jobban esett rá a gyógysört meginni.
A korhelyleves mindenek feletti gyakorlati alkalmazásáról az Arcanumban ezt az 1854-es, Pesti Naplóban megjelent cikkecskét találtam: „Hazánkban a sok vízivó mellett akadhat olyan is, ki a bort mértéken túl szereti és sokszor tapasztalni kénytelen, hogy a borban nem csak igazság, de mámor is rejlik. Bacchus e hívei részére és a vegytan dicsőségére megjegyezzük: egy franczia vegyész találmánya szerint 160 gramm czukorvíz és 15 decigramm eczet-savas Ammoniak nemcsak józanná teszi tüstént a mámoros főt, ha t. i. a gyomor étellel nem túlterhelt, hanem a főfájást is képes megszüntetni. Ez ellenszer használ azon állapotban is, mit a német a Katzenjammer műszóval szokott kifejezni, minek nálunk eddigi gyógyszere korhely leves volt.”
A tudomány mai állása szerint nemcsak az említett vegyész tévedett Franciaországban, de Magyarországon is tévedtek mindazok, akik a korhelylevessel igyekeztek kúrálni magukat; pontosabban szólva abban az egyben volt csak igazuk, hogy másnaposságra sok folyadék fogyasztása javallt megviselt szervezetünk számára mintegy jóvátétel gyanánt. Ám a savanyú ízhez való ragaszkodásnak alighanem csak az volt az oka, hogy másnaposan minden savanyúság jólesik az embernek – a citrom levétől kezdve az ecetes hagymás virslin át a korhelylevesig. Az azonban bizonyos, hogy a testünknek ebbéli meggyötört állapotában egészen másra van szüksége. De először elmondom, hogy mire nincs.
Katzenjammer esetén gyógysörre például egyáltalán nincs szükségünk.
Igen, igen, már hallom is a nyájas olvasó nemtetszést kifejező felhorgadását, ám engem a nyájas olvasó felhorgadása el nem tántorít azon meggyőződésemtől, hogy másnaposan gyógysört inni tilos. A méregtelenítésen dolgozó, megfáradt májnak további alkoholméreg bevitelére ugyanis semmi szüksége, éppen elegendő munkát ad neki az, hogy a már bevitt mennyiséggel megbirkózzék. Ismertem egy embert, aki másnapos reggeleken gyógysört ivott, előfordult, hogy – pusztán terápiás célzattal – ebédig lecsúszott neki a gyógysörből tizenhárom korsó. Nos, ez az ember már nincs életben.
A másnapos szervezetnek csupán öt dologra van szüksége: cukorra, fehérjére, folyadékra, mozdulatlanságra és időre.
Cukorra azért, hogy a testnek legyen elegendő energiája a méregtelenítés elvégzésére.
Fehérjére (azaz óriásmolekulákra) azért, hogy a májnak segítsünk a méreganyag lekötésében.
Folyadékra azért, mert az alkohol dehidratáló tulajdonságát ellensúlyozni kell.
Mozdulatlanságra azért, hogy ne vonjunk el fölösleges energiát a méregtelenítés folyamatától.
Időre pedig azért, mert a méregtelenítést siettetni nem lehet.
Ha közben a fejünk is fáj, akkor fájdalomcsillapítót bevehetünk, de fontos tudni, hogy a fájdalomcsillapító csak a fájdalmat szünteti meg, a fejfájást kiváltó okot nem. Ez az ok pedig nem más, mint az, hogy az alkohol számos rossz tulajdonsága közül az egyik az erek folyadékáteresztő képességének megváltoztatása. Az alkohol hatására a hajszálerekből folyadék csapódik ki, ezáltal az agyvíz mennyisége valamelyest megnő, ami nyomást fejt ki a koponyára – ettől fáj a fejünk. Ha infarktusgyanúnk van, akkor alkoholt inni azért fontos, mert az alkohol tágítja az ereket, ezáltal csökken a vérnyomás, de ugyanez a mechanizmus felelős a borvirágos orrokért is: az alkohol hatására megrepednek a hajszálerek, amelyek idővel kékes hálózatot képeznek az orron.
Az említett fehérjét érdemes tojás formájában a szervezetbe juttatni, másnapos reggeleken tehát édességet és főtt tojást együnk, aztán maradjunk veszteg. A tojás amúgy ősi módszer a nemkívánatos elemek lekötésére: gondoljunk csak arra, hogy régen a borászok öt-hat tojást feltörtek, a fehérjéből kemény habot vertek és ezt a kemény habot a borba öntötték. Nem tudták, hogy voltaképpen óriásmolekulákat használnak, de azt tudták, hogy a tojásfehérje kemény habja magába szívja a szennyeződéseket, majd ez a massza a sok kosztól elnehezül és a hordó aljára süllyed.
Valami ilyesmi történik velünk is, amikor részegeskedünk: bepiszkoljuk testünket-lelkünket, majd elnehezülve süllyedünk a sárga földig, hogy másnap a fejünket fájlalva fogadkozzunk, hogy soha többé. Persze, az efféle fogadalmak csak addig tartanak, míg a Katzenjammer el nem múlik.
Utána kezdődik minden elölről.
