Márki-Zay Péter azt ígérte a lapnak adott interjúban, hogy ha győz, akkor utána 60 napon belül népszavazáson kér felhatalmazást az alaptörvény módosításához. Úgy fogalmazott, hogy itt rendszerváltásra van szükség, ahhoz pedig át kell írni az alaptörvényt, mert különben az ide-oda kinevezett vazallusokon keresztül Orbán Viktor megőrizné befolyását. Mint mondta, a referendumot mindenképpen meg kell tartani, függetlenül a félelmektől, hogy esetleg törvényt szeg és jogi-politikai válság áll elő.
De már a választás sem lesz a megszokott. A közvélemény kutatók az ellenzék győzelmét jósolják, ám azt is előrevetítik, hogy nem jön össze a kétharmad. Így viszont elvileg nem lehet hozzányúlni a sarkalatos törvényekhez. Az elnöki hivatal és az Alkotmánybíróság a Fidesz híveinek a kezén van, és ők bizonyosan mindent el fognak követni azért, nehogy változzon a fennálló helyzet, azaz továbbra is Orbán ellenőrizhesse az állami intézmények színe-javát.
Jakab András, aki korábban az MTA Jogtudományi Egyetemét vezette, jelenleg pedig a Salzburgi Egyetemen oktat alkotmányjogot, egyrészt azt mondja, hogy Orbán mély államot alakít ki. Másrészt viszont óv attól, hogy megszakadjon a jogfolytonosság, mert az kockázatos. Hiszen megbénulhat az államgépezet, utcai erőszak, komoly társadalmi nyugtalanság lehet a következmény.
Az ellenzék, több uniós intézmény, illetve európai kormány viszont úgy ítéli meg, hogy a miniszterelnök a minősített többség birtokában felszámolja a fékeket és ellensúlyokat, bebetonozza saját csatlósait a Főügyészség, a Média Tanács, a központi bank élén, továbbá gátolja a szokásos törvényalkotást. Akadályozhatja az új kormány működését, ideértve hogy az utánajárjon a korrupciós ügyeknek – ha nem lesz meg hozzá a kétharmad.
Márki-Zay úgy foglalja össze a lényeget, hogy Orbán alkotmányos puccsot hajtott végre. Kivételes hatalmat gyakorol az általa létrehozott rendszerben, ily módon jóformán leválthatatlan és legyőzhetetlen. Az eredendő bűnt azonban éppen ő követte el, amikor a politika kiterjesztette csápjait a közintézményekre. Ezért legitimek az ellenzék által vázolt alkotmányos változások. Nem beszélve a járványszerű korrupcióról
A lap hozzáfűzi: ha kikap Orbán, az illiberális demokrácia saját maga által felkent bajnoka, Peking és Moszkva jó barátja, azt sokfelé megéljeneznék Európában. Ám ha az új kormány ténykedése alkotmányos válságot idézne elő, az kemény lecke elé állítaná az EU-t, hiszen annak ragaszkodnia kell a törvényes eljárásmódhoz.
Az ellenzék miniszterelnök jelöltje azzal igyekszik eloszlatni az aggodalmakat, hogy Orbán már nem az EU szövetségese, ezért nem szabad elfogadni az általa diktált játékszabályokat. Attól viszont nem tart, hogy a hatpárti szövetség szétesne még a választás előtt, mert közös a céljuk: a demokrácia helyreállítása. Egy kvázi diktatúrában ugyanis a szabadság mindennél fontosabb alapkérdés.
Egy lengyel kormánypolitikus azzal fenyegetőzik, hogy országa keményebb eszközökhöz folyamodik, ha az EU az év végéig nem adja áldását a gazdasági segélycsomag felhasználására benyújtott nemzeti tervre. Waldemar Buda, a regionális támogatásokért felelős tárca 2. embere úgy fogalmazott, hogy Varsó tud másként is játszani, ha nem kapja meg a pénzt a megjelölt határidőre.
Így például keresztbe tehet a közös klímavédelmi elképzeléseknek, de egész listát állított össze, hol mindenhol akadályozhatja a közös előrelépést. Ilyen pl. a közös vállalati minimáladó. Jelezte egyúttal, hogy szükség esetén a lengyel agrárbiztost is mozgósítják, ami azért fura, mert a Bizottság tagjai elvileg az EU-t és nem saját országukat szolgálják. Viszont az agrártámogatások tényleg kulcsterületet jelentenek.
A tét összesen 36 milliárd euró, vissza nem térítendő támogatás, illetve kedvezményes kölcsön formájában, ám az unió leállította az engedélyezési folyamatot, mert a Jog és Igazságosság nem tágít az bírósági reformtól, noha az Brüsszel szerint aláássa a hatalmi ág függetlenségét. Viszont ha nem lesz meg decemberig az engedély, Varsó nem juthat hozzá az összeg első 13 %-hoz még ez évben. A pénz nem vész el, mert hozzácsapják a többihez, de a következő rész csak a jövő év 2. felében esedékes – ha Lengyelország teljesít bizonyos feltételeket.
Buda szerint késedelem azt jelentené, hogy az idő nem szorítaná annyira kormányát, így a határozottabban tudna fellépni. Szerinte Varsó részéről szó sincs zsarolásról. Arra hivatkozott, hogy nem híve a radikális megoldásnak, de ha marad a mostani helyzet, akkor jövőre már nem tud mit felhozni ellene.
A volt német elnök úgy látja, hogy türelmet kell tanúsítani a politikai vitákban, és ez vonatkozik Magyarországra és Lengyelországra is, noha Gaucknak sem szimpatikus sem a Fidesz, sem a PiS. A politikus a kieli egyetemen elhangzott beszédében úgy fogalmazott, hogy a megértés ott ér véget, amikor valamely kormány figyelmen kívül hagyja az európai jogrendet, mert a nyitottság mellett éberségre is szükség van az ilyen erőkkel szemben. Annyira ugyanis nem lehet toleráns az EU, hogy még a demokrácia ellenségeit is elfogadja.
Ám ez még nem jelenti azt, tette hozzá, hogy be kell tiltani a magyar vagy a lengyel kormánypártot. Amit azok vallanak, az még belefér a demokratikus véleményalkotás kereteibe. Illiberálisak, de a büntetőjog határait még nem lépték át. Márpedig egy sokszínű társadalomban azokat is el kell viselni, akik megkérdőjelezik a másik politikai felfogását.
A korábbi államfő ezért azt javasolja a demokratáknak, illetve a demokratikus közép képviselőinek, hogy érveljenek, mielőbb követelnék valamely szervezet betiltását. Utóbbi csak végső eszközként jöhet szóba, mint ahogy a diplomáciai kapcsolatok megszakítása is. Azt is el kell tűrni, hogy a politikai derékhadban akadnak olyanok, akik hazudnak, nem lehet közülük mindenkit bíróság elé állítani. Nehéz a megtévedteket megbüntetni hibáikért vagy jellembeli fogyatékosságukért felelősségre vonni a hazugokat.
Szólt arról is, hogy az USÁ-ban már rendkívüli módon kiéleződött a vita a társadalmon belül, ezért a két tábor ellenségként és nem ellenfélként áll szemben egymással. Hasonló a helyzet a lengyeleknél is, jegyezte meg.
Gerald Knaus arra figyelmeztet, hogy Oroszország és Lukasenko alighanem erkölcsi elégtételt érez, miután a lengyel-belorusz menekültválságban az EU nem tartja magát a saját értékeihez és tehetetlen. A Törökországgal kötött uniós migránsegyezmény szülőatyja hozzáteszi, hogy ilyesmi még 6 éve, a bevándorlási hullám csúcsán sem fordult elő, de amit ma az unió csinál, az a szélsőjobbos AfD politikája.
Márpedig ily módon a közösség stratégiai, politikai és erkölcsi vereségbe szalad bele, miközben megosztott. Ennélfogva hamarosan felerősödnek a hangok, hogy tárgyalni kell a fehérorosz diktátorral és fel kell oldani az ellene elrendelt szankciókat. Csakhogy ezáltal Brüsszel a saját értékeit adja fel, mert a verseny a brutalitásban folyik. Már nem érvényesek a vonatkozó törvények, menekültügyi konvenciók. Egyben látszik, mennyire zsarolható Európa.
Ez pedig jelzésértékű az Oroszországgal határos államok számára. Hiszen, ha az EU legközelebb megtorló intézkedéseket akar foganatosítani, mivel, mondjuk, küszöbön áll a támadás Ukrajna ellen, könnyen elképzelhető, hogy menekültek tízezrével bukkannak fel a balti köztársaságok határán. És Moszkva arra fog számítani, hogy az unió beadja a derekát.
A szakértő úgy fogalmaz, hogy ekkora erkölcsi válságot a szervezet évek óta nem élt meg a határain, bár nem lehet tudni, hogy ott pontosan mi történik, mert a lengyelek nem engedik oda a Frontexet. De az biztos, hogy itt nyomorult tömegeket löknek vissza, miközben a másik oldalon egy gátlástalan önkényúr áll. Akinek minden érdeke azt diktálja, hogy még súlyosabbra forduljon a helyzet és legyenek halottak. Moszkva és Minszk azt üzeni: hát, látjátok, ilyenek a ti magasztos értékeitek, nézzétek, mennyire váltak be a határon.
Csakhogy az unió nem hagyhatja, hogy emberek szenvedjenek fagyhalált, viszont világossá kell tennie, hogy aki mostantól Minszbe utazik a továbbjutás reményében, az beugrik egy diktátornak, ám nem fog német földre lépni. Knaus szerint Merkelnek beszélnie kellene az amerikai és az ukrán elnökkel, és meg kellene állapodnia velük, hogy nem engednek a zsarolásnak.
A cinizmus és a képmutatás közé szorultak a nyomorult menekültek a lengyel-belarusz határon: az EU tehetetlen, Minszk, illetve Varsó propaganda győzelmet igyekszik aratni, mindennek a levét azonban a migránsok isszák meg. Erre figyelmeztet a német közszolgálati adó brüsszeli tudósítója. Mintha nagyítón keresztül néznénk, úgy lehet látni Európa gyengéit, továbbá a megvető hozzáállást, és nem csupán az oroszok és a belaruszok, hanem a lengyelek részéről is.
A migrációnál jelenleg nincs mérgezőbb téma Brüsszelben. Ha felvetődik, azonnal leereszkednek az ideológiai szemellenzők és onnantól kezdve a nacionalizmus diktál. De itt senki sem bújhat az unió háta mögé: elsősorban Magyarország és Lengyelország torpedózott meg bármiféle előrelépést, az ő rosszakaratuk idézte elő a kudarcot.
Alighanem Putyintól származik az undorító éca, hogy embereket fegyverként vessenek be egy hibrid háborúban, Lukasenko azonban ily módon első osztályú eszközhöz jutott, hogy zsaroljon. Hogy embertelen és épp úgy emberkereskedelmet folytat, mint a maffia, nos, mindez lepattan róla. Egyébként is Moszkva páriája és már nincs semmiféle tekintélye, amit elveszthetne. A szankciók sem fájtak túlzottan neki bár ez változhat, ha kiterjednek a fehérorosz export érdemi termékeire.
Lengyelország viszont úgy állítja be, hogy súlyos veszélybe került a nemzetbiztonság, de ez leginkább csak propaganda. Hiszen csupán pár ezren fagyoskodnak a határon, ők veszélyeztetnék a 38 millió lengyelt? A PiS-nek viszont jól jön a vita, mert zuhan a népszerűsége, ám ezt most meg lehet fordítani, ha Kaczynski szabadjára engedi az idegenellenességet és a nacionalizmust. Életbe lép a régi szabály: soha nem szabad nem kihasználni egy jó kis válságot.
A rövidebbet azonban azok húzzák, akik se előre, se hátra nem tudnak menni Belarusz és Lengyelország között, és még a segélyszervezetek sem juthatnak el hozzájuk. Ezáltal Varsó megszegi a nemzetközi szerződéseket, de már neki sem kell aggódnia a tekintélye miatt, mert olyanja már nincsen.
Az uniónak nyomás alá kell helyeznie a lengyeleket, hogy találjanak humánus megoldást, ez csak tárgyalás kérdése. Viszont a dolog sürget, mert jön a tél és félő, hogy újabb áldozatokat szed a szabad ég alatt veszteglő menekültek közül.
Mindenki Belaruszra figyel, ám közben nem veszi észre, hogy hatalmas válság van kialakulóban a Nyugat-Balkánon, amiből bőven kiveszi a részét Orbán Viktor. Erre figyelmeztet a jobboldali lap, miután Oroszország minden erejével támogatja a boszniai szerbek ultranacionalista elnökének leválási kísérleteit. A helyzet most nagyjából olyan, mint ami annak idején az 1. világháborúhoz vezetett. Az EU mégsem csinál semmit.
Az egykori Jugoszlávia szétesése vezetett a legvéresebb konfliktushoz 1945 után. Azóta a félsziget egyetlen lőporos hordó. Boszniában a felszínen etnikai viszályként jelenik meg a baj, ám geopolitikai hatalmi törekvések húzódnak meg mögötte.
Dodik, a szerb kisebbség vezére évek óta ki akarja szakítani a köztársaságból a Republika Srpskát. Ugyan a hét elején az amerikai külügyminiszter azzal állt fel a három népközösség vezetőivel lezajlott közvetítő tárgyalások után, hogy mindegyik fél el akarja kerülni a háborút, ám Dodik opportunista és hataloméhes. Felismerte, hogy a nacionalizmussal jól lehet uszítani.
Orbán szombaton világossá tette, kinek is áll az oldalán, amikor a szerb politikussal tárgyalt Banja Lukán. Szarajevót nem kereste fel és egyetlen más kormányzati vezetővel sem találkozott. Magyarország világító torony Európában a nacionalisták számára és keresi a Kreml barátságát. Dodik meg szereti maga köré gyűjteni Moszkva híveit, köztük a szerb elnököt.
A regionális instabilitás Putyin malmára hajtja a vizet. Az USA ugyan befagyasztotta Dodik tengerentúli vagyonát, de az EU vonakodik a szankciók eszközéhez folyamodni. Orbán és Putyin a tűzzel játszik a régióban.
