Vészjóslóan közelednek az Irán támogatását élvező síita húszi lázadók a közép-jemeni Márib városához: már csupán 50 kilométer választja el a fegyvereseket a stratégiai jelentőségű tartományi székhelytől, a kormányerők utolsó északi bástyájától. A Szaúd-Arábia vezette katonai koalíció intenzíven bombázza az előrenyomuló felkelőket, a jemeni hadsereg pedig ádáz harcokat vív velük, ám mindössze lassítani tudják őket. A diplomáciai erőfeszítések sem vezetnek semmire, az Ománban folytatott béketárgyalások megrekedtek, az Egyesült Államok, valamint az ENSZ jemeni különmegbízottjának térségbeli látogatása sem volt képes előremozdítani a párbeszédet, Márib ostroma elkerülhetetlennek látszik. A kormányerők már készülnek a város védelmére. A beszámolók szerint lövészárkokat és megerősített állásokat alakítottak ki, illetve aknákat helyeztek el egyes területeken. A készülő csata sorsdöntőnek ígérkezik a 2015 óta tartó jemeni polgárháború szempontjából, a húszik esetleges győzelme megpecsételheti a nemzetközileg elismert kormány sorsát, ám - annak kimenetétől függetlenül - már az ütközet maga is drámai következményekkel járhat. Veszélybe sodorja azt a virágzó oázist, aminek Márib városa és az azonos nevű, olajban gazdag kormányzóság számított a konfliktus teremtette sivár körülmények között.
Az ENSZ a világ jelenlegi legszörnyűbb humanitárius válságaként azonosítja a jemeni krízist, miután a polgárháború tovább rontott a legszegényebb közel-keleti állam helyzetén. A harcok fokozták a nélkülözést és éhínséget, járványok melegágyává téve az országot, Máribban azonban merőben másként élték meg az utóbbi időszakot. Nehézségek ugyan itt is akadtak, de a tartomány bizonyos szempontból fellendülésen ment keresztül, amelyet annak köszönhetett, hogy a biztonság és a béke szigetének számított. Mentsvár volt a harcok elől menekülők számára, ami népesség robbanáshoz vezetett (erről lásd keretes írásunkat). A beáramló tömeg ugyan súlyos terhet rótt a helyi infrastruktúrára, ám ezt valamelyest ellensúlyozta, hogy a stabilitás a jemeni és a szaúdi befektetőket is bevonzotta. Szintén javított a helyzeten, hogy az azelőtt elhanyagolt és kizsigerelt tartomány vezetői jobb alkut harcoltak ki a meggyengült központi kormánynál, mely révén az olajbevételek mintegy ötöde helyben, a helyi költségvetés része maradhatott.
Márib régió békéjét már tavaly év elején megrendítették a húszik hadműveletei, ám igazán a felkelők szeptemberben indított nagyszabású offenzívája vetett véget a viszonylagos idillnek. A kormányerők fokozatosan visszaszorultak, mostanra egyetlen jelentősebb terület, a tartományi székhely közvetlen környéke felett őrizték meg az irányítást. A harcok elől az elmúlt hetekben több tízezrek menekültek ide, Márib városának közelgő ostroma viszont egy ennél is nagyobb, több százezres exodust indíthat meg, súlyosbítva a humanitárius válságot. Ez azonban aligha hatja meg a lázadókat. Ők azt tartják szem előtt, hogy a teljes kormányzóság esetleges elfoglalásával kettős csapást mérhetnek a nemzetközileg elismert kormányra. Egyrészt elvághatják azt az olajból származó forrásaitól, másrészt pedig megfoszthatnák az egyetlen, jelentősebb északi tartományától. Ez utóbbi akár meg is pecsételheti Abed Rabbo Manszúr Hádi jemeni elnök rendszerének sorsát, hiszen helyzetbe hozza az önálló Dél-Jemen létrejöttét követelő szeparatistákat. Az Egyesült Arab Emírségek támogatását élvező, úgynevezett Déli Átmeneti Tanács (STC) elvileg ugyanazon az oldalon áll, de az elmúlt években már kétszer Hádi erői ellen fordult. Egy szaúdi közvetítéssel létrejött hatalommegosztási megállapodás révén tavaly decemberben ugyan létrejött egy “egységkormány”, melybe az STC is delegált tagokat, ám ez csak a szőnyeg alá söpörte az ellentéteket. Amennyiben a kormányerők kiszorulnának Máribból és Jemen északi részéről, akkor nem kizárt, hogy a függetlenséget követelő déli szeparatisták megragadják a lehetőséget és ismét hátbatámadják őket.
Szaúd-Arábia számára kedvezőtlenek a fejlemények. Az olajmonarchia még 2015-ben, egy általa összeverbuvált nemzetközi koalíció élén avatkozott be a jemeni polgárháborúba, a Hádi-kormány oldalán, hogy legyőzze a regionális riválisa, Irán támogatta húszikat. Rengeteg pénzt és energiát fordítottak a konfliktus megfordítására, véres - gyakran sok civil áldozattal járó - légicsapásokat hajtottak végre, és eleinte vissza is tudták szorítani a felkelőket, de 2016 óta többnyire befagytak a frontvonalak, az utóbbi időben pedig a hadiszerencse a lázadóknak kedvezett. Rijád közvetlen fenyegetésként tekint a síita milíciára, hiszen az - időről-időre - ballisztikus rakétákkal és drónokkal hajt végre támadásokat szaúd-arábiai célpontok ellen.
Szintén aggasztó a jemeni polgárháború alakulása az Egyesült Államok szempontjából. Joe Biden amerikai elnök beiktatását követően az egyik legfontosabb külpolitikai céljának nevezte meg a súlyos humanitárius válságot okozó konfliktus lezárását, ennek érdekében elrendelte a szaúdi koalíció “offenzív műveleteihez” nyújtott logisztikai és hírszerzési támogatást felfüggesztését. Ez azonban nem hozott áttörést, és mostanra úgy tűnik, hogy Washington is rájött: kettőn áll a vásár, nemcsak a rijádi vezetésen múlik a béke. Ezt jelzi, hogy az amerikai külügyminisztérium a minap jóváhagyott egy potenciálisan 650 millió dollárosra rúgó fegyverüzletet Szaúd-Arábiával. A tárca ugyanakkor hangsúlyozta: kizárólag védekezéshez használt levegő-levegő rakéták eladásáról van szó, amely garantálja a szövetséges ország biztonságát a húszik dróntámadásaival szemben.