könyvsorozat;esszék;

- Sorozatos kísérletek

Kétszázkilencvenhét mű érhető el az Antikváriumban a(z) 'Mérleg' című sorozatból – ez volt az első találat, amit a kereső kidobott, amikor beírtam azt a kifejezést, hogy „Mérleg sorozat”. Bár ebből a csaknem 300 műből még le kell vonni az emigráns magyar katolikusok, a Magyar Pax Romana mozgalom tagjai által alapított, 1965 és 2011 között nyomtatásban is megjelenő, ugyancsak kiváló Mérleg folyóirat találati számait, még így is tekintélyes mennyiségű, 100 feletti kötetet találunk, ha az Európa Könyvkiadó egykori Mérleg sorozata iránt érdeklődünk. És rögtön az első találatok között ott van Umberto Eco Az új középkor című kötete, amelyről épp két hete írtam, s amely az inspirációt adta mostani írásomhoz.

A Mérleg sorozat indulása ugyanis egybeesik szellemi ébredésemmel – hogy ilyen nagy szavakat használjak –, s a 80-as évek elején megjelenő első kötetek azonnal felkeltették az érdeklődésemet. És nemcsak szerteágazó témájuk, hanem külső megjelenésük miatt is. A puha fedelű, zsebkönyv alakú, 99×185-ös formátumú könyvek mindegyikének egységesen fekete színű a gerince és a hátsó borítója, és a címlapokon szinte kivétel nélkül valamilyen festményt, építészeti vagy képzőművészeti alkotást láthatunk. Ehhez jön még a sorozat saját szimbóluma: egy két részre osztott kör, a két félkörön belül egy-egy újabb, elcsúsztatott félkörrel. Eco kötetének fedelén például az itthon leginkább bécsi épületeiről ismert Friedensreich Hundertwasser osztrák építész-képzőművész Mister Winter (1966) című képének részlete látható – amint az a kötet hátsó borítóján is olvasható. S még egy jellegzetesség: minden kötet hátulján, ahogy az egy sorozathoz illik, a következő olvasható: „A Mérleg sorozatban az utóbbi időben megjelent:”, majd egy felsorolás következik. Néhány tétel az 1992-ben megjelent Eco-kötet borítójáról: Stephen Jay Gould: A panda hüvelykujja; Theodore Roszak: Az információ kultusza; Henry David Thoreau: A polgári engedetlenség iránti kötelességről; Lukács György: Szolzsenyicin-tanulmányok; Susan Sontag: Az AIDS és metaforái; Milan Kundera: A regény művészete.

A több mint két évtizeden át, egészen a 2000-es évekig folyamatosan megjelenő könyvfolyam, szerencsére, nem váltott arculatot, mindez talán annak is köszönhető, hogy mindvégig egyetlen személy, a két éve elhunyt Bart István (1944-2019) volt a sorozat szerkesztője.

S hogy mi köti össze ezeket a látszólag egymástól távoli témájú könyveket, a sorozat egyes darabjait? Az esszé: ez a művészetek és a tudomány, az irodalom és a filozófia határán álló, nehezen definiálható műfaj. A francia „essai” és az angol „essay” kifejezés ugyanazt jelenti: „kísérlet”. Nem tudományos tanulmány, de nem is szépirodalom, a kettő között áll: tehát esszé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a műfaj francia megteremtője, Montaigne esszéi (A tapasztalásról, 1983; A kegyetlenségről, 1997) ugyanúgy helyet kaptak a Mérleg sorozatban, mint a műfaj angol névadója, Francis Bacon Esszék (1987) című kötete. Már csak olvasni kell őket.