Beköszöntött a politikai apály. Nem feltétlenül kellene ennek így lennie, hisz fél év múlva országgyűlési választások lesznek, nem is akármilyen téttel. Tizenkét év után először áll elő olyan helyzet, hogy az ellenzéknek is van, lehet esélye kormányt alakítani, illetve fordítva: először nyílik valós lehetőség arra, hogy a Fideszt a választók eltávolítsák a hatalomból. Most mégis itt az apály, és ez elsősorban abból következik, hogy az ellenzéknek az intenzív előválasztási előkészületek után, ha finoman fogalmazok, erőt kell gyűjtenie. Ha ennél durvábban, akkor elfáradtak, nincs most igazi mondanivalójuk.
Ez utóbbi persze annyiban sértő lehet, hogy a Fidesz-éra alatt először fordult elő az ellenzékkel, hogy magához tudta ragadni a kezdeményezést, hosszú időn át uralta a politikai kommunikáció szinte minden terepét. Mégpedig úgy, hogy az állami média szinte totális hírblokk alá helyezte az előválasztást, az ugyancsak a kormány tenyeréből fogyasztó orgánumok meg kizárólag pocskondiázó hangnemben írtak az eseményekről. Erről az oldalról közelítve tehát igazságtalannak is tűnhet annak felemlegetése, hogy a hosszú menetelés után csend borult az együttműködés környékére. Talán túl gyorsan megszoktuk, a korábbi történések dacára, hogy lehetséges a Fidesz kezéből kiragadni a kommunikáció dominálását.
Ismétlem: lehet, hogy szükségszerű most a csend, még akkor is, ha látjuk, a Fidesz sem tért magához - paneljait ismételgeti folyamatosan. Legfeljebb a célszemélyeket cseréli ki, most éppen Márki-Zay Pétert csatolva Gyurcsány Ferenchez. Médiumai a megszokott hazugságokkal traktálják olvasóikat. Van, ahol még arra sem szánnak időt, hogy lecseréljék az óriásplakátjaikat: egymás mellett szerepel Gyurcsány Márki-Zay Péterrel és Gyurcsány Karácsony Gergellyel.
Nem mintha hiányolnám a Fidesz újításait, az tényleg legyen az ő problémájuk; az viszont legyen a mi örömünk, hogy a régi ócskaságaikra költik a milliárdokat, még ha a mi pénzünkből is. De közben fájlalom, hogy az ellenzék most nem tudja, nem képes (?) kihasználni ezt a már nem is csak átmeneti Fidesz-apályt, és felülni arra a hullámra, amely ebben a térben keletkezett. Jó, tudom, hogy a háttérben a listaállítás gyötrelmei zajlanak, hogy az egységes program kidolgozásán munkálkodnak, de ez a szokatlan csönd éppen elég ahhoz, hogy a választók elveszítsék azt az érdeklődésüket, amely mostanáig az ellenzék felé irányította a figyelmüket, és amely alapján reális esélyt adtak neki a végső győzelemre.
Vagyis: bármennyire fárasztó is volt az előválasztás procedúrája, bármennyire – szükségszerűen – bukottként hagyta is el a porondot végül az induló miniszterelnök-jelöltek többsége, semmiképp sincs idő a gyászmunkára. Márpedig valahol a háttérben ez folyik, és ha nincsenek is róla hírek, az emberek érzik: már nem rájuk koncentrálnak. Viszont ha elhanyagoljak az egyszer már megszerzett választót, akkor el is fogják veszíteni. Megtartani most kell őket, mert fél év múlva már nem lesznek elérhetők.