Az Európai Bíróság ugyan nem nyilvánította semmisnek a szélsőjobbos Orbán Viktor által támogatott Stop Soros-törvényt, de pénzbüntetést helyezett kilátásba, ha a magyar kormány nem változtatja meg késedelem nélkül a jogszabályt. A miniszterelnök mind odahaza, mind a világban a bevándorlás-ellenességre és a hipernacionalizmusra építi politikáját. Visszatérően megütközik az unióval, mivel távol akarja tartani a menedékkérőket és a migránsokat. Ugyanakkor lecsap az olyan szervezetekre, amelyekről úgy gondolja, hogy rokonszenveznek a menekültekkel vagy politikai ellenfeleivel.
A 3 éve hozott törvény értelmében akár egy évi börtönnel lehet sújtani, ha valaki segít az illegálisan érkezett bevándorlóknak. Egyben megszigorították, hogy ki kérhet menedéket. A jogszabályt Sorosról, Orbán liberális ellenpontjáról nevezték el, akit a politikus gyakran megrágalmaz, miközben nyomul a szabad beszéd híveivel és az ellenzékkel szemben. Azzal vádolja a milliárdost, hogy az bátorítja a magyarországi bevándorlást. Bírálók szerint viszont a kormányfő idegengyűlöleten és antiszemitizmuson alapuló összeesküvés elméletekben utazik.
Kovács Zoltán szóvivő visszautasította az Európai Bíróság következtetéseit. Azt üzente a twitteren, hogy az ország ugyan elfogadja az ítéletet, de fenntartja a jogot, hogy lépjen a külföldről, pl. Soros által finanszírozott civil szervezetek ellen. És amíg nemzeti kormány van hatalmon Magyarországon, addig az érvényt szerez a magyar emberek akaratának, továbbá nem engedi meg, hogy az ország a bevándorlók földje legyen.
Ezzel szemben Víg Dávid, az Amnesty International igazgatója úgy értékelte, hogy a határozat egyértelmű üzenetet jelent, mármint hogy a luxemburgi testület nem tűri meg a megfélemlítési kampányt azok ellen, akik kiállnak a menekültek és a menedékkérők jogai mellett. Azon kívül itt az idő, hogy a magyar vezetés végrehajtsa a verdiktet és azonnali hatállyal visszavonja ezt a szégyenletes törvényt.
Az Európai Bíróság megint elkaszálta a renegát Magyarországot és Lengyelországot, ami azt jelzi, hogy mélyül a szakadék az EU, illetve a két állam között. Mindkét esetben az volt az ok, hogy a budapesti, illetve varsói kormány megszegte a szentnek számító jogállami előírásokat. Magyarországon ennek hátterében egyrészt a durva bevándorlás-ellenes törvény, másrészt pedig az áll, hogy a hatalom büntetni akarta azokat, akik segítenek a migránsoknak.
A lengyel esetet külön tárgyalta az EUB és arra jutott, hogy az igazságügyi miniszter, egyben a főügyész jogtalanul széles hatáskört élvez, amikor a bírák kinevezéséről vagy elmozdításáról van szó. Mindkét ügy újabb állomás a hosszú ideje tartó jogállami vitában. A két ország lázadása az uniós jog és az alapvető európai elvek ellen felpaprikázta a Bizottságot, miközben a térség próbál magához térni a járvány után.
Hosszú ideje megy a harc Európában a jogállamiságért, de a küzdelem az Európai Bíróság tegnapi állásfoglalása után is folyik tovább, mármint hogy kié lesz az utolsó szó. Az EUB pár hete már napi egymillió eurós büntetést rótt ki Lengyelországra, amiért az nem hajlandó feloszlatni a vitatott Fegyelmi Kamarát. Ám az unió legfelsőbb bíróságának legújabb döntése újabb csúcspontot jelent a viszályban.
Varsó a szokásos módon reagált: a luxemburgi testület megint csak megpróbálja megingatni a lengyel jogrendszert – írta a helyettes igazságügyi miniszter. Kaleta szerint a vitatott szabályozás sok más országban is érvényben van, viszont nem része a kormány reformjainak. A tárgyaláson különben Lengyelország újból azzal érvelt, hogy az igazságszolgáltatás szabályozása nemzeti hatáskörbe tartozik, ami igaz. Csakhogy az EU szerint a tagállamoknak létre kell hozniuk a megfelelő törvényi eszközöket az uniós jog által érintett területek hatékony jogvédelmére. Márpedig ez eleve feltételezi a bíróságok függetlenségét és pont itt van a gond.
Magyarországgal főként a menedékjog miatt éleződött ki a viszony. A Bíróság tegnap kifejtette, hogy a közösségi joganyag pontosan felsorolja, milyen esetekben lehet megtagadni a menedékeljárást, ezt a tagállamok azonban nem egészíthetik ki tetszésük szerint. Azon felül a kérelmezőket megilleti a jog a védelemre, illetve hogy annak érdekében tanácsot kérjenek, annál is inkább, mert az éppen ahhoz kell, hogy élni tudjanak alapjogukkal.
Ez már a sokadik elmarasztaló döntés az adott területen Magyarország ellen. Ugyanakkor mindkét kormány arra hivatkozik, hogy az EUB döntései ellentétesek a nemzeti alkotmánnyal. Az Orbán-kabinet február óta vár ez ügyben arra, miként vélekedik a kérdésről a hazai Alkotmánybíróság, ám ezt a Bizottság nem kívánja annyiban hagyni. Ezért a múlt pénteken kezdeményezte, hogy a legfelsőbb európai bíróság rendeljen el pénzbüntetést a magyar vezetés ellen, mégpedig egyfelől egy összegben, másfelől napi összegben, amiért a magyar fél továbbra is sem hajtja végre a tavaly született luxemburgi verdiktet.
Az Európai Bíróság szerint jogsértő, hogy a magyar kormány büntetni kívánja a menekültek segítőit, ha azok olyan kérelmek benyújtásában segédkeznek, amelyek várhatóan nem mennek át. Vagyis túl messzire meréskedett Orbán Viktor, aki a kifogásolt törvénnyel meg akarja nehezíteni a civil szervezetek munkáját. De az ítélet arra is kiterjed, hogy az illegális bevándorlás elleni küzdelemre hivatkozva nem lehet korlátoznia a védelemre szorulók jogát tanácsadás igénybevételére.
Hiszen ily módon bármiben is segítenek az aktivisták a kérelmek megfogalmazásakor, el lehet őket érte marasztalni. Még akkor is, ha a lehető legszabályszerűbben járnak el. Így pl. akár abban az esetben is, ha a civil munkatárs tudja, hogy a beadványnak a magyar szabályozás miatt semmi esélye a sikerre, de az előírásokat az uniós joggal ellentétesnek tartja. Ily módon ugyanis a menedékkérőt megfosztják attól a támogatástól, amely ahhoz szükséges, hogy az eljárás későbbi szakaszában fellebbezzen a nemzeti törvények jogszerűsége miatt.
Azon kívül a segítők gyakran maguk sem tudják, hogy megáll-e az ügy a hatóságok előtt. Mindez azután bizonytalan helyzetbe hozza őket. Vagyis a jogszabály alkalmas arra, hogy jelentős mértékben elriassza mindazokat, akik gyámságukba vennék a menedékkérőket, noha azok nélkülük egyáltalán nem tudnak élni alapvető jogukkal.
Az Európai Bíróság bemosott egyet mind Magyarországnak, mind Lengyelországnak, vagyis mindkét jobboldali-nemzeti kormány súlyos vereséget szenvedett, de nem lehet tudni, hogy ezek után jobb belátásra térnek-e. Mindenesetre Daniel Freund, német zöld képviselő – Budapest és Varsó kemény kritikusa – úgy értékelte, hogy az EU-ban mindenkit ugyanazon jogok illetnek meg. Az viszont nem lehetséges, hogy Magyarországon rendelettel helyeznek hatályon kívül bizonyos alapjogokat. És anyagi következményekkel kell járnia, ha a magyar fél továbbra is büntetéssel fenyegeti, ha valaki pártfogásában akar venni menedékkérőket.
A lengyel kérdésről azt fejtette ki a politikus, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége fő pillér az európai értékrendben. Az azonban nem járja, hogy a PiS neki megfelelő ítéleteket rendeljen meg a hazai bíróságoktól. A vitatott reform politikai támadást jelent az európai jogállam ellen. Ha azonban a Morawiecki-kabinet nem hajlandó azonnal visszakozni, akkor nem szabad további uniós pénzeket folyósítani Varsónak.
A magyar kormány újabb jogvitába bonyolódott az Európai Bírósággal. Orbán Viktor már a legutóbbi újraválasztása után megerősítve látta magát abban a szándékában, hogy szűkítse a menekülteket pártfogoló szervezetek mozgásterét. Annak idején azt közölte: a Fidesz felhatalmazást kapott, hogy átültesse a gyakorlatba az ’Állítsátok meg Sorost’-törvényt. Nem látott semmi olyat, hogy a jogszabály ellentmondana az EU-jognak.
Ugyanakkor magyar illetékesek többször is hangsúlyozták, hogy a szabályozás összefüggésben áll Soros Györggyel, akit azzal vádolnak, hogy tömeges muzulmán bevándorlást igyekszik előkészíteni Európában. Orbán nyilvánosan támadta a befektetőt, a többi közt államellenségnek nyilvánította.
Az Európai Bíróság újfent elmarasztalta Magyarországot, ezúttal a Sorosról, a nacionalista magyar miniszterelnök mumusáról elnevezett törvény miatt. Orbán azzal vádolja a milliárdost, hogy az a hátsó szándékokat tápláló civil szervezeteken keresztül tömeges bevándorlást szervez az EU-ba. Ugyanakkor a Magyar Helsinki Bizottság üdvözölte a döntést, hozzátéve, hogy nem hagyja magát megfélemlíteni.
Pardavi Márta elnök reményét fejezte ki, hogy a hatalom nem szabotálja el a határozatot. Egyben közölte, hogy szervezete 1800 menedékkérőt karolt fel a jogszabály hatályba lépte óta eltelt 3 évben. Most viszont ismét úgy dolgozhatnak, hogy nem lóg a fejük fölött a börtön veszélye.
Magyarország az EUB ítélete nyomán köteles azonnal vagy módosítani, vagy visszavonni a kifogásolt jogszabályt. Ha erre nem hajlandó, a Bizottság kérheti az Európai Bíróságtól pénzbüntetés elrendelését. Kovács Zoltán úgy reagált, hogy a kormány teljesíteni fogja, amit a luxemburgi testület kért, de ettől még szembeszáll a bevándorlás-barát tervekkel. Szerinte a segítséget ott kell nyújtani, ahol eredendően szükség van rá, nem szabad behozni a problémát az EU-ba. Azaz le kell állítani a migrációt és a kontinens jövőjét a családokra kell alapozni.
Brüsszelben a két nagy frakció, a szocialista és a liberális tömörülés üdvözölte a legfelsőbb bíróság döntését és felszólította Magyarországot, hogy vessen véget a menedékkérők megfélemlítésének, illetve a velük szembeni rossz bánásmódnak. Budapesten az Amnesty International úgy foglalt állást, hogy a határozat nagy megkönnyebbülést jelent a civil társadalom számára. Demeter Áron emlékeztetett arra, hogy a jogszabályt szándékosan igen homályosan fogalmazták meg és még jogászok sem tudták értelmezni.
Lehet, hogy Varsó élvezi az EU támogatását a Lukasenkóval kialakult viszályban, de ettől még az Európai Parlament nagy pártcsaládjai ellenzik, hogy Bizottság mindaddig rábólintson a gazdasági segélyprogram felhasználására benyújtott lengyel tervre, amíg Lengyelország nem tesz eleget a jogállami normáknak. A von der Leyennek küldött levél, amelyet a két szélsőjobbos frakciót leszámítva az öt nagy pártszövetség, tehát a konzervatívok, a szociáldemokraták, a liberálisok, a zöldek és a baloldaliak strasbourgi vezetője írt alá, kiemeli, hogy a lengyel kormány kétségbe vonja a közösségi jog elsőbbségét és megsérti a demokratikus játékszabályokat.
Ám ameddig ez így van, addig nem lehet arra számítani, hogy megbízhatóan teljesíti vállalt kötelezettségeit. Ez érvényes arra is, hogy az újjáépítési csomag végrehajtását jogi úton lehessen számon kérni. Csakhogy a lengyel igazságszolgáltatás már olyan helyzetbe került, hogy adott esetben nem lehet tisztességes és elfogulatlan tárgyalást remélni tőle. Ezért nem is tudná kikényszeríteni a pénzek elköltésének megváltoztatását, ha netán úgy hozza a sors.
Az üzenet elveti a Bizottság javaslatát, hogy a lengyel fél nyilatkozzon tisztességes szándékairól és akkor megkaphatja a mintegy 36 milliárd eurót. Az öt pártcsalád szerint itt olyan egyértelmű kötelezettségvállalásra van szükség, amelyből nem lehet kihátrálni. Az is hangsúlyozzák, hogy nem a lengyel népet kívánják megbüntetni. Céljuk a jogállam helyreállítása, miután annak állapota egyre csak romlik Lengyelországban.
A vendégkommentár úgy véli, hogy csupán illúzió a határok nélküli Európa, mert kerítések, falak és más fizikai akadályok nélkül nem lehet megvédeni az EU határait az elszánt migránsok rohamától. A szerző a lap korábbi munkatársa, aki jelenleg szabadúszó újságíró, örvendetesnek tartja, hogy már jelentkeznek az első eredmények, miután Lengyelország nem enged a fehérorosz diktátor zsarolásának. Több légitársaság is leállítja a menekültjáratokat, Irak pedig holnap hazaszállítja az első csoportot azok közül, akik abban a reményben érkeztek Minszkbe, hogy bejutnak az unióba.
Ám a válság még korántsem rendeződött. Az EU-ban általános a vélemény, hogy Lukasenko szándékosan idézett elő zűrzavart. Nem kevés politikus örül, hogy a lengyelek megvédik a szervezet külső határait, de csak kevesen mondanak köszönetet érte, illetve ígérnek támogatást. A hála nem politikai kategória és Lengyelországra, akárcsak Magyarországra, általában a gyanú árnyéka vetül.
A kérdés a hat éve parázsló vitában az, hogy megvédelmezze-e Európa a határait és megtiltsa-e a tömeges bevándorlást (Európa-erőd), vagy kívánatosnak számít-e a beözönlés más kulturkörökből, ideértve, hogy elosszák a tagok között az érkező tömeget (határok nélküli Európa).
Az első kategória hívei korlátozott migrációs politika mellett kardoskodnak, és azt sürgetik, hogy igazítsák hozzá a mai követelményekhez a Genfi Konvenciót. A másik tábor viszont úgy véli, hogy a szerződést kőbe vésték. Nyilvánosan persze csak kevesen támogatják a határok nélküli kontinenst, mert tisztában vannak vele, hogy a gondolat sehol sem élvez többséget. Viszont ha a menekült kimondja a varázsszót: „Menedék”, akkor azonnal tartózkodási engedélyt kap meghatározatlan időre és ellátásban részesül – adópénzekből.
A migránsok barátai hallani sem akarnak arról, hogy a kérelmeket 3. országokban, az EU-n kívül bírálják el, mint ahogy elutasítják a kerítéseket is. Noha anélkül nem lehet hatékonyan ellenőrizni, hogy kik jönnek. Úgy tűnik, az érkezők számára lehetővé kell tenni, hogy akadálytalanul besétálhassanak a zöld mezőn át az európai szociális paradicsomba.
