;

hulladék;digitális;textilipar;divatipar;

- Búcsú az egyszer használatos divatipartól

Ma már szinte már mindent el lehet intézni online, hiszen a digitális világ szerves részévé vált az emberek életének. Az ágazat legújabb innovációs ötlete a digitális ruhák megalkotása és értékesítése virtuális ruhapróbákkal és próbafülkékkel.

A fast fashion rendkívül jövedelmező üzleti modell, amely divatos, a kifutók trendjeit követő, tömeggyártott másolatokat és haute couture-ruhákat kínál kedvező áron. Miközben költekezésre buzdítja a fogyasztókat, megnyitotta az utat az egyszer használatos ruházkodási kultúra irányába, amelyet a túlzott fogyasztás és az egyszeri használatra vásárolt termékek jellemeznek. Ugyanakkor az innovációknak és a fogyasztói elvárások megváltozásának köszönhetően a helyzet változóban van – bevezetve ezáltal az új irányadó trendet: a fenntartható divatot.

Az új divathullámok mindig is nagy felesleget eredményeztek, mivel az új tervezésű ruhákat alacsony költséggel állítják elő, majd a következő hullám megjelenésekor megszabadulnak tőlük. Míg ez rendszerint nincs komoly hatással a fogyasztók pénztárcájára, a környezetre annál inkább. Az iparág felelős a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának körülbelül 10 százalékáért és a szennyvíz 20 százalékáért, továbbá a textiltermékek akár 85 százaléka is a hulladéklerakókba kerülhet, vagy elégethetik őket, ha nem újrafelhasználhatók. Egy, az Európai Unióban élő személy átlag 26 kilogramm textilterméket használ el évente, ebből 11 kilogramm kerül a szemétbe személyenként.

A műanyagiparhoz hasonlóan a divatipar is egy régóta szükséges átalakuláson megy át jelenleg. A járvány fellendítette az online vásárlást, és arra ösztönözte a vállalkozásokat, hogy lépéseket tegyenek egy digitálisabb jövő kialakítása felé. 

A bővített valóság egy gyűjtőfogalom, amely magába foglalja a kiterjesztett valóságot (AR), a virtuális valóságot (VR) és a vegyes valóságot (MR), és fontos szerepet fog játszani az iparág megreformálásában. Az elkövetkezendő években hatalmas újításoknak lehetünk tanúi, annak hogy az emberek miként próbálják fel, veszik meg vagy akár tervezik meg az új ruhákat. Az AR-ruhapróbák és sminkelések, a VR divatbemutatók, a virtuális próbafülkék és a kiterjesztett ruhák csak néhány azon területek közül, amelyek folyamatosan fejlődnek. Az új  technológiák felhasználásával az eTryOn új megoldást fejlesztett ki. A Designer alkalmazás magával ragadó VR-környezetet biztosít a divattervezőknek a ruhadarabok teszteléséhez és megjelenítéséhez a tervezési folyamat során. Ez a környezet egy olyan virtuális próbafülke, ahol a tervezők dolgozhatnak és új ruhákat tervezhetnek, az eredményeket ellenőrizhetik egy virtuális avatar segítségével, megvizsgálhatják a ruhadarabok minőségét, és változtatásokat is végrehajthatnak rajtuk. A DressMeUp alkalmazás lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy digitálisan megváltoztassák az öltözéküket, és megosszák a közösségi médiában. „A felhasználó az okostelefonjával fényképet vagy videót készít magáról, amelyet feltölt az alkalmazásba; ez létrehoz egy háromdimenziós avatart, majd megjelenít egy olyan képet vagy videót, amelyen az avatar a kiválasztott ruhadarabot viseli. Az eredmény ezután megosztható a közösségi médiában” – magyarázta Szpirosz Nikolopulosz, az eTryOn projekt koordinátora. A harmadik alkalmazás a Magic Mirror: ez AR-ruhapróbákat tesz lehetővé.

A felhasználók a telefonjuk kamerájával beszkennelhetik magukat, majd böngészhetnek a webáruházban, és valós időben láthatják, hogy az adott ruhadarab hogyan áll nekik, mindezt a tényleges vásárlás előtt. Ez nemcsak a vásárlási élményt javítja, hanem a visszaküldött termékek számát is segít csökkenteni.

Ezek a fenntarthatóságot és a körforgásos gazdaságot előmozdító alkalmazások személyre szabottabb vásárlási élményt nyújtanak, miközben csökkentik a keletkezett hulladék mennyiségét, valamint a termékekhez kapcsolódó szállítási és előállítási költségeket. Számos olyan véleményvezér és divatrajongó van, akik pusztán azért vásárolnak meg bizonyos ruhákat, hogy egyetlenegyszer vegyék fel őket; ez pedig jelentős mennyiségű kidobott ruhát jelent. A DressMeUp alkalmazással a divatrajongók korlátlan számú ruhát próbálhatnak fel, és „fényképezkedhetnek” is velük anélkül, hogy a ruha fizikailag náluk lenne. Ez jelentős mértékben csökkentheti a textilhulladékot.

Az AVATAR elnevezésű kezdeményezés célja egy olyan fenntartható és digitális divatipar létrehozása, amelyben a ruhadarab gyártása csak akkor kezdődik meg, ha erre az ügyfél rábólint. A fogyasztók elvárásai és igényei is megváltoztak: egyedibb, személyre szabottabb divatot szeretnének a tömegesen előállított termékek helyett. Az AVATAR projekt ezekből a kihívásokból kiindulva hozott létre új lehetőségeket: szabásmintákat és virtuális avatarokat tartalmazó könyvtárakat, valamint háromdimenziós virtuális divatbemutatókat. ,,A divat digitalizálásának részeként az áttérés a kétdimenziósról a háromdimenziós ruhatervezésre segíthet csökkenteni a szükséges időt és költségeket, valamint hozzájárul a vállalkozások fenntarthatóbbá tételéhez. Az avatarok használatával megelőzhető a fizikai anyagon történő módosítások, valamint a minták Európából Ázsiába és visszafele történő szállítása, mert ha nem használják fel őket, a szemétbe kerülnek. Továbbá a modelleknek sem kell a tengerentúlra utazniuk, hogy felpróbálják a divatstúdiók által tervezett ruhákat, mert az avatarjuk lehetővé teszi a ruhák virtuális felpróbálását és a kifutón való megjelenítését" - nyilatkozta Kateřina Čihařová projektkoordinátor. 

A digitalizáció segíthet visszafordítani a divatipar környezetre gyakorolt óriási negatív hatásait. „Azáltal, hogy papír, ceruza, olló és anyagminta helyett számítógépet használunk, hatalmas lépést teszünk a környezetbarát megközelítés felé az iparban” – összegezte Čihařová. Továbbá azzal, hogy a ruhadarabokon végrehajtott módosításokat digitálisan végezzük el ahelyett, hogy valódi anyagot használnánk, és ezáltal csak a végső terméket gyártjuk le, fontos lépést teszünk a fenntartható jövő felé.

A cikk a Horizonban, az EU kutatási és innovációs magazinjában jelent meg. 

A textil kukába dobása divatjamúltEurópa hulladéklerakói csordultig vannak kidobott ruhákkal és más textilanyagokkal. Az EU fogyasztói által évente eldobott 5,8 millió tonna textilterméknek csak az egynegyedét hasznosítják újra. A Friends of the Earth Europe adatai szerint a maradék 4,3 millió tonna a szemétlerakókba kerül. A textilhulladék begyűjtési aránya az Európa Unióban körülbelül 25 százalék, de ez tagállamonként eltér. A hulladékról szóló uniós keretirányelv átdolgozott változata arra fogja kötelezni a tagállamokat, hogy 2025 januárjától külön gyűjtsék ezeket az eldobott textiltermékeket, de a hatalmas mennyiségű használt ruha kezelése nagy kihívást jelent. Jelenleg a textilhulladék kevesebb mint 1 százalékát hasznosítják újra új rostokká ruhadarabokhoz, a nem újrahasznosítható részeket pedig többnyire ipari rongyokká, kárpittömésekbe és szigetelésekbe használják fel, vagy elégetik, esetleg hulladéklerakóba helyezik. A Global Fashion Agenda kezdeményezés keretében 90 márka kötelezte el magát arra, hogy lépéseket tesz a textiltermékek körforgásos jellegének előmozdítására, vannak azonban leküzdésre váró akadályok. Korlátozott ismeretekkel rendelkezünk a vegyes szövetekben és textiltermékekben felhasznált számos rost újrahasznosításának megvalósíthatóságáról. A ruhákban található anyagok összetett keverékei kihívásokat jelentenek, és megakadályozzák az újrahasznosítási lehetőségeket a jelenleg rendelkezésre álló korlátozott technológiák miatt. Ez eléggé elkeserítő, de a változás már elkezdődött. Egyre több tervező és divatház vállal vezető szerepet a körforgásos eljárások és innovatív megoldások alkalmazásában. A New Cotton projekt az elhasznált textilhulladékot begyűjti, majd az Infinited Fiber Company cellulóz-karbamát technológiájával szétválogatják és feldolgozzák, teljesen új textil „szuperrosttá” alakítva vissza, amelynek az Infinna™ nevet adták. A folyamat során a textilhulladék számos fizikai és kémiai átalakuláson megy át, miközben molekuláris szinten megtisztul és lebomlik, hogy ezt követően újjászülethessen egy újfajta, mesterségesen előállított cellulózrost formájában. Olyan, mint a gyapot, csak textilhulladékból készült. Ebből a rostból fonalat fonnak, szövetet készítenek belőle, és úgy alakítják ki, hogy a kiskereskedelmi forgalomba kerülő ruhákat lehessen gyártani belőle. Az a legfontosabb tényező, hogy létrehozásához nem kell semmit termeszteni vagy betakarítani. Ezáltal pedig ez a rost csökkenti a primer nyersanyagokra (például a talajra, a vízre és az olajra) jelenleg nehezedő, a hagyományos textilszálak (például pamut, viszkóz és poliészter) gyártása jelentette nagy terhelést.

Jelenleg az egyik utasforgalomban haladó Combino-villamoson folyik a tesztelés.