A sikeres forradalmár Daniel Ortegáról például saját egykori harcostársai állítják, hogy mára alig lehet megkülönböztetni, attól az Anastasio Somozától, aki ellen együtt ragadtak fegyvert a 70-es években. Ez súlyos vád, hiszen Somoza az Egyesült Államok által támogatott szélsőjobboldali diktátor volt, Ortega pedig marxista-leninista, Amerika-ellenes gerillából lett politikus. A helyzet azonban tényleg sok mindenben hasonló a 45 évvel ezelőttihez, mert a hatalmat hitbizománynak tekintő államfő brutális erőszakkal töri le az ellenvéleményeket és kiszorítja vagy éppenséggel börtönbe zárja politikai ellenfeleit.
Így aztán a formálisan demokratikus elnökválasztáson hiába indult vasárnap hat elnökjelölt, mint egy a managuai utcán megszólított középkorú asszony fogalmazott a CNN spanyol nyelvű adásában: „előre tudjuk az eredményt, de hát nincs mit tenni”. A New York Times idéz egy felmérést, amelynek alapján a nicaraguaiak 78 százaléka ellenzi és csak 9 százaléka támogatja Daniel Ortega rendszerét. A választás előre lefutott, az öt „ellenjelölt” még az országon belül is kevéssé ismert és valamennyien a rezsimmel szövetséges piciny pártokat képviselnek.
Az egyszerű munkáscsaládból származó, fiatalon a Somoza-rezsim börtöneiben megkínzott Ortega nem volt mindig a mai autokrata, régebben tudott emelt fővel veszíteni. Első, 1984-es hatalomra kerülése után 1990-ben, 1996-ban és 2001-ben is alulmaradt az elnökválasztáson, de a baloldali ellenzék vezéreként ebben az időszakban is aktívan politizált. Viszont amióta 2006-ban ismét győzött, szemlátomást nem kíván megválni a hatalomtól. Azóta a mostani már a negyedik elnökválasztás és a 75 éves államfő semmit sem bíz a véletlenre. Pártokat tilt be, 2018-ban szétverette az ellene tüntetőket, és lecsukatta mind a hét, valóban ellenzéki elnökjelöltet, köztük olyanokat is, akikkel a sandinista mozgalomban egykor vállvetve küzdöttek a szabadságért. A 6,6 millió lakosú országban a politikai foglyok száma meghaladja a 150-et. Az őrizetbe vételek még a választások előtti szombaton is folytatódtak: öt évig terjedő börtönnel sújtható bárki, aki internetes bejegyzéseivel veszélyezteti a közrendet vagy a gazdasági stabilitást.
Az augusztusban utolsóként betiltott ellenzéki párt, a Polgárok a Szabadságért elnöke, a 71 esztendős Kitty Monterrey 14 órás úttal, gyalog és lóháton menekült át Costa Ricába. Onnan azt nyilatkozta, hogy a mostani procedúra egyáltalán nem tekinthető igazi választásnak, mert „mindenki vagy száműzetésben van, vagy a börtönben”. Az Egyesült Államok és személyesen Joe Biden elnök is előre elítélte és színjátéknak nevezte a vasárnapi választást. A Fehér Ház közleménye utalt rá, hogy Ortega, akinek a saját felesége az alelnöke, ugyanúgy kormányoz, mint egykor a Somoza-família.
Washington mindig gyanakvással, sőt, ellenségesen tekintett Ortegára és minden lehetséges eszközzel, így fegyverrel és titkos műveletekkel is támogatta az ellene harcoló jobboldali kontrákat. Ronald Reagan elnöksége alatt, a 80-as évek második felében az Egyesült Államok titokban fegyvert adott el az amúgy halálos ellenség Iránnak, hogy a befolyó pénzből Nicaraguában segíthesse a baloldal ellenfeleit. Erre azért volt szükség, mert a kongresszus addigra megtiltotta a kontrák közvetlen finanszírozását. A kirobbant botrány nyomán Caspar Weinberger védelmi miniszter, Robert McFarlane nemzetbiztonsági tanácsadó és Elliott Abrams külügyminiszter-helyettes is erősen rászorult a később az idősebb Bush elnöktől kapott kegyelemre. Az utóbbi években egyre szélsőségesebb irányba forduló, Kuba mellett a Hugo Chávez-féle Venezuelával is szövetkező Ortega-rezsimnek kifejezetten rossz az amerikai sajtója, amiért persze a nicaraguai kormányhoz közeli média sem marad adós. Az USA gazdasági szankciókat is bevezetett, de ezek sem hozták meg a remélt eredményt.
A szomszédos Costa Rica, ahol mostanra mintegy 80 ezer nicaraguai talált menedéket, előre bejelentette, hogy nem ismeri el a választás eredményét. A történéseket elítélte a Human Rights Watch nevű nemzetközi jogvédő szervezet is, amelynek regionális vezetője szerint lassított felvételen játszódó horrortörténet szemtanúi vagyunk: a térségben most zajlik a fordulat az autoriter rezsimek felé. Ebből a szempontból talán mindegy is, de a részleges választási eredmények szerint Ortega és pártja, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front képviselőjelöltjei 75 százalék körüli eredményre számíthatnak.
