Ipsziloni csávó vagyok és Zegre jártam gimibe. Szeretett így bemutatkozni. Bár Magyarország viszonylag kicsi és nagyjából ugyanazt a nyelvet beszéljük, Zala megyén kívül mindenkinek el kellett magyaráznia, miről is beszél. Ipszilonnak Tapolca egyik negyedét nevezik, ahol Y alakú, francia tengerparti épületeket idéző házakat húztak fel az előző rendszer jobb napjaiban. Sok katonatiszt kapott itt lakást, köztük az ő apja is. Az apa hamar elérte az alezredesi rangot, feljebb azonban nem jutott, és ötvenhárom éves korában kedvezményes nyugdíjba vonult. Attól kezdve ki sem mozdult a telepről. A tapolcai dombságra néző, valaha elitnek tartott ház hetedik emeletéről lenézte az alacsony építésű, kisvárosias települést, a régi tapolcaiak pedig levegőnek tekintették a magafajta, beletelepített exkádereket. A fia, Csuti – kiskölyök kora óta mindenki így nevezte – egy ideig még eljárt focimeccsre és horgászni az apjával, de aztán belezúgott a punkzenébe. Több okból is. Részint hangos volt, másrészt lázadó szellemet érzett benne, és legfőképp jól fel lehetett bosszantani vele az apját, aki nyugdíjasként mindig dohogó, mindenkivel veszekedő, megkeseredett öregember lett.
A punkzenének döntő része volt abban, hogy kicsapták a helyi gimnáziumból, de aztán az apa megmaradt kapcsolatainak köszönhetően felvették egy zalaegerszegi gimibe. Azaz Zeg városába. Átevickélt az érettségin, utána beállt egy haver műhelyébe dolgozni. És húsz évesen alapított egy punkzenekart, Ypsilon Boys néven. Ő basszusgitározott, egy fiatal óvó bácsi énekelt, került melléjük még egy gitáros és dobos is. Csuti nappal dolgozott, épp csak annyit, amennyi a megélhetéséhez kellett, aztán zenélt, próba és fellépés után pedig abban a kocsmában lett törzsvendég, ahova egykor az apja járt berúgni a tiszttársaival. Az apa hamarosan meghalt, az anya egyedül maradt, és örült, hogy a fia ott maradt vele a lakásban. Lányokat is felvihetett, aztán akadt egy elvált fodrásznő, akihez ő járt el. A nők változtak, a punk és a törzskocsma maradt. Az énekes elment Ausztriába dolgozni, de hazajött a koncertekre, a dobos keresett magának egy sikeresebb zenekart, fiatal zenészek jöttek és mentek, sokszor hónapokon át nem léptek fel. De azért Tapolcán mindenki tudta, hogy ő az Ypsilon Boys vezetője. Ült a törzskocsmában és a punkzene nagyjairól beszélt órákon át. Aztán, ha már nagyon berúgott, elmondta a csaposnak és a pult körül ülőknek, hogy hamarosan itt hagyja ezt a poros, levegőtlen kisvárost. Elmegy Finnországba, a sarkkörön túlra favágónak. A barátai és az idegenek jóízűen nevettek ezen a sok éven át elismételt ötletén. Sokan már nem is emlékeztek az Ypsilon Boys együttesre, úgy ismerték őt, mint a bolond srácot, aki tajtrészegen arról hadovál, hogy egyszer elmegy Finnországba favágónak. Később már nem is srác volt, hanem harmincas férfi, akit alaposan ledarált a rengeteg ital és a napi másfél doboz cigaretta.
Az anya egy ideig örült, hogy nem jött feleség a házhoz, de aztán megunta kiszolgálni a mindig részeg, vagy másnapos fiát. Elköltözött Budapestre a nővéréhez. A lakás hamarosan lepusztult, elrémisztette volna a franciás eleganciáról álmodó, hajdani tervezőjét. Csuti kölcsönt vett fel rá, azt is elitta, és a zenekar utolsó tagja is elköltözött a városból. Harmincnyolc évesen kezdett úgy kinézni, mint az apja hatvan fölött. A csapos kezdte viccesen alezredes elvtársnak szólítani, mintha az apjához beszélne. Talán ettől perdült ki az élete. Dehát mindig van lejjebb.
És néha feljebb is. Hamarosan nagy netes levelezésbe kezdett. Rendbe szedte magát, kiadta a lakást egy cégnek, és elutazott Rovaniemi környékére. Csatlakozott három lengyel favágóhoz, és nyitott egy facebookos profilt. Tapolcai ismerősei eleinte nevettek rajta, várták, hogy a pénzét elverve mikor kullog haza. Aztán elcsodálkoztak, amikor a fotókról és a videókról látták, hogy tényleg favágó lett, hét közben a végtelen erdőben dolgozik, hétvégén pedig bemegy pénzt költeni egy városkába a sarkkörön túl. Egy év múlva már nem is emlékeztek arra, hogy valaha a kocsma bolondja volt. Ő lett a sikeres haver, a kemény csávó, aki sok pénzért favágó lett valahol a sarkkörön túl. Amíg élünk, minden megtörténhet velünk.
