film;Eperjes Károly;

- Vázlatkép egy vértanúról: A kevesebb néha több igazsága a Magyar Passióra is érvényes

Egy tisztességes forgatókönyv birtokában talán jobban sikerült volna Eperjes Károly rendezői debütálása. A moziban a jó szándék önmagában kevés.

„Te, pucér Krisztus, hol hagytad az ingedet?” Mikor egy téli napon kabátban, ing nélkül szállították át Kriszten Rafael ferences szerzetest az egyik börtönből a másikba, egy őr e szavakkal gúnyolódott a koncepciós perben életfogytiglanra elítélt atyán. Kriszten Rafael 1941 és 1946 között volt a Margit körúti rendház házfőnök-plébánosa Budán, a rendház – mint az Göncz Árpád életútinterjújában is olvasható – az ellenállás egyik központja volt a háború alatt. Üldözött zsidókat menekítettek, volt, hogy egy teljes vasúti vagont fordítottak vissza a házfőnök által vitt iratok segítségével, katonaszökevényeket bújtattak. A háború után a rendház konyháját megnyitották a nélkülözők előtt.

Kriszten Rafaelt 1949 augusztusában a ferences rend áthelyezte házfőnöknek Hatvanba, 1950 júniusában, a szerzetesrendek feloszlatása idején e kolostorba szerzeteseket és apácákat deportáltak. Ám a rendőrség azt híresztelte a városban, a teherautók a ferences atyákért jöttek – a hatvaniak pedig fellázadtak, élőlánccal védték a templomot. A politikai rendőrség éjszaka szétverte a tüntetést, szétverte a kolostor lakóit is, Kriszten Rafaelt pedig negyedmagával elhurcolták az Andrássy út 60-ba. Az atya a börtönben halt meg 1952-ben, annak a hét magyar ferences vértanúnak az egyike, aki 1944 és 1954 között adta életét a hitéért, és a katolikus egyház a jövőben boldoggá avathat.

Te ​meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet? címmel 2000-ben jelent meg Kálmán Peregrin ferences szerzetes alapos könyve arról, miként élte meg a rend a feloszlatását, benne a hét ferences vértanú történetével. (A ferencesek kapisztránus ága szűk korlátok között fennmaradhatott, és továbbműködtethette a szentendrei és esztergomi gimnáziumot, átvéve a tanítást a ferences mariánusoktól.) E könyvet vette alapul Várnai Péter címzetes prépost történelmi játéka, a Krisztus inge, amely a Szabadnak születtünk című kötetében jelent meg sok évvel később – a történelmi játék azonban meghökkentő módon nem egy valós hős, hanem több szerzetes alakjából formált egy főszereplőt, és nagyon sok történetet próbál elmesélni. E történelmi játék került aztán Eperjes Károly kezébe, aki a megfilmesítés mellett döntött, a Krisztus inge munkacímen futó film Magyar Passióként került most november 4-én a mozikba – amelyben „Krisztus inge”, a történelmi jelenet is előkerül.

A kevesebb néha több igazsága a Magyar Passióra is érvényes. Azoknak, akik nincsenek tisztában, hogy a felekezetek az 1950-es években milyen üldöztetéseknek voltak kitéve, sok minden érthetetlen marad a filmben, azok viszont, akik részleteiben ismerik e korszakot, időnként felszisszenhetnek. A film középpontjában Leopold atya (Eperjes Károly) áll, akit koholt vádak alapján letartóztatnak, a megtörésével pedig egykori tanítványát, a ferences iskolából kicsapott, emiatt egyházellenessé vált Keller főhadnagyot (Telekes Péter) bízzák meg. Kétségtelen, hogy sokféle múltú ember sokféle aljasságra képes, ám kérdéses, az ÁVH mennyire fogadta volna soraiba a „klerikális” múlttal rendelkező Kellert? További furcsasága a filmnek, hogy az ÁVH vallatószobájában intellektuális párbeszédek is folynak. Leopold atya a szövegeiben prédikál és filozofál, de csak ritkán beszél úgy, ahogy egy hús-vér ferences beszél – ráadásul egy történelmi megpróbáltatásokat felsoroló monológban megemlíti a békepapokat. A film szerint 1950 júniusában hurcolták el, a békepapi mozgalmat viszont csak augusztusban hirdették meg.

Szerencsés lett volna az is, ha a film készítői megnézik a hét ferences vértanú fotóit. Mind borotvált arcú. A Magyar Passió rendházában viszont csak szakállas szerzetesek vannak – azaz kapucinusok. A ferencesek kapucinus ága viszont sosem volt tanítórend, Leopold atyának tanítványa sem lehetett volna. Meglehet, a szakállas Eperjest lehet úgy is fotózni, hogy emlékeztessen Pietrelcinai Szent Pio atyára, de hát ő egy teljesen más történet.

Az ilyen és az ehhez hasonló „apróságok” zavaróak a filmben, amelynek a korszakfestés és a hangulatfestés viszont megy. Eperjes Károly papi alakítása – a sok életszerűtlen dialógus ellenére is – erős, Telekes Péter fizimiskája és az általa megformált ÁVH-s tiszt alakja között viszont erős ellentmondás van. Kár, hogy nem egy másik dráma került Eperjes kezébe. Fontos a téma, ami egy jó filmet érdemelne.

Infó:

Magyar Passió

Rendező: Eperjes Károly

A művész gyakran visz vászonra aktuálpolitikai témákat. Most sem tett másképp.