Komótosan söpörte az elszáradt leveleket a járdáról Egerszóláton, nem messze a Heves megyei falu központi kis terétől a nyolcvanhárom éves Prokaj Elemérné, Rózsi néni, aki jöttünkre felegyenesedett, és érdeklődve figyelte három fős csapatunkat, azzal a tekintettel, hogy „végre történik valami!”. Elek Szabolcs aktivistát kísértük el, aki a Nyomtass te is! kiadvány aktuális számát hordta körbe a faluban, mi pedig arra voltunk kíváncsiak: érdekli-e egy ezeregyszáz lelkes, átlagosnak mondható falu lakosságát egy másfajta nyilvánosság? Milyen a fogadtatása egy olyan szórólapnak, ami a közmédia által elhallgatott információkkal van teli? Ellenzéki gondolkodók, politikusok szerint a jövő évi parlamenti választás egyik sarokpontja lesz, hogy sikerül-e mozgósítani és tájékoztatni a kistelepüléseken élőket, akikhez zömmel csak a kormánypropaganda hírei jutnak el.
– Nagyon rossz a szemem, nemhogy újságot nem tudok olvasni, de még bibliát se, pedig arra sokkal nagyobb szükség lenne – mondta. Majd halkan odasúgta nekünk, mintha titkolni kéne, hogy az egyik szomszédasszonya nemrég lemondta a megyei lapot, de azóta is dobálják a postaládájába, s attól fél, hogy egyszer majd érkezik számla az előfizetésről. Pedig Isten látja lelkét, még csak el se olvassa azokat – mesélte.
Rózsi néni tévét csak esténként néz. Alapcsomagra fizetett elő, de csak a 34-est nézi – mondta, majd kiderült, hogy az a TV2-őt. Igaz, az asszony azt is hozzátette, hogy inkább a sorozatok érdeklik, a hírek kevésbé.
Próbára tettük, hallott-e azokról az eseményekről, amelyek az utóbbi hetekben voltak aktuálisak. A Pegasus-ügyről fogalma sem volt, és arról sem, hogy az országban nemrég volt egy ellenzéki előválasztás. Egyik miniszterelnök-jelölt neve sem ugrott be neki, de az mintha derengett volna, hogy Kósa Lajos koronavírusosan kórházba került.
Megszólítottunk nála fiatalabbakat is, hátha ők tájékozottabbak. Gombos József a kertjében metszette az elszáradt gallyakat, a sűrű bozóttól, amely a telket körbevette, az arcát is alig láttuk. Kiderült, hogy világlátott emberrel van dolgunk, legalábbis több mint tíz évig dolgozott Németországban lakatosként. Nem járat egyetlen egy újságot sem, és televíziót sem néz – mondta, s hozzátette: ha érdekli valami, akkor interneten olvas tartalmakat megszűrve, de leginkább a videómegosztó csatornát használja. Lassacskán kiderült, hogy az úgynevezett „háttérhatalmi összefonódások” érdeklik, hisz benne, hogy a világot néhány tucat ember irányítja, akik a többség sorsát a maguk érdekei szerint rendezik el. A koronavírusról is hasonló forrásokból tájékozódott, így aztán nem oltatta be magát, és nem is fogja – jelentette ki.
Bementünk a falu csemegeboltjába, kerestük az újságos állványt. A posta 2020-ban nagyon sok kistelepülésen megszüntette a hírlápárusítást, így egyedüliként legfeljebb a boltokban lehet lapokhoz jutni. Meg is találtuk a tárolót a háztartási vegyszerek közelében: zömmel műsor-, és rejtvényújság borította, egyedül a megyei napilapból árválkodott két példány. Az eladóktól azt hallottuk, hogy csak a tévéből jutnak el hozzájuk a hírek, bár az egyik pénztáros arról beszélt, hogy őt a híradó kifejezetten felidegesíti, nem szeret más emberek problémájáról hallani, elég neki a saját élete. Ha kikapcsolódni akar, legfeljebb romantikus filmeket néz, azok legalább ellazítják.
A községháza előtt méretes hirdetőtáblát találtunk, aktuális rendeletekkel teli tűzdelve. Egy tenyérnyi felületre Elek Szabolcs odarögzített egy Nyomtass te is! kiadványt, remélve, hogy nem szedi le valamelyik hivatalnok. Ő – mesélte –, az előválasztás után vált aktívvá, és azóta a Heves megyei 1-es számú választókerületben, vagyis Egerben és a környékén már egy egész működőképes terjesztői hálózatot szervezett. Az aktuális lapszámokat a saját lakásában nyomtatja, a hajtogatás eleinte macerás volt, de most már gördülékenyebben megy az is, s olykor a nyugdíjas édesanyja is besegít.
Szavai szerint amikor járja a falvakat, olyasfajta valósággal szembesül, amit városi ember ritkán lát. A szegénység egyes utcákban szinte tapintható. Meglepődött azon, milyen változatos formájú postaládák feszítenek a falusi kapukon: a közutak mentén lévő fényvisszaverős jelzőoszlopoktól a kibelezett mikrohullámú sütőn át a csatornahengerig terjed a színes kínálat. Nagyon kevés helyen találkozott olyannal, hogy valaki olvasatlanul kidobta volna a kiadványt. Szerinte faluhelyen még sokan komolyan veszik a nyomtatott betűket, és sok emberen látszik, hogy értékeli a hozzá eljuttatott információt, becsüli a fáradozást. Az aktivisták lelkesedése mindenesetre nagy, úgy érzik, fontos, amit csinálnak, és már visszajelzéseik is vannak arról, hogy egy-egy faluban, ha netán kimarad egy utca, a helyiek egymás között is cserélgetik a példányokat. Ezért is fontos, hogy ne csak egyszeri alkalommal, hanem hetente visszatérően elmenjenek egy-egy faluba – mondta Szabolcs. Neki elvileg könnyebb dolga van, mint a társainak: vesetranszplantált, leszázalékolták, így a szabadideje is több mint azoké, akik munka után vágnak bele a terjesztésbe. Eredeti végzettsége informatikus, így nála precízen, táblázatba rendezve, naprakészen megvan, mikor melyik településre mentek el az aktivisták, és hány példányt „szórtak ki”. Akadnak már támogatóik is, van olyan nyomda Heves megyében, amelyik 1500 példány nyomtatását vállalta minden héten, és könnyebbség, hogy gépük össze is tudja hajtogatni az eredetileg A4-es négyes formátumú lapokat. Igaz, a vállalkozás vezetője kifejezetten kérte, nehogy valahol elkottyantsák, hogy segít nekik: nem szeretné, ha emiatt elmaradnának a megrendelők.
