Ha toplistát kellene felállítani a legcinikusabb külföldi politikusokról, Alekszandr Lukasenko belarusz diktátor alighanem az élen végezne. Az embercsempészetet állami politikává tette csak azért, hogy sakkban tartsa az Európai Uniót, így elkerülve az országát sújtó még keményebb büntetőintézkedéseket. Állítólag azt tervezi, hogy őszig afgán menekülteket is az országba invitál, akiket fel is fegyverezne. Az egyedüli szerencse az, hogy Vlagyimir Putyinnak sem áll érdekében egy fegyveres konfliktus kirobbantása az Unióval, így a Kreml igyekszik azért visszafogni a belarusz diktátort.
A válságban közvetlenül érintett Lengyelország és a balti országok számára a kiszámíthatatlan Lukasenko konkrét biztonsági fenyegetést jelent, s ha valaki egy kicsit is utánajár annak, hogyan alakult ki a krízishelyzet, azonnal átlátja, ki idézte elő mindezt.
Sokáig Ausztria akadályozta a keményebb szankciók elfogadását Belarusszal szemben, hiszen számos gazdasági érdekeltsége van Minszkben, de később Bécs is feladta az ellenállását. Egy pártfogója azonban így is maradt Európa utolsó diktátorának: feltűnő, hogy a magyar diplomácia mennyire kesztyűs kézzel bánik Lukasenkóval.
A magyar kormány narratívája szerint Soros György és Brüsszel felelős a menekültválság kirobbantásáért, amire persze egyetlen bizonyítékkal sem tudott szolgálni. Most viszont, amikor konkrét tények sora támasztja alá, hogy van egy nevén nevezhető személy, aki emberek életével játszadozik hatalmi érdekeinek megfelelően, a magyar diplomácia feltűnően hallgat. Meglepőnek azért nem neveznénk ezt, hiszen tavaly júniusban, Orbán Viktor minszki látogatása során láthatóan nagyon is jól megértette magát Lukasenkóval. Mindez két hónappal az elcsalt elnökválasztás és a tüntetőkkel szembeni véres leszámolás előtt történt. Sikerült megint a jó oldalra állnunk.