Tényleg nem kekeckedni akarok, de idézzük fel egy pillanatra, mit takart a budai Várra koncentráló Nemzeti Hauszmann Terv 2014-ben, amikor az aktuális Orbán-kormány belevágott. Idézem a korabeli jogszabályból: az egykori királyi lovarda és környezete, a főőrség épülete és a Szent István terem rekonstrukcióját. Slussz.
Most 2021-et írunk, és - csak slágvortokban - a következő a helyzet. Pénz nem számít alapon kitakarították a tudományos akadémia intézményeit a Várból, a helyükön azonban nem lett Belügyminisztérium, szilárd pletykák szerint azért nem, mert Pintér Sándor kikérte magának ezt a tébolyt. Nagy erőkkel épül viszont a régi Pénzügyminisztérium, fittyet hányva a századfordulós giccsel leszámoló, hetven év előtti műemlékes konszenzusnak. Lebontották Virág Csaba emblematikus modern teherelosztóját, a helyén egy sosem létezett XIX. század végi ház készül. Közelebbről nem definiált funkcióval visszaépítik a brutális méretű József főhercegi palotát és a saját korában is semmilyen Vöröskereszt palotáját, meg a levéltár díszlettornyát. A lovarda, a főőrség és a terem - egy darab régi-új palotával - már elkészült, akárcsak a tervekben amúgy szerényen nem túlhangsúlyozott Karmelita irodaház.
Tegnap délután építészek szerveztek tiltakozást a Vár emlékezetpolitikai kisajátítása és a mindenféle társadalmi párbeszédet és szakértői-hivatali kontrollt kizáró, oktrojált múlthabosítás ellen. Köztük olyan szakemberek is, akik korábban aktív részesei voltak a rekonstrukciós munkáknak. Jegyezzük meg ezt a pillanatot: a jelek szerint van egy pont, ahol a szakmai tisztesség, a jövő generációkra hagyott városkép minősége felett érzett aggódás legyőzi nemcsak az értelmiségi fölülállást, hanem az egzisztenciális félelmet is. A cinikus rezsimek legerősebb ellenfele az ilyen klasszikus, valódi polgári hozzáállás szokott lenni.