Szombat este, a tervezettnél egy nappal később, lázas alkudozást követően befejeződött az ENSZ kéthetes klímavédelmi konferenciája. A felfokozott nemzetközi érdeklődéssel kísért esemény legalább olyan drámaian végződött, mint ahogy a pandémia által meghatározott körülmények, tüntetések, több megindító, a földkerekséget fenyegető környezetvédelmi katasztrófára figyelmeztető beszéd (David Attenborough, Barack Obama, Boris Johnson, stb.) közepette zajlott.
A finálé felejthetetlen pillanata volt, amikor Alok Sharma, a Cop26 brit elnöke láthatólag könnyekkel küzdve kért elnézést a részvevő közel kétszáz ország delegációitól, amiért néhány ország, köztük két nagyhatalom, India és Kína az utolsó pillanatban lazított a megállapodás egyik fontos elemének megfogalmazásán, a szén felhasználásának "kivezetése" (phase-out) helyett csak annak "csökkentésére" (phase-down) téve ígéretet. Az első reakciók szerint az ún. glasgowi klímaegyezmény szövegezésében eszközölt változtatás alapján az egyes országok számára kevésbé válik sürgőssé a klímaváltozásban kulcsszerepet játszó szén használatának visszafogása. A korábban az üzleti ügyek minisztereként tevékenykedett tory politikus "mély sajnálkozásának adott hangot, amiért a folyamat így alakult". A 197 küldött felállva tapsolta meg a kicsorduló őszinte érzelmeket.
A megegyezés fogadtatására jellemzőek António Guterres, az ENSZ főtitkárának szavai. A portugál politikus "fontos, de nem elégséges lépésnek" nevezte, hozzátéve, "ideje, hogy a világ sürgősségi üzemmódra váltson, hiszen az életünkért harcolunk". Abban nagyjából mindenki egyetért, hogy a "mérföldkő jelentőségűnek" számító 2015-ös párizsi egyezmény óta a klímaváltozás szempontjából ez a legfontosabb megállapodás. Az első számú vívmány, hogy továbbra is él a remény az 1,5 Celsius fokos felmelegedési cél tartására, bár vasárnap reggel Ed Miliband, az árnyék-kormány energetikai és iparpolitikai minisztere kijelentette, az "ígéret az intenzív osztályon van, és a mi feladatunk a következő tizenkét hónapban a megmentése". Egy év múlva Egyiptom látja vendégül a küldötteket a szén-dioxid-kibocsátás leépítése terén elért addigi eredmények áttekintésére.
A környezetvédelemben kitüntetett szerepet játszó szervezetek közül a The Sunday Times Jennifer Morgant, a Greenpeace International igazgatóját idézi, aki "gyengének, erőtlennek és az 1,5 fokos célt éppen csak ébren tartónak" találja az értekezlet kimenetelét, annyi pozitívumot találva benne, hogy "világos üzenetet fogalmaz meg a szén korának kicsengéséről". A Cop26 záró ülésének megrázó pillanata volt a klímaváltozásra különösen érzékeny, fizikai létükben veszélyeztetett kis országokat képviselő Tina Stege felszólalása. Az Óceániában, Mikronézia szigetvilágában, Hawaii és Ausztrália között elhelyezkedő Marshall-szigetek karizmatikus klímafelelőse csalódottságának adott hangot. Nem csak a szövegmódosítás aggasztja ezeket az államokat, hanem késést szenved a klímaváltozás okozta károk anyagi kompenzációja is.
Ha a glasgowi tudósításokban a hangsúly a fosszilis energiahordozókra kimondott halálos ítéletre és a felmelegedés mértékének megállítására is terelődött, több szakértő, köztük Richie Merzian, az Australia Institute agytröszt szakigazgatója méltatta a tárgyalások peremén létrejött, többek között az erdőpusztulás megfékezésével, a metánkibocsátás megakadályozásával, az elektromos autók terjedésének felgyorsításával és a szénfelhasználás finanszírozásának megkurtításával kapcsolatos megállapodásokat.
A magát a Cop26 ügye mellett látványosan elkötelezett Boris Johnson reményét fejezte ki, hogy a világ elindult a "klímaváltozás vége felé vezető úton". Egyidejűleg megígérte, hogy "továbbra is fáradhatatlanul fog dolgozni a célok megvalósítása érdekében". A legalábbis a rettegett kudarc elkerülését követő emelkedett hangulatot Greta Thunberg svéd aktivista igyekezett leforrázni, amikor a konferenciát utólag is "blablablának" minősítette, hozzátéve: "Az igazi munka a konferenciatermeken kívül zajlik. És mi soha nem fogjuk feladni, soha".
