Tisztelt Miniszterelnök Honfitársam!
„Tisztelt Nyugdíjas Honfitársam!” megszólítással levelet kaptam Öntől, amelynek lényeges elemeire illendő módon válaszolok.
„Örömmel tájékoztatom, hogy az idei évre várható, hét százalék körüli gazdasági növekedésnek köszönhetően idén novemberben minden nyugdíjas honfitársunknak egységesen 80 ezer forintos nyugdíjprémiumot biztosítunk a nyugdíj-kiegészítésen felül” – írta nekem és mintegy 2,5 millió nyugdíjas társamnak.
Első észrevételem az, hogy nem egységesen kellett volna szétosztani a prémiumot, hanem a kisnyugdíjasok javára, differenciáltan. Azért az elég furcsa, hogy a 100 ezer forintos nyugdíjas ugyanannyi pénzt kap (80 ezer forint), mint az 500 ezres javadalmazásban részesülő. Jól van ez így?
Tudjuk, hogy november 1-től – visszamenőleges hatállyal – újabb 1,2 százalékos nyugdíjemelésben részesülünk. A 100 ezer forintos nyugdíjas havi 1200 forintos emelést kap, az 500 ezres nyugállományú havi 6000 forintot. Mindkét összeget szorozzuk meg tízzel (a visszamenőlegesség miatt) és már látható is az érdemi különbség a nagynyugdíjas javára. Már csak emiatt is illett volna differenciálni a prémiumot, mert megint a tehetősebbek jöttek ki jobban a korrekciós intézkedésből.
Jó lett volna szólni arról is, hogy az idei nyugdíj 4,8 százalékos emelése (3,0+0,6+1,2 százalék) milyen viszonyban áll a pénzromlás sebességével. 2021 szeptember/2020 szeptember viszonylatában már 5,5 százalékos az infláció üteme, és csak aggódva tekinthetünk a közeli és távoli jövő árnövekedéseire. Az eddigi előrejelzések szerint – figyelemmel a forint/euró árfolyamra és a rekord magas üzemanyag árakra is - a karácsonyi nagybevásárlási időszakban nem fognak mérséklődni a fogyasztói árak, így a csóró nyugdíjasoknak ingük-gatyájuk rámegy majd az ünnepi kiköltekezésre.
A jövő évre vonatkozóan 3 százalékos inflációval számoltak a nyáron elfogadott állami költségvetésben. Miniszterelnök úr nem informált arról, hogy 2022. január 1. napjától mégis mennyivel fognak növekedni a nyugdíjak. A fogyasztói áremelkedés nem fog megállni december 31-i fordulónappal, az infláció nem vonul vissza az Újév alkalmából. Az előirányzott 3 százalékos mérték tarthatatlan és elfogadhatatlan. Szóval megérdemeltünk volna egy rövid tájékoztatást a jövő évi – január 1. napjától érvényes – nyugdíjemelésről, de Ön erről „megfeledkezett”.
„Dolgozunk a 13. havi nyugdíj visszaépítésén is, amelyet a baloldali kormány eltörölt, és elvett Önöktől. Célunk hogy jövő februárban a 13. havi nyugdíj teljes összegét megkaphassák nyugdíjas honfitársaink”.
Ebben az esetben is jó lett volna érvényesíteni a rászorultsági elvet, de ezt Ön és a csapata rendre figyelmen kívül hagyta/hagyja. A jobb módúak ismét előnyösebb helyzetbe kerülnek, ki tudja, milyen megfontolásból. És még valami: a 13. havi juttatás „visszaépítésére” miért kellett egy évtizedet várnunk, miért nem lehetett már a járvány előtti években folyósítani? Erre a késlekedésre nem találtam utalást és magyarázatot a hozzám (is) intézett levelében.
Minthogy arra sem, hogy mit és mennyit kell dolgozni a 13. havi nyugdíj visszaépítésén. Ön – nem is olyan régen - már kocsmai környezetben tájékoztatta „Feri bátyámat” (nem engem), hogy minden rendben, februárban újabb extra zsozsó érkezik a nyugdíjasok számlájára. Mit kell még csinálniuk a Pénzügyminisztériumban alkalmazott kollégáknak annak érdekében, hogy nekünk magasabb legyen a nyugdíj-javadalmazásunk? Tíz helyett tizenkét órát dolgozni?
„Ezenfelül természetesen továbbra is biztosítani fogjuk az inflációkövető nyugdíjemeléseket, ezzel megvédjük a nyugdíjak értékét.”
Ezt a talányos miniszterelnöki mondatot lefordítom „nyugdíjas nyelvre”: idén semmivel nem lett jobb, mint tavaly, és jövőre pont olyan sanyarú körülmények között fogunk élni, mint 2021-ben. Nincs előrelépés, nincs reáljövedelem növekedés a nyugdíjasok számára.
Jövőre a minimális bér (legkisebb havi munkabér) és a garantált bérminimum (szakmunkás minimálbér) 20-20 százalékkal fog emelkedni, a nemzetgazdasági átlagkereset pedig 10 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy a munkajövedelmek és a nyugdíjak közötti olló tovább nyílik, az abszolút és relatív nyugdíjas-elszegényedés következtében az időskorúak továbbra is a vesztes oldalon maradnak.
„Az idős honfitársainkkal kötött megállapodásainkat mi mindig betartottuk. Biztosítom, hogy ez a jövőben is így lesz, és továbbra is mindent megteszek, hogy segítsem az Önök mindennapi életét.”
Nincs megállapodásunk a miniszterelnök úrral, ezt csak Ön terjeszti. A nyugdíjas társadalom nem is tart igényt semmiféle szerződésre és kormányfői gyámságra. Szerény elvárásunk csupán annyi, hogy 40-45 év szolgálati idő után a szerzett jog alapján folyósított mindenkori nyugdíj biztosítson tisztes megélhetést az idősödő generáció minden tagjának. Olyan nagy kérés ez?