Jó, a turul és a szentkorona se rossz, pláne az augusztus 20-i guruló kivitelben, de ma nem tudok aktuálisabb országjelképet, mint Berény Róbert 1919-es plakátja. „Fegyverbe! Fegyverbe!”- ordítja rajta teli torokból a kigyúrt izmú férfiú. Most is folyton fegyverkezünk, sőt legfrissebben a törvényeket is alkalmassá tesszük arra, hogy a kormány belföldön is játszadozhasson katonáival és vadiúj, színes, szagos fegyverszerzeményeivel. Mire mennének egy olyan játékszerrel, amit üveg alatt, vitrinben kell tartani? Az olyan, mintha a gyereknek megmutatnánk a karácsonyra vett ólomkatona-sereget, modernebb változatban az elemes játéktankot, távirányítós kisrepülőt, utántöltős műanyagpuskát, aztán feltennénk a felső polcra az egész hóbelevancot, ahol nem éri el. Igazi gyerekkínzás. Épp ekkora gyötrelem, ha a miniszterelnököt és társait bármi korlátozza a hadsereggel való babrálásban. Hát most majd nem korlátozza, a megfelelő alaptörvénymódosítás után itt az új honvédelmi törvény.
Az előterjesztő miniszter világosan elmagyarázta: a kormánynak „rugalmasabb felhatalmazás” kell. Az ember azt hinné, rugalmasabb felhatalmazása már nem is lehetne, minden téren azt csinál, amit akar, de nem. Itt még volt némi puha korlát. Főleg az, hogy a védelmi célú szükségállapot elrendeléséhez mégiscsak kellett valami hivatkozás erőszakos cselekményekre. Többé nem kell ilyen alibit keresni vagy rosszabb esetben gyártani, elég, ha úgy döntenek: valakik felforgatnák az alkotmányos rendet, és ez szerintük „súlyos vagy elhúzódó védelmi és biztonsági eseményt” jelent. Az új szabályzás szerint ez már nemcsak külső támadás vagy terrorcselekmény esetében merül fel: okot adhat rá „a törvényes rendet súlyosan fenyegető”, vagy az „államunk folytonosságát veszélyeztető esemény” akkor is, ha erőszakos szándék fel sem merül.
Kövér a minap kinyilatkoztatta: az alkotmányos rend elleni támadás bűncselekménye az is, ha az ellenzék, egyelőre kétharmad híján, az Alaptörvény helyett egy új alkotmányról való népszavazás jogi lehetőségeit mérlegeli. Pontos iránymutatás. Ha az új szabályok már hatályban volnának, vígan el lehetne rendelni a rendkívüli intézkedéseket, akár katonai eszközök bevetését. Eddig a honvédség belföldi felhasználásáról a parlament, akadályoztatása esetén a köztársasági elnök dönthetett. Most majd ehhez elég lesz a kormány is. Az a kormány, amelyik az „alkotmányos rendet” az önérdekeit szolgáló törvényekkel szokta azonosítani, az „állam folytonosságát” meg saját hatalma bebetonozásával. Elvégre -ez is az előterjesztésben hangzott el- „elmosódtak a határok a béke idejű és a különleges jogrendi szabályok között”.
Hát mostantól tényleg elmosódnak. A kormány eddig is teljhatalommal dúlt-garázdálkodott a gazdaságban és a közéletben. Most majd katonai téren is. Ez annyira megnyugtató. Főleg, hogy a Pegazus-botrányban láthattuk, kik ellen fordítanak egy modern harci eszközt, ha a kezükbe kerül. A törvény ugyan csak 2023. január 1-től lépne életbe, de így is jó. Egyrészt ha már kész a sok paragrafus, a hatályba lépésen bármikor egy gombnyomással lehet módosítani. Másrészt ha a NER maradna, de kétharmad nélkül, jobb előre gondoskodni a teljhatalomról.
Én természetesen maximálisan bízom bennük. Békepártiságuk és demokratikus önfegyelmük nyilvánvaló. Például a parlamentben senki sem üvöltött úgy, mint a plakáton látható harcos. Úgy látszik, más területeken is alkalmazzák a kórházaknak írt intelmeket: a nem életfontosságú műtéteket el lehet halasztani, de csak szép finoman, megnyerő modorban: „Empatikusan, kellő rutinnal rendelkező kollégák megfelelő hangvétellel rendezzék a lemondásokat.”
A kollégák pedig más ágazatokban is kellő rutinnal rendelkeznek. Németh Szilárd honvédelmi államtitkár pl. a fb oldalán békésen Márton napi libacombot eszeget, a minisztérium menzájáról. „Jót és finomat főznek a honvédek a honvédeknek.”-írja megnyugtatólag, mondhatni empatikusan. Kicsit ugyan belezavar az idillbe, hogy egy másik képen korpulens férfiak csapatában már a parlamentben látható: „A baloldali ámokfutástól az Országgyűlésben is meg kell védenünk a magyarokat.” És a baloldali ámokfutás még semmi. Egy újabb fotón „megvédjük az országot a migránsoktól, az energiaválságtól és az LMBTQ propagandától.” Beláthatjuk: ha jönnek a nemátalakító aktivisták a miskároló késsel, akkor nagyon is szükség volt az ezermilliárdos fegyvervásárlásra. Igaz, a korszerű fegyverekhez nincs elég szakképzett személyzet, de ezzel már nem izgattuk magunkat a lélegeztetőgépek beszerzésénél sem. Fő a valakiknek jó üzlet, meg a külpolitikai gesztusok erre-arra. Legfeljebb majd egy helyen raktározzuk őket: egy lélegeztetőgép, egy légvédelmi rakéta. Sok jó gép kis helyen is elfér.
„Erős hadsereg, erős ország!”-büszkélkedett Orbán a hajmáskéri lőtérre kihelyezett kormányülésen. Valamit csak kellett mondania szegénynek, és erős egészségügyról mégsem beszélhetett. De nem kell nyafogni: katonadolog, ahogy régen anyukánk mondta, ha fenékre estünk.
Mostanában azért túl sok minden lett katonadolog, a katonák dolga. Olyan is, amihez nincs közük: a belpolitika.